A magyar vegyipar és kémiatudomány

A Magyar Tudományos-, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete elnyerte az OMFB támogatását “utazás a hazai kutatásfejlesztés körül” címû tanulmányút és riportsorozathoz. Szervezésükben az üzemi lapok újságírói, az érdeklõdõ szaklapok szerkesztõi végiglátogathatják a hazai ipar vezetõ cégeit, hogy tudósíthassanak a K+F területérõl a cégeknél. Az Egyesület elsõ riportlátogatását a MOL Rt. Dunai Finomítójához szervezte, amelyen részt vett lapunk szerkesztõje is. A látogatásról készült riportját több okból örömmel közöljük. Fõ ok, hogy a meglátogatott üzem része a vegyipar egyik óriásának (a legnagyobb magyar gazdálkodási egység), ami kiváló eredményekkel büszkélkedik. Örömmel segítünk nyilvánosságra hozni azokat a szép eredményeket, amit a Társaság mind a gazdálkodás, mind a fejlesztés terén elért. Másik okunk a példaszerûség. Kibontakozó nemzetgazdaságunkban szerencsére egyre több példa van arra, hogy gazdálkodó egységeink (sajnos még csak a mamutvállalatok) megtalálták és egyre határozottabban követik a helyes utat, a legcélszerûbb (hazai) fejlesztésen alapuló növekedést. A gyárlátogatáson részt vevõk erre láttak jó példát és megismerhették a részleteket is. Harmadik okunk az, hogy mint azt a rendezõ Egyesület bizonyította: lehet új témákat találni a MTESZ-munkában. A jól szervezett gyárlátogatás képes mind a vendéglátó, mind a résztvevõk érdekeit szolgálni. A gyárlátogatás sikeressége felhívás arra, hogy máshol is érdemes lenne foglalkozni ezzel az egyesületi munkatípussal.

Az autóbuszon Kürti Attila ismertette a MOL Rt. Dunai Finomító telephelyének, Százhalombattának történetét, ami az egyik legrégebbi településünk. 2500 évvel ezelõtt kelták laktak itt, erre emlékeztet a földvár. A város neve a jellegzetes kelta temetkezési formából, a halomból ered. Hõfényképezéssel 300 ilyen dombot találtak. A római korban Matrica néven volt itt 500 fõs település, ahol többek között az olasz terrakotta edényeket hamisították. A törökkori elnéptelenedés után szerb bevándorlók jöttek. Közülük negyven család még most is ápolja a hagyományokat. Erre emlékeztet a szerb templom.

Vendéglátóink dr. Gergely János kutatás-fejlesztési igazgató és munkatársai, Forstner János kutatási, és Szabó Zoltán fejlesztési vezetõk voltak.

A MOL Rt. K+F stratégiáját a vevõi igények, a jobb minõségû termék kihozatala határozzák meg. A termékminõség fejlesztése három területen érvényesül a minõséget a mai, általános, vevõközpontú értelemben véve. Az elõállítási technológia fejlesztésével olcsóbb, környezet számára elõnyösebb és jobb felhasználási paraméterekkel rendelkezõ termékeket kívánnak nyerni. De legalább ilyen fontos a MOL Rt. elosztási, nagykereskedelmi szolgáltatásainak fejlesztése és a harmadik terület, a kiskereskedelem: pl. a csomagolás, a MOL 2000 töltõállomás program. A vevõk számára ugyanis nemcsak a termékparaméterek fontosak, hanem az is, hogy hogyan szolgáltatják ezeket a termékeket.

A MOL 2000 új, környezetbarát töltõállomás típusterv alapján készül. Ennek kialakítása több 10 MFt-ba került, de ezután a helyi adaptálás már nagyságrenddel kevesebbõl megoldható. A közös külsõ formai elemek mellett a töltési folyamatban megvalósul a teljes recirkuláció: a gépjármûvek tankjaiból a töltés során a benzintartalmú levegõ egy párhuzamos vezetéken visszakerül a földalatti tartály légterébe. Amikor a tankautó ebbe a tartályba tölt, ugyanilyen megoldással a levegõ a tankautó légterébe töltõdik vissza. Végül a gyártó vagy elosztó telepen a tankautó töltésekor (mivel itt már úszótetõs tartályokból, illetve csõvezetékbõl folyik a töltés) a levegõ oldószervisszanyerõ berendezésen keresztül kerül a szabadba. A vasúti töltéskor mélyhûtéses, a tankautó töltésekor pedig abszorpciós-adszorpciós kombinált eljárást alkalmaznak. A teljes hatásfok 95%.

A termékek minõségi paramétereinek kialakításánál már évek óta az európai elõírásokat veszik figyelembe (ez megy át a magyar szabványokba is. Elmondható, hogy a hazai forgalomba kerülõ termékek minõsége megegyezik az eddig érvényes EU elõírásokban szereplõ követelményekkel. Azonban 1998 februárjában új, sokkal szigorúbb követelmények jelentek meg, melyek valószínûleg elfogadásra kerülnek. Ezek 2000-re, valamint 2005-re adják meg az elõírásokat. Ez lényegében azt jelenti, hogy kb. 5 évvel elõrehozták a szigorítást és ez az eddigi fejlesztési terveik felgyorsítására készteti mind az EU olajcégeket, mind a MOL Rt.-t is. A cég elhatározása –amint eddig is – az, hogy követni kívánja az EU elõírásokat, hogy ezzel a térségben megtartsa, sõt növelje versenyelõnyét.

