A gumiipar technológiailag nem tartozik a magyar Kémikusok Lapja szakmai területéhez, de mivel az a vegyipar egyik jelentõs gyártási ága Magyarországon, a vegyiparral kapcsolatos információgazdálkodási feladatunk folytán interjúsorozatunk keretében sort kerítünk aktuális problémái, jelenlegi helyzete, jövõképe bemutatására. Ebben a kérdéskörben fordultunk dr. László Gézához, a Magyar Gumiipari Szövetség elnökéhez.

Elnök úr! Mivel a Magyar Kémikusok Lapja nem foglalkozik gumiipari technológiai kérdésekkel, olvasóink tájékozottsága is meglehetõsen hiányos a magyar gumiipar helyzetérõl, szervezetérõl. Ezért legelõször azt kérjük, mutasd be a Magyar Gumigyártók Szövetségét, annak mûködési körét. Kérlek, arról is tájékoztass, hogy melyek a Szövetség legfontosabb feladatai!

 

A Magyar Gumiipari Szövetség 1990-ben alakult meg, mint a magyar gumiipar országos szintû, autonóm szakmai szervezete. Tagok lehetnek a Magyarországon bejegyzett, gumiipari tevékenységet folytató vállalkozók, vagy gazdálkodó szervezetek, intézetek, intézmények. A Szövetség 33 tagjának tevékenysége felöleli a gumiipar teljes körét a gyártástól a szolgáltatáson keresztül a kapcsolódó iparágakig (pl. gumiipari szerszám- és gépgyártás).

A Szövetség önálló jogi személyként látja el a szakterülete érdekképviseleti, érdekegyeztetõ és kapcsolattartó feladatait. Célunk a magyar gumiipar versenyképességének fokozása, ezért szakmai és gazdasági szempont szerint egyeztetve tagjaink érdekeit, azokat képviseljük. Feladatunknak tekintjük a hazai és nemzetközi kapcsolatok bõvítésének támogatását és szervezését. Mindezek a tevékenységeink azt célozzák, hogy az együttes fellépés eredményeképpen a magyar gumiipar színvonala emelkedjék.

Az elmúlt évek mûködése – a kitûzött feladatok tükrében – eredményesnek értékelhetõ. A közös fellépés hatásának tekinthetõ az, hogy sikerült megkapnunk az alapanyagokra a vámsemlegesítést, és aktívan részt vehetünk a termékdíj bevezetését megelõzõ szakmai egyeztetéseken, ill. a termékdíj felhasználását koordináló Gumiabroncstermékdíj Szakbizottságban, hogy csak két jelentõs momentumot emeljek ki.

Kiemelt feladatunknak tekintjük azt, hogy az EU-hoz való csatlakozás elõkészületei során a magyar gumiipar érdekeit hatékonyan képviseljük. A magyar gazdaság jelenlegi felkészültségét felmérõ ágazati tanulmányok keretében elkészült a gumiipar helyzetét ismertetõ tanulmány. Várhatóan a legnagyobb kihívást a versenyképesség, és a környezetvédelmi elõírásoknak való megfelelés fogja jelenteni. Tekintettel arra, hogy a magyar gumiipar zöme már régen a nemzetközi normákat figyelembe véve mûködik (sõt újabban a tulajdonosok is multinacionális vállalatok) a csatlakozás nem fog nagy nehézséget okozni. A problémák elsõsorban a kisvállalkozói körben jelentkezhetnek a tõkehiány, a marketingtevékenység gyengesége és a magas minõségi követelmények miatt. (A magyar gumiipar termelési értékének 90%-át 32 vállalkozás állítja elõ, a maradék 10%-on osztozó többi kb. 400 vállalkozás száma várhatóan erõsen le fog csökkenni.)

Elindítottuk annak a vizsgálatát, hogy az EU környezetvédelmi jogszabályai hogy fogják érinteni a magyar gumiipart. A MAGUSZ begyûjtötte azt az ezer oldalnál is vaskosabb szabályanyagot, amelynek elemzése után úgy látjuk, hogy nem lesz szükséges derogációt kérnünk, legfeljebb csak a hulladékok kezelésére vonatkozó elõírások bevezetésénél lehet szükség határidõ-módosítás kérésére. Már 1997 elején felvettük a kapcsolatot az EU gumiipari kapcsolattartó hivatalával, a BLIC-kel. A MAGUSZ képviselõi ezt követõen látogatást tettek Brüsszelben, ahol tájékoztatást kaptunk a hivatal szervezetérõl és munkájáról, és bekapcsolódtunk a tagországok gumiipari szakmai szövetségeinek együttmûködési rendszerébe. A kapcsolatépítést tovább kell folytatnunk ahhoz, hogy a készülõ rendeletekrõl, direktívákról még az életbeléptetésük elõtt tudomást szerezzünk, és esetleg még az elõkészítõ szakaszban észrevételt tudjunk tenni.

