A magyar vegyipar és kémiatudomány

A tudományos élet hírei

Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottság látogatása a Chinoinban

A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottsága 1998. április 24-én egy kihelyezett ülés keretében ismerkedett meg a Chinoin kutatási és fejlesztési eredményeivel. A Bizottság megjelent tagjait Philippe Besse vezérigazgató úr üdvözölte és hangsúlyozta, hogy a Sanofi vállalatcsoport tagjaként mûködõ Chinoin, hasonlóképpen a korábbi évekhez, a jövõben is fontosnak tartja a kölcsönös elõnyöket biztosító együttmûködést a Chinoin K+F és az egyetemi és akadémiai kutatóhelyek között.

Dr. Medzihradszky Kálmán akadémikus elnökölte a kihelyezett ülést, amelyen Dr. Arányi Péter megnyitó elõadásában az innovatív Sanofi vállalatcsoport és a Chinoin K+F egységei között kialakult szoros munkakapcsolatot mutatta be. Dr. Baranyi Attila a felfedezõ kutatás, Dr. Hermecz István a preklinikai fejlesztés mindennapi mûködésérõl számolt be. Dr. Kámai Károly az ígéretes prolil-endopeptidáz inhibitor kutatásról, Dr. Bata Imre a kombinatórikus kémia felfedezõ kutatásban betöltött szerepérõl, Dr. Simon Kálmán a NO-SPA termékcsalád megújításával kapcsolatos analitikai kutatásokról tartott érdekes elõadást.

A korszerû gyógyszergyártás elemeit bemutató, jó hangulatú ülés – amelyen a Chinoin kutatói is nagy számban vettek részt – a vendégek tiszteletére adott fogadással zárult.

Az 1998. évi Varga József Díjak átadása

Az 1998. évi Varga József Díjak átadására 1998. május 12-én, a Mûszaki Kémiai Bizottság kibõvített ülésén került sor. A díjakat Tõke László akadémikus, az MTA Kémiai Osztályának helyettes elnöke adta át, majd az elmúlt évek gyakorlatának megfelelõen a díjazottak elõadást tartottak az általuk kiválasztott témában.

A Varga József Éremmel 1998-ban Fonyó Zsolt akadémikust tüntették ki.

Dr. Fonyó Zsolt 1967-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. 1974-ig az OLAJTERV-ben dolgozott, azóta a BME Vegyipari Mûveletek Tanszékén tevékenykedik. 1983-tól docens, 1993-tól egyetemi tanár, 1994-tõl tanszékvezetõ, 1997-tõl a vegyipari eljárások tanszékcsoport vezetõje. 1980–86-ban a Veszprémi Egyetem, 1986-ban a kötheni mûszaki fõiskola vendégelõadója, 1987 és 1993 között vendégprofeszszor a zürichi ETH-n. 1974-ben kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. 1997-tõl Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjai sorába választotta. Aktív szakmai közéleti tevékenységet folytat: az MTA Mûszaki Kémiai Bizottságának alelnöke, a vegyipari munkabizottság elnöke. A Magyar Kémikusok Egyesülete Mûszaki Kémiai Szakosztályának elnöke. A Chemical & Biochemical Engineering Quarterly szerkesztõbizottságának tagja.

A Vegyipari Mûveletek Tanszék oktató munkájában 1971-tõl vesz részt. Elõadója az általa kifejlesztett Vegyipari rendszertechnika és matematikai modellezés és a Vegyipari energetika tárgyaknak, valamint a Kar egyik alaptárgyának, a Vegyipari mûveleteknek, melyet új rendszerszemléletben, jelentõs matematikai apparátussal oktat.

Az egyetem elvégzése után a szétválasztó mûveletekkel, elsõsorban a desztillációval foglalkozott, majd munkájában általában a vegyipari mûveletek, folyamattan, folyamatszabályozás, energetika és rendszertechnika kutatása került elõtérbe. A rendszerszemléletû vegyipari mûveleti és folyamattani kutatások témakörében olyan eredményeket ért el, amelyeknek a szakirodalomban kedvezõ nemzetközi visszhangja van, a publikált elveket, koncepciókat és módszereket világszerte felhasználják a vegyipari folyamatok tervezésében és irányításában, a hazai és külföldi cégek elismerik és alkalmazzák eredményeit.

