A magyar vegyipar és kémiatudomány

Ágazati interjúsorozatunkban a vegyipari alapanyaggyártás és a gyógyszeripar után a kõolajfeldolgozó iparra került a sor, ahol Cseh Béla vezérigazgató-helyetteshez, a MOL Rt. Feldolgozási és Kereskedelmi Üzletcsoportjának vezetõjéhez fordultunk kérdéseinkkel.

Cseh Béla 1972-ben végzett a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, amit késõbb szakmérnöki és felsõfokú tervezõ-beruházói oklevelekkel egészített ki. Rövidebb idõtartamú japán és kanadai menedzser képzésben is résztvett. Angol, német, orosz és francia nyelvtudással rendelkezik. Elsõ egyetemi oklevelének megszerzése után, húsz éven keresztül Százhalombattán, a Dunai Kõolajipari Vállalatnál dolgozott. Elsõ éveiben tervezõ mérnökként nyomástartó edények, csõvezetékek és egyéb berendezések tervezésével és a tervek szakmai ellenõrzésével foglalkozott. 1975-tõl karbantartási fõmûvezetõként irányítása alá tartozott a készülékes fõmûhely, majd a hegesztõ és csõszerelõ mûhely. 1981-ben beruházási osztályvezetõ lett és többek között a katalitikus krakk üzemcsoport, és az alkilezõ üzem létesítményvezetõje (projekt menedzsere) volt. Egy olasz céggel létrehozott fõvállalkozói konzorcium magyar vezetõjeként a polisztirolgyár kulcsrakész beruházását irányította és Olaszországban egy évig vállalati képviselet vezetõként dolgozott.

1992-ben a MOL Rt. megalakulásakor marketing és kereskedelmi igazgató lett és irányította a kõolajtermék kis- és nagykereskedelmet. Irányítása alatt kezdõdött meg a MOL 2000 típusú töltõállomások építése és állt meg a MOL Rt. piaci részesedésének hanyatlása a kõolajtermék-kereskedelemben. 1996-tól tölti be jelenlegi pozícióját, 1997-tõl a MOL Rt. Igazgatóságának is tagja. A Magyar Ásványolaj Szövetség egyik alelnöke, tagja – egyebek között – az Elsõ Magyar Koncessziós Autópálya, valamint a Kõolaj és Kõolajtermék Készletezõ Szövetség Igazgatóságának.

Nõs, egy kiskorú gyermeke van.

Vezérigazgató-helyettes Úr! A MOL Rt. Feldolgozási és Kereskedelmi Üzletcsoportja statisztikailag a vegyiparhoz tartozik, és annak közel felét reprezentálja. Mégis a külsõ szemlélõnek úgy tûnhet, hogy az Üzletcsoport súlyponti tevékenysége a kereskedelem és az energetika. Milyen súlyt képez az Üzletcsoporton belül a klasszikus vegyipari tevékenység, tehát a motorhajtóanyag és a szerves vegyipari alapanyag gyártás?

A motorhajtóanyagok és a vegyipari alapanyagok volumenben és értékben is ténylegesen eladásaink döntõ részét teszik ki. Igazán vegyiparnak inkább csak a szerves vegyipari alapanyagok (a TVK Rt. pirolízis üzemében feldolgozásra kerülõ vegyipari benzin és vegyipari gázolaj, valamint a Dunai Finomítóban a propilén, az aromások – benzol, toluol, xilol-elegy, orto-xilol –, a maleinsavanhidrid és fumársav) gyártását nevezném. Ezen termékek egy része hagyományosan nagy fontosságú a hazai vegyipari üzemek számára, más részük régóta exporttermékünk. Szerves vegyipari alapanyag bázisunkon keressük az elõrelépés lehetõségét.

Kíván-e ezen a területen a MOL jelentõs fejlesztést végezni a közeljövõben?