Nagy szerencsének tekinthetõ – s ez most látszik igazán –, hogy a Magyar Gumiipari Szövetség idejében alakult meg (pedig akkor még nem is gondolhattunk az EU csatlakozásra), mert az EU-ban a szakmai szövetségek szerepe igen fontos, és a rendszer feltételezi meglétüket.

A hivatalos statisztikai adatok szerint a gumiipar 1997-ben nagyon jó eredményeket ért el: árbevételét 25%-kal növelte meg az elõzõ évhez képest. Hogy lehet értékelni ezt az eredményt és hogy viszonylik ez a rendszerváltás elõtti évek megfelelõ adatához? Hogy jött létre ez a jelentõs bõvülés?

 

Bár hosszabb idõszakok termelési és forgalmi adatait összehasonlítani bizonytalan vállalkozás szokott lenni, bizton állíthatjuk, hogy az 1997. év a gumiipar számára valóban sikeres volt. Mivel volumenében a TAURUS termelése az iparágakban domináns, az okok vizsgálatánál talán elegendõ a TAURUS helyzetét néznünk, hiszen a többiek körülményei is hasonlóan alakultak. A ‘90-es évek elején a világméretû recesszió, a belföldi kereslet mélypontja és a keleti piacok nagy részének elvesztése igen súlyos, összeomlás-közeli helyzetet teremtett. A túlélésben nyújtott állami segítség (ami a hiteltörlesztés felfüggesztését és nem elengedését jelentette) lehetõvé tette azt, hogy 1993-ban gazdasági társaságokká alakulva olyan válságkezelõ program kidolgozásába és végrehajtásába kezdjünk, amelynek eredményeképpen a gyártmány- skála drasztikus tisztításával és az állandó költségek szigorú csökkentésével az idõközben fellendülõ piacon a korábbinál hasonlíthatatlanul jobb belsõ feltételekkel versenyezhessünk. A gumiiparban foglalkoztatottak létszáma az 1990-ben még 8240 fõt jelentõ szintrõl 1996-ra »5600 fõre süllyedt. (A mélypont az 1994-es 4800 fõ volt.) A lecsökkent létszám ma tonnában mérve is nagyobb mennyiséget termel, mint a rendszerváltás elõtt (1990-ben 87,5 e t, 1997-ben 150 e t). Annak ellenére, hogy a piaci kereslet az egyes termékfajtákat tekintve hullámzó, a körülmények azt valószínûsítik, hogy a fejlõdés a továbbiakban már töretlenül egyenletes lesz. Optimizmusunkat többek között az is indokolja, hogy az új tulajdonosok minden gyárban a privatizációs szerzõdésben vállalt kötelezettségeiket meghaladó mértékû fejlesztéseket indítottak el.

Hogy ítéled meg a magyar gumiipar versenyképességét és ezzel összefüggõen milyen a gyártási ág jövõképe?

 

A magyar gumiipar rendkívül széttagolt szerkezetû, ezért a kérdésre rövid, egymondatos válasz nem adható. A termelés 75%-át nagyobb vállalatok, 10%-át középméretû cégek, 16%-át 20 fõ alatti vállalkozások állítják elõ. A probléma az, hogy a “nagyobb vállalatok” kategória öt céget jelent, a 20 fõ alatti pedig kb. 400-at. Ebbõl a 400-ból a többség a nagyobb cégek leszerelt gépeivel, korszerûtlen technológiával igénytelen, és exportpiacon versenyképtelen terméket állít elõ. Mivel a gumiipar igen beruházásigényes, a technológiai fejlesztés rendkívül költséges, és az EU-ban megkövetelt minõségtanúsítást ezek közül a vállalkozók közül csak néhány tudja megszerezni, számukra továbbra is csak a belföld jelentheti a piacot. Az elmúlt években részben vagy egészben külföldi multinacionális cégek tulajdonába került nagyobb gyárak már korábban is fõleg exportra termelnek, tehát az EU-csatlakozás nagyobb megrázkódtatást nem fog okozni.