7 szakkönyv és egyetemi jegyzet, 184 tudományos közlemény szerzõje, ill. társszerzõje. Több alkalommal szerepelt rangos nemzetközi rendezvényeken. Közleményeire 538 hivatkozás történt.

A díjátadáson Fonyó Zsolt “A differenciális mérlegegyenletek mérnöki megszelídítése” címmel tartott elõadást. A vegyészmérnöki tudomány századunkbeli fejlõdését azzal jellemezte, hogy az eredetileg leíró jellegû kémiai technológiából kifejlõdött a mûvelettan, mint a hasonló célú berendezések (készülékek, gépek) általános, vagyis a konkrét gyártási eljárástól független elmélete, mely valóban tudományos megalapozottságot a transzportfolyamatok elméletének bevonásával nyert. Felismerték, hogy a különbözõ mûveleteknek azonos fizikai és kémiai alapjai vannak: a komponens-, hõ- és impulzustranszport. Az ezeket leíró differenciális mérlegegyenleteket a hasonlóságelmélet segítségével dimenziómentes mennyiségek öszszefüggéseire lehet visszavezetni. A tervezõ, fejlesztõ és üzemeltetõ mérnök gyakorlati munkája során általában már ezekkel számolhat. A hasonlóságelmélet így nemcsak a vegyipari folyamatok biztonságosabb méretnövelését segíti elõ, de a kísérleti adatok és tapasztalatok általánosításával lehetõvé teszi a hidrodinamikai, hõtani, anyagátadási és kémiai mûveletek egységes tárgyalását is.

A Varga József Mûszaki Alkotói Díj idei kitüntetettje Dr. Steingaszner Pál ny. egyetemi tanár.

Dr. Steingaszner Pál 1949-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Elsõ munkahelye az akkor a MASZOLAJ keretében mûködõ Péti Kõolajfinomító kutatólaboratóriuma, amelyben a Varga József professzor irányította hidrogénezési kísérletek folytak. Ebbõl a laboratóriumból alakult meg 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet Varga József igazgatásával. Steingaszner Pál itt 1956-ig a kutatólaboratórium helyettes vezetõje, majd – már Varga halála után – a félüzemi kísérleti osztály vezetõje volt. 1965-ben a kutatási-fejlesztési fõosztály vezetõje, 1971-ben mûszaki igazgatóhelyettes. 1964–65-ben Ford-Alapítványi ösztöndíjasként tanulmányúton volt a Northwestern University-n (Evanston, USA).

1974-ben a BME Kémiai Technológia Tanszékére helyezték, ahol már 1967 óta meghívott elõadóként mûködött. 1974-ben tudományos tanácsadó, 1980-ban docens, 1990-tõl 1992-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig egyetemi tanár. 1962-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1980 óta a kémiai tudomány doktora.

A Nagynyomású Kísérleti Intézetben szinte valamennyi kutatási témában részt vett, majd irányította azokat. A legfontosabbak: katalitikus benzinreformálás, benzinek és gázolajok katalitikus hidrogénezõ kénmentesítése, aromás szénhidrogének dietilén-glikolos extrakciója, ipari és motorolajok hidrogénezõ befejezõ finomítása, több új kõolajipari termék (szuper- extraszuper benzinek, stb.) receptúrájának kidolgozása, új kõolajipari és katalizátor-vizsgálati módszerek bevezetése, vegyipari termékek szintézisének kutatása és fejlesztése. Társfeltalálója a Varga-féle középnyomású hidrokrakkoló eljárásnak és a Magyar-Német Varga Tanulmányi Társaság keretében részt vett a nagyüzemi bevezetés elõkészítésében. Közremûködött több finomítói technológia terveinek kialakításában és az üzemesítésben.