Benzin esetén a fõbb követelmények az ólomtartalomra, a gõznyomásra, az aromás- és benzoltartalomra és a hatékony égési tulajdonságokra vonatkoznak, természetesen magas oktánszám mellett. Az elmúlt évek fejlesztési lépéseit az 1984-ben üzembe helyezett FCC (katalitikus krakk), az 1988-as, 140 kt/év kapacitású hidrogén-fluoridos alkiláló, az 1992-es 600 kt-ás 4. reformáló, az 1994-es metil-terc-butiléter, valamint az 1997-es benzinkeverõ üzem adták. A MOL Rt. elhatározta, hogy 1999. április 1-jétõl nem forgalmaz ólomtartalmú benzint.

Benzin esetén nincs jelentõsebb javulásra szükség. A MOL Rt. elképzelése szerint egy terc-amil-metil-éter üzem, egy reformátum frakcionálás és a pirolízis benzin szelektív hidrogénezése jelentheti a fejlesztési irányokat.

A dízel-olaj esetén a hidegtûrés, a kéntartalom, az aromástartalom fõként a policiklusos aromások és megint nem utolsósorban a magas cetánszám a fõbb követelmények.

Itt már több paraméterben szükséges fejlesztés: az aromások telítése, a magasnyomású hidrokrakkolás lehet a megoldás. Mindezek beruházásigényét 25 Mrd Ft-ra becsülik.

Érdekes és egyedülálló vizsgálati módszert alkalmaznak a dízel-olajra a MOL Rt. kutatási fõosztályán. Ennek kenõképessége a csökkentett kén- és aromástartalom miatt ugyanis csökken. Erre mérési módszert fejlesztettek ki, mely után már külföldön is érdeklõdnek.

Igen fontos fejlesztési téma az ún. maradékfeldolgozás. A nagy kéntartalmú maradékokat és fûtõolajokat (évi 1 Mt) magas hõmérsékleten koksszá és illékony komponensekké alakítják. A 200–240 kt kokszra már most igen nagy az érdeklõdés, mivel fûtõértéke azonos a fûtõolajjal, de ára csak a 40%-a. A kapott párlatokból a kén kinyerésére új Claus üzemet kell építeni. A teljes hozam benzinre és gázolajra közel 80%. A beruházás 49 milliárd forintba kerül és 2000 végére lép üzembe.

A Kutatóban – Európában egyedül – felépült a kokszoló nagylaboratóriumi méretû modellje. Ebben lehetõség van mind az eljárás, mind a termékek tulajdonságainak elõzetes tanulmányozására. A kokszolás szakaszos üzemben folyik, mintegy egy napos ciklusidõvel.

A kenõolaj üzletágban a megfelelõ minõségû bázisolaj gyártásához – a jelenlegi oldószeres finomítás mellett a hidrokrakkolást kívánják alkalmazni. Az aromás üzemben minden valószínûség szerint az eddig használt oldószert, a tetraetilénglikolt lecserélik. Ezzel jelentõsen nõ a termelékenység.

A MOL Rt. évi 0,4–0,5 Mrd Ft-ot költ kutatásra a kõolaj-feldolgozásban.

A cég környezetvédelmi helyzetét jellemzi, hogy az országhatáron a Duna 180 t/nap olajat hoz be. Budapest ehhez naponta 30 tonnát tesz hozzá, míg a Dunai Finomító mindössze 0,4 tonnát. A déli országhatáron a tisztulási folyamat révén már kevesebb olaj hagyja el az országot.

A kutatási részleg a Nagynyomású Kutató intézetbõl “származtatja” magát: ebbõl alakult a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztõ Intézet, majd ez olvadt be a MOL Rt.-be. Alapkutatással alig foglalkoznak. Fõ feladatuk a MOL Rt. licencvásárlásainak segítése, az üzemek mûködésének vizsgálata, a benzinkutak minõségellenõrzése, katalizátorok fejlesztése és gyártása. Ilyen például a HydroDeWaxing katalizátor, a fluid katalitikus krakk üzem katalizátorához készített adalék, mely igen jó hidrotermális stabilitással rendelkezik. Foglalkoznak az ólmozatlan benzin esetén szükségessé váló adalék kifejlesztésével. Ez teszi lehetõvé, hogy azokban a régi típusú (a volt szocialista országokban gyártott) autókban is lehessen ólmozatlan benzint használni, melyekben a puha szelepülések ólom nélkül kikopnának. Három, a környezetbarát védjeggyel rendelkezõ terméket fejlesztettek ki: a láncfûrész kenõolajat, egy hûtõfolyadékot és egy, a tartályok szintjelzéséhez való folyadékot.

Az Analitikai osztály – vezetõje dr. Juhász Miklós – igen korszerû analitikai mûszerparkkal rendelkezik. A benzinek oktánszámát pl. a Chromoctan nevû készülék méri, mégpedig a komponensek kromatográfiás elválasztásával és mennyiségi mérésével.

Évekkel ezelõtt még a MOL Rt.-n belül is az volt a vélemény, hogy nincs szükség belsõ fejlesztésre, hiszen a beruházásokhoz úgyis licencet és kész üzemet vásárolnak. Azóta bebizonyosodott, hogy a MOL Rt. vevõinek jó kiszolgálásához, a piaci részarány növeléséhez, a környezetvédelmi szempontok érvényesítéséhez igenis fontos a belsõ K+F fenntartása. Csak így lehetséges a fenti szempontok gazdaságos érvényesítése.

Vissza