Kevésbé ismert adat az, hogy a belföldön forgalomba hozott 43,3 milliárd Ft összértékû gumiipari termékek kb. 65%-a import eredetû, és ezen belül is 35%-ot képviselnek a hazailag nem gyártott terméktípusok. Mivel a gumiipar túlnyomó többségben valamilyen más iparág beszállítója (pl. jármûipar, háztartási gépipar stb.), ill. pótalkatrészek szállítója, pillanatnyi helyzete és jövõbeli kilátásai rendkívüli mértékben függnek az elsõdleges felhasználás konjukturális helyzetétõl, ill. általában egy-egy ország gazdasági állapotától. Mára már világossá vált, hogy azok a korábbi törekvések, illetve vágyak, hogy a gumit könynyebben feldolgozható mûanyagokkal (pl. poliuretánnal) helyettesítsék nem teljesültek, tehát a gumit különleges és mással nem pótolható tulajdonságai hosszú távon is az emberiség számára nélkülözhetetlenné teszik, és az ipari fejlõdéssel arányosan szükséges és lehetséges a gumiipar fejlõdése is. Furcsa módon a gumiipar, különösen ezen belül a világtermelésben mintegy 60%-ot képviselõ abroncsgyártás viszonylag gyorsan jutott el egy olyan fejlettségi szintre, ahonnan a továbblépés a korábbiakhoz képest több nagyságrenddel lassabb és költségesebb. (Az utolsó jelentõs újdonság a radiál szerkezet bevezetése volt több évtizeddel ezelõtt.) A termékek és mintázatok aprólékos változtatásával kiharcolható elõnyök, és ezzel a piaci pozíció erõsítése a nagy cégeknek hatalmas költségbe kerül. Talán ennek az eredménye az, hogy a világ abroncsgyártásának kb. 70%-át az 5 legnagyobb vállalat mondhatja magáénak. A kisebbek ugyanis nem tudtak a fejlesztésben lépést tartani.

A magyar gumiipar korábbi versenyképessége abban rejlett, hogy egyrészt nem elsõsorban a nyugati piacokon versenyzett, másrészt – leszámítva egy-két terméket, mint pl. a speciális nagynyomású tömlõket – nem a csúcskategóriákat célozta meg, hanem a “középosztályban” törekedett elõkelõ mennyiségi és minõségi pozíciókra – sikerrel. A privatizáció folyamatában a két magyar abroncsgyár a Michelin vállalatcsoport tagja lett, és ez a tény mûködésüket és versenyképességüket hosszútávra szavatolja. A mûszaki gumitermékeket elõállító vállalkozások egyrészt ugyancsak privatizáció útján találtak tõkében és technológiában erõs stratégiai szövetségest (ill. tulajdonost) jelentõ partnert, másrészt törekedtek (ill. törekednek) arra, hogy olyan tulajdonostársakat találjanak, akiknek segítségével bekapcsolódhatnak a nemzetközi vérkeringésbe.

A Taurus privatizációjáról már korábban interjú formájában tájékoztattuk olvasóinkat [Magy. Kém. Lapja 52, 201 (1997)]. Mint ismeretes a magyar gumiipar 80%-át kitevõ Taurus két nagyhírû multinacionális vállalat tulajdonává vált. Az után érdeklõdünk, hogy lehet-e már észlelni a privatizáció eredményeit, mennyiben tud a magyar gumiipar nagy része beleilleszkedni a multinacionális cégekbe, és ez a kapcsolat milyen fejlõdést jelent mind a minõséget, mind a menynyiséget illetõen, különös tekintettel a foglalkoztatottságra?

 

Mint általában ismert, a korábbi TAURUS-csoport privatizációja során a két abroncsgyár a Michelin, a mûszaki gumicikkeket elõállító gyárak a Phönix német cég, ill. magánszemélyek tulajdonába kerültek. Rácáfolva sok, a hazai ipar jövõjéért aggódó szakértõ félelmére, az új tulajdonosok az átvételt követõen rövidesen komoly fejlesztésekbe kezdtek. Büszkén mondhatjuk, hogy ezek a fejlesztések a TAURUS korábbi fejlesztéseire épülnek, és meszszemenõen támaszkodnak a magyar mérnökök és kereskedõk szaktudására és tapasztalataira. Nagy élmény volt számunkra megismerkedni egy világhíres – sõt az abroncsgyártásban világelsõ – vállalat mûködési rendjével, szokásaival. A vállalati belsõ fegyelem, a világszerte egységesített módszerek és eljárások, és a vállalatnak a külsõ kapcsolatokba szinte minden területen egységes fellépésébõl származó, és céltudatosan kihasznált elõnyök mindannyiunknak újdonságot jelentettek. Jó érzéssel mondhatjuk el azt, hogy a TAURUS valóban egy igen szervezetten, és nyugati módszereket már a 80-as években meghonosítva – mondhatni – precízen mûködõ vállalat volt, így az integrálódás nem okozott sem gondot, sem fennakadásokat. Természetesen meg kell ismernünk a Michelin filozófiáját, stratégiáját, és azonosulnunk kell vele, de a Michelin nem csak tulajdonosi körében, hanem szellemében is “családias” cég, ahol ez az azonosulás szorgalmas, ambiciózus embereknek nem jelenthet problémát.