A BME Kémiai Technológia Tanszékén szénhidrogének plazmasugarakban végbemenõ reakcióit tanulmányozta. Irányította a katalitikus krakkoló katalizátorok regenerálási tulajdonságait javító promotorok és kén-transzfer adalékok fejlesztését, valamint a gépkocsik kipufogógázainak katalitikus ártalmatlanítására vonatkozó kutatásokat. Oktatóként kezdeményezõje volt a “Kõolajipari katalitikus eljárások” és a “Reaktorok a kémiai technológiában” címû tárgyaknak. A térítéses oktatásban részt vevõ külföldi vegyészmérnökhallgatók számára angolul elõadta és nyugdíjasként részben ma is elõadja a kémiai technológia speciális fejezeteit (1994-ig gépészmérnökhallgatóknak is).

Steingaszner Pál egész életpályája a fentiek szerint a legszorosabban kötõdik kezdetben Varga József személyéhez, majd a Varga által kezdeményezett kutatási és felsõoktatási területhez, így a Varga-iskola egyik jeles képviselõje és a hagyományok folytatója.

A díjátadás alkalmából tartott elõadása tárgyául is “Kõolajok desztillációs maradékainak feldolgozása Magyarországon: múlt és jövõ” címmel, Varga József talán legfontosabb és legkedvesebb kutatási területét választotta. Részletes történeti áttekintést adott a témáról a kezdetektõl máig, számos, ma már csak kevesek elõtt ismert részlettel színezve. Vázolta a jövõ útját, a maradékmentes kõolajfeldolgozás perspektíváját és lehetõségeit.

A Varga József Egyetemi Díjat ebben az évben Dr. Sztatisz Janisz egyetemi docensnek ítélte oda a díj tudományos tanácsa.

Dr. Sztatisz Janisz 1973-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet a BME Vegyészmérnöki Karán. Diplomájának megszerzése óta a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékén dolgozik, 1983-ig az MTA állományában, azóta oktató, 1993-tól egyetemi docens. Jelenleg a Technikai Analitikai Kutatócsoportban dolgozik, évek óta csoportvezetõ-helyettes.

Kutatómunkája egyrészt a termikus analízis alkalmazásához, másrészt ipari technológiák fejlesztéséhez kapcsolódik. Utóbbi területen 14 találmány kidolgozásában vett részt, amelyekre különbözõ országokban 24 szabadalmat kaptak. Ezek közül legjelentõsebbek: a szilárd-folyadék fázisú keverési folyamatok kivitelezésére kidolgozott eljárás, a takarmánykeverõ üzemek technológiájának fejlesztésében és számítógépes folyamatirányításában elért eredményei, valamint a termoanalitikai vizsgálatokhoz kifejlesztett hõmérsékletprogramozó mûszer. Aktívan részt vett a találmányok megvalósításában is, az üzemi kísérletektõl az üzemek tervezésén keresztül a kész technológia beüzemeléséig.

Hatszor részesült Kiváló Feltaláló kitüntetésben (1 bronz, 1 ezüst, 4 arany fokozat), 1989-ben pedig Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Eredményei is igazolják, hogy kreatív, mérnöki személetû, nagy munkabírású kutató. Oktatónak is kiváló, az egyik legjobb gyakorlatvezetõ és témavezetõ, elõadásait a hallgatók nagyra értékelik.

A nagy érdeklõdéssel fogadott elõadásának címe “Technológia szemcsés szilárd anyagok folyadékokkal való intenzív kezelésére” volt. A csigás szállítás elvén mûködõ berendezések számos, a konkrét technológiai feladathoz kialakított és felszerelt változatát mutatta be, melyekkel szilárd anyagok egymással és folyadékokkal való keverése ill. kezelése, gõzölése, szárítása valósítható meg folyamatos üzemben. Az eljárást több gyakorlati, elsõsorban az élelmiszer- és takarmányiparban megvalósított példával szemléltette.

Bioetanol kontra biodízel

A Gizella-napok keretében rendezték meg