A MOL Rt. a finomítókban az üzemanyagok (vagyis a motorbenzinek és a gázolajok) minõségének javítására az elmúlt másfél évtizedben mindegy 30 Mrd Ft-ot költött. Ezenfelül az utóbbi öt évben közel ilyen ráfordítással teljesen megújította a kiskereskedelmi hálózatát, amely ma már csaknem kizárólag környezetbarát és széleskörû szolgáltatásokat nyújtó MOL 2000 típusú töltõállomásokból áll. A MOL Rt.-nél 1992-ben kezdtük meg egy hatékonyságjavító (költségcsökkentõ és bevételnövelõ) program megvalósítását, amely jelentõsen javította az ágazat teljesítményét. E fejlesztések egyik eredménye, hogy a MOL által gyártott motorhajtóanyagok minõsége megfelel az Európai Unió hazai szabványokban is rögzített normáinak, és bizonyos mutatók, mint például a motorbenzinek maximális benzoltartalma tekintetében, azokat meghaladó követelményt teljesít. A másik eredmény a MOL hazai piacvezetõ szerepének megerõsödése volt.

Örömmel erõsíthetem meg, hogy – amint lapjuk hasábjain is beszámoltunk róla – már folyamatban van Százhalombattán, a MOL Rt. Dunai Finomítójában a nehéz fûtõolajokat fehéráruvá (benzinné és gázolajjá), valamint petrolkoksszá konvertáló maradékfeldolgozó üzem létesítése. Az alapanyagra vetítve az évi 1 millió tonna kapacitású késleltetett kokszoló üzem a motorhajtóanyagok nyersanyagaiban megjelenõ olefinek telítését lehetõvé tevõ hidrogéngyárral együttesen 2000. végére, közel 49 milliárd Ft fejlesztési összegbõl valósulhat meg a MOL Rt. Igazgatóságának határozata alapján. A fejlesztés keretében új üzemek épülnek és számos meglevõ termelõ egység felújítását is el kell végezni. A késleltetett kokszoló technológiára és az alaptervekre háromfordulós versenyeztetési, elbírálási folyamat után a Foster Wheeler USA céggel szerzõdtünk 1997. végén. Ez a technológia tehát növelni fogja a termelt motorhajtóanyagok arányát, méginkább kihangsúlyozva a finomítás vegyészeti jellegét.

A TVK Rt.-vel aláírt többéves szállítási szerzõdésünk mellett most, 1998. április elején közösen vizsgáljuk a Tiszaújvárosban, a 23 Mrd Ft fejlesztési összegért létesítendõ új polipropiléngyárban való MOL részvétel lehetõségét. Ez a vizsgálat is jelzi a petrolkémia fejlesztése iránti MOL érdeklõdést.

Foglalkozunk a százhalombattai aromás kinyerõ üzemek oldószercseréjének és egy új, korábbinál hatékonyabb technológia bevezetésének az elõkészítésével.

A nemzetgazdaság egyik kihívása az EU csatlakozáshoz való felkészülés. Hol tart ebben az ágazat, melyek a még megoldandó feladatok elsõsorban a termékminõség harmonizációja terén?

Több alkalommal áttekintettük az EU ágazatunkat érintõ jogforrásait és a hazai helyzetet. Vizsgálódásunk azzal a következtetéssel zárult, hogy bizonyos környezetvédelmi témákról és importproblémáktól eltekintve nincsen derogációs igényünk. A magyar olajpiacon már évek óta dinamikus verseny van, a MOL-nak tucatnyi neves nyugati világcég a versenytársa.