A Michelin cég a legnagyobb értékének a dolgozó kollektívát tartja, és ennek megfelelõ komolysággal is foglalkozik vele. Ez a foglalkozás pedig az egyénekkel való törõdést jelenti, eddig nálunk ismeretlen alapossággal és gondossággal. Tudva azt, hogy csak megelégedett, egyéni céljait megvalósulni látó munkatársakkal lehet kimagasló eredményeket elérni, a Michelin minden dolgozó munkáját a pozitív motiváció érdekében évente értékeli, és karrierjét a dolgozóval egyetértésben igyekszik megtervezni. A cég minden munkaerõ-problémát belsõ erõvel akar elsõsorban megoldani, és az esetleg feleslegessé váló dolgozóknak minden esetben további foglalkoztatási lehetõséget keres. A megkezdett fejlesztésekhez kapcsolódóan a következõ években a létszám növekedése várható. A megnövelt létszám hosszú távú foglalkozásának biztosítéka az, hogy az egységes rendszerben beszerzett – korábbinál jobb – alapanyagokból, megbízhatóbb technológiával készített, és a világcég kereskedelmi hálózatán keresztül értékesített jó minõségû abroncsoknak biztos piaca van és még lesz sokáig.

Úgy értesültünk, hogy a MAGUSZ elsõsorban a Michelin támogatásával az õsszel konferenciát szervez, amelynek vezértémája a gumiipar ökológiai problémái. Tájékoztatást kérünk a rendezvényrõl, legfõképpen pedig annak témáját alátámasztó környezetvédelmi problémákról a gumiiparban.

 

Valóban komolyan készülünk az õszi konferenciára. A Magyar Gumiipari Szövetség korábban már rendezett nemzetközi konferenciákat, ezek közül az egyik a hulladékgumi feldolgozási és hasznosítási lehetõségeivel foglalkozott, nagy érdeklõdéssel kísérve. Most ezt a témát kibõvítve a gumiipar ökológiai problémáinak áttekintését tûztük ki célul, beleértve ebbe a körbe a környezetkímélõ konstrukciós és nyersanyag-alkalmazási megoldásoktól az élettartamot és a hulladékképzõdés csökkentését érintõ eljárásokon keresztül a hulladékfeldolgozás témaköréig sok-sok kérdést. A konferenciának különös aktualitást ad a már az elõzõekben említett EU-csatlakozási felkészülés. Kiváló lehetõség adódik arra, hogy egymás problémáit, az új eljárásokat és eredményeket megismerve minden résztvevõ szakember, ill. nemzeti, szakmai szervezet számára az integráció folyamatát meggyorsíthassuk és megkönynyíthessük.

A konferenciát 1998. október 28. és október 30. között “Gumiipar és környezetvédelem” címmel rendezzük, amelyen széleskörû tapasztalatcserére kerül sor a környezetbarát anyag- és technológia-kiválasztás elõsegítésérõl, környezetbarát termékek, ill. a környezet védelmét elõsegítõ gumigyártmányok kifejlesztésérõl, valamint a gyártási és késztermék hulladékok szennyezésmentes és gazdaságos hasznosításáról. A konferencia bevallott célja többek között az is, hogy a magyar közvéleményt befolyásolja a gumiipar rossz ökológiai image-ének javítása céljából.

A konferencia nemzetközi jelentõségét talán jól alátámaszthatja az a hírünk, hogy a megnyitót Edouard Michelin úr, a Michelin háromfõs vezetésének egyik tagja fogja tartani.

Mivel személyedben a magyar gumiipar zászlós hajójának, a világ vezetõ gumiipari cége, a Michelin tulajdonában lévõ Taurus Gumiipari Rt. személyzeti igazgatóját is tisztelhetjük, tájékoztatást kérünk a világcég helyzetérõl, mûszaki és gazdasági terveirõl. Lehet-e valami technológiai áttörésre számítani, ami a cég mûhelyeibõl kerül ki. Hozzánk is eljutott a híre, hogy ez évben 100 éves a cég és jelképe a fehér gumiember a Bibendum. Mi a titka ennek a nagyívû fejlõdésnek és mi tette lehetõvé a jelenlegi világpiaci pozíciót?

