Szemle... Szemle... Szemle...

Két új, az általános mûszaki fejlõdés igényelte termék elõállítását a génmanipulált biotechnika oldhatja meg; ezek:

– mesterséges pókfonal,
– hidrogén termelés szennyvízderítésbõl.

 A pókfonallal Németországban foglalkoznak (Jenában a biotechnikával, Rudolfstadtban a szálképzéssel). A pókfonal proteinszál; összehasonlító adatait az 1. táblázat mutatja be

– a DuPont "Kevlar"-száljával, ami a legnagyobb szilárdságú szintetikus aramid-szál (golyóálló mellények);
– az elsõ európai poliamidszállal (polikaprolaktám, Nylon-6; gépkocsi gumiabroncsváz);
– és kétféle természetes pókfonallal (hálótartó-, ill. zsákmánybefogó- a körbeszõtt pókhálóban).

1. táblázat

Szálfajta	Sûrûség, g/cm3	Nyúlás, %	Szakító- erõ, GPa	Rugalmassági munka, kJ/kg	modulus, GPa
Kevlar	1,45	2–5	2,5–40	30	max. 145
Nylon-6	1,14	20–60	0,4–0,7	80	max. 3
Hálótartó pókfonal	1,36	10–32	0,3–1,8	max. 100	max. 30
Befogó pókfonal	1,36	max. 200	max. 0,5	max. 100	0,003

A Kevlar-fonal 4%-ra nyújtható, a pókfonal 15%-ra és alsó hõmérsékleti rugalmassági határa –50 ^oC.

A mesterséges pókfonalból készült termékek elõnyösek lennének

– a repülõgépanyahajók leszálló-repülõgép fékezõ fedélzeti keresztkötelénél,
– a nagy magasságból kiugró katonák ejtõernyõihez,
– a sebészeti rehabilitációnál a mûinakhoz.

 A német biotechnikai kutatók a pókfonal elõállításhoz a fehérje-szintetizáló bélbaktériumot szeretnék genetikailag módosítani.

Tokióban a hidrogéntermeléshez a szennyvízderítésbõl ugyancsak génmanipulált ciánbaktériumokat szeretnének biotechnikailag felhasználni, ami azért lenne lényeges, mert városi szennyvízderítõk sok helyen találhatók és így a nagyon könnyû és ezért sûrítendõ vagy a cseppfolyósításig lehûtendõ hidrogéngázt nem kellene nagy távolságokra szállítani és ezáltal a közúti jármûvekhez lehetõvé válna kb. 100 km-es távolságokban helyi hidrogén üzemanyag-állomásokat felállítása.

A Harvard Egyetemen (Cambridge, Massachusetts, USA) George Whiteside professzor chipgyártó és mûanyag-polimerizációs módszerek, valamint az ellentétes molekulavégeken eltérõ polaritással rendelkezõ, lineáris vázú szénhidrogének (amfifilek) merõleges önmûködõ rákondenzálásával a chip polimerrajzolatú mintájára olyan "pecsét"-et állított elõ, mely szenzorként játszhat szerepet.

A rajzolatot a szilícium-lapocskán foto-litográfiás maszkképzéssel, majd ennek mentén maratásos kimélyítéssel állította elõ, amelyet folyékony mûanyaggal öntött ki, majd szilárdan rápolimerizált a chipre. Amfifil vegyületül kínálkoznak az alkántiolok, amelyek kifelé rendezõdõ aktív ill. passzív funkcionális csoportukkal más-más molekulákat (pl. kénsav, fehérjék) vagy akár sejteket is meg tudnak kötni, amelyek bioszenzorokként lennének használhatók.

Vissza