Kétségkívül további kihívást jelentenek számunkra az Európai Unió kialakítás alatt álló és a 2000 és a 2005 évi üzemanyag minõségi elõírásokat rögzítõ irányelvei, amelyek végleges formájukban az elõrejelzések szerint 1998 júniusában jelennek majd meg. A jelenlegi hazai üzemanyagszabványok elõírásai és a MOL termékek minõségei kielégítik, sõt bizonyos tekintetben meg is haladják az EU érvényes normáit. Egy nemrég publikált EU finomítói tanulmány szerint az EU-ban meglevõ 650–700 Mt/év kõolajfeldolgozó kapacitásból 60–90 Mt/év nagyságú kapacitást le kell építeni. A MOL Rt. továbbra is piacon és versenyben akar lenni és Magyarország Európai Unióhoz történõ csatlakozása után is finomítóival talpon kíván maradni. Ezért is áll szándékunkban a ma még forgalomban lévô utolsó hazai ólmozott 98-as motorbenzin fajta gyártásának a 2000 évre várható elõírásnál korábbi, 1999-ben történõ megszüntetése. A szigorodó motorbenzin és gázolaj minõségi elõírások újabb, ma még csak körvonalazható beruházásokat tesznek majd szükségessé.

Végül hadd vessünk fel egy sokakat érdeklõ szakmai kérdést. A gépjármûvek benzinszivattyújának korróziójával kapcsolatos problémát annak idején a napi sajtó is ismertette. Most utólag kérjük a jelenség részletes szakmai magyarázatát, elhárítására tett intézkedéseket és fõleg azt, hogy mi a tanulság ebbõl a nagy port felvert esetbõl szakmailag?

1997. elsõ felében az észak-magyarországi térségben az újságokban cikkek jelentek meg a gépkocsik AC-pumpáinak (üzemanyag tápszivattyúinak) cseréjével kapcsolatban. A MOL vevõszolgálatánál megállapítottuk, hogy a meghibásodások az elektromos tápszivattyúk kommutátorának kopása, valamint a kefevezetékek elporladása miatt következnek be. Az üzemanyag tápszivattyúkat a 80-as évektõl építik a gépkocsikba. A befecskendezéses rendszerek kialakítása sokféle, de szerkezetük egyforma, alapvetõen szivattyúra és motorra osztható. A tápszivattyú a gyújtáskulcs elfordítását követõen állandó mûködésben van, 80 °C-ra felmelegszik, szállítóképessége pedig 75–125 l/h. A szállított benzin átmegy a tápszivatytyún, közvetlenül érintkezve a réz anyagú kommutátorral és kefevezetékkel. Ezért a meghibásodások okozójának a motorbenzint tekintették.

Annak ellenére, hogy a térséget ellátó tiszaújvárosi Tiszai Finomítóban gyártott benzinek minõsége mindvégig megfelelt a magyar szabvány elõírásainak, az ellátást Százhalombattáról oldottuk meg. Azon gyanú alapján, hogy esetleg a Százhalombatta–Tiszaújváros közötti, a benzinszállításra is szolgáló 12 ”-os csõvezeték lehet a gond okozója, a motorbenzint vasúton szállítottuk át Tiszaújvárosba. Az említett, több mint 20 éves vezeték kénes gázolaj és korrozív vegyipari benzin áttárolására is szolgál. A benzin korróziós ügyet mai ismereteink szerint is a csõvezeték falának korrodálása miatt a motorbenzinbe került vegyületek okozták. A csõvezeték idõszakos tisztítása (görényezése) során a lerakódásokban kialakult koncentráció-egyensúly felbomlása okozta az agresszív kénvegyületek benzinbe oldódását. Vizsgálataink egyértelmûen mutatták, hogy a lerakódás a korróziómentes komponenst és készterméket áztatással korrozívvá tette.

Meg szeretném ismételni azt az MKL-ben már megjelent hírt, hogy a MOL Rt. – jó hírneve megõrzése érdekében – az észak-magyarországi térségben forgalmazott benzinektõl meghibásodott tápszivattyúk igazolt javítási költségeit megtérítette. 1997. október végéig, a médiában meghirdetett határidõig 1264 jogos esetre több mint 71 millió Ft-ot fizettünk ki.

Az ügy tanulságaként jelenleg vizsgáljuk egy új, Százhalombattát Tiszaújvárossal összekötõ távvezeték építési lehetõségét.

További sikereket kívánunk és köszönjük az interjút.

 

Vissza