 

Számunkra még mindig kicsit furcsa, de be kell valljam felemelõ érzést okoznak azok az alkalmak, amikor a világ közismerten elsõszámú abroncsgyártójának nevében eredményeinkrõl nyilatkozhatunk.

A Michelin Csoport a megélénkült piacokon nagyon jó teljesítményt nyújtott, ez pontosítva azt jelentette, hogy a múlt év újabb eladási rekordot hozott, és a Csoport forgalma 79,7 milliárd francia frankra nõtt. A növekedés 1996-hoz képest 11,9%. Ezek a sikerek elsõsorban annak köszönhetõek, hogy a korábbi évek kapacitást és termelékenységnövelést célzó befektetési lehetõséget teremtettek arra, hogy lépést tartsunk a világszerte tapasztalható piaci növekedéssel és felélénküléssel. Külön öröm számunkra az, hogy a TAURUS által is gyártott teher- és földmunkagépabroncs termékvonalaknál volt tapasztalható a legnagyobb növekedés.

El kell mondanunk azt is, hogy az eredmény nem növekedett olyan mértékben, mint a forgalom, nagyrészt a jövõt elõkészítõ projektekre és akciókra visszavezethetõ okokból. A Michelin mindig az iparágon belüli kiemelkedõ innovatív szellemérõl volt híres. Annak tudatában, hogy a verseny kemény, és a piacok sem lesznek mindig ilyen kedvezõek, az élen maradás elengedhetetlen feltétele az, hogy a gyorsan fejlõdõ versenytársak fejlõdési ütemét a miénk felülmúlja. Ezért legalapvetõbb erõsségeinkre, azaz a termékekre és technológiai innovációra, a minõségfejlesztésre, és a hatékonyság növelését célzó, folyamatban lévõ projektjeinkre kell támaszkodnunk. Nagy projekteket kezdtünk el annak érdekében is, hogy fejleszszük a vevõknek nyújtott szolgáltatásainkat és korszerûsítsünk számítógépes vezetõi információs rendszerünket.

A Magyar Kémikusok Lapjának olvasóit bizonyára érdekelné az, hogy a Michelin milyen technikai újdonságokkal szándékozik a következõ években a piacon megjelenni, de remélem megértik azt, hogy az ilyen kérdések minden világcég legféltettebb titkai közé tartoznak. Amirõl már lehet beszélni, az a PAX (függõleges beágyazás) abroncs, amelynek jellegzetessége az, hogy kilyukadás után még kb. 200 km-t tud futni, és várhatóan 2000-ben fog piacra kerülni. A többi legyen meglepetés.

Valóban az idén ünnepli századik születésnapját a cég jelképe, a fehér gumiember, a Bibendum. Az 1898-ban elõször megjelent plakátokon a figura egy kupát tartott a kezében, jelképezve azt, hogy a Michelin gumiabroncsok lenyelik az akadályokat a Horatius ódából vett idézettel: Nunc est bibendum... Most itt az idõ ivásra. Rövid idõn belül a Michelin ember megkapta nevét: “Bibendum”. Világszerte így ismerik a tíz legismertebb logó egyikét.

A Michelin volt az elsõ “aki” felfújható abroncsot szerelt egy gépjármûre, és a versenyeken használt gumiabroncsokkal elért sikerek hatására a termelését fel tudta futtatni, és világszerte gyárakat tudott alapítani. A cég folyamatosan az iparág legelsõ fejlesztõje volt az elmúlt száz évben, itt találták fel a húszas évek elején az alacsonynyomású abroncsot, és 1946-ban a radiál szerkezetû abroncsokat. Megjegyzendõ, hogy ehhez fogható forradalmi újítással azóta sem tudott senki elõrukkolni a világ abroncsiparában. Az 1990-ben bemutatott “Green Tyre”, vagyis az ún. zöld (környezetbarát) gumiabroncs a gördülési ellenállás csökkentésével az üzemanyagfogyasztás és a képzõdõ gumihulladék mennyiségének csökkentését tette lehetõvé. A mintegy 120 000 alkalmazottat foglalkoztató Michelin mindig is egy lépéssel versenytársai elõtt volt mind a fejlesztésben, mind az eladásokban. A feladatunk ma az, hogy mûszaki fejlesztés és termékminõség elsõdlegességének hangsúlyozásával ezt a pozíciót hosszútávra (nem messzebb tekintve, mint a következõ száz év) a felhasználók, a munkatársak és a tulajdonosok maradéktalan megelégedésére bizonyítsuk.

Köszönjük az interjút.

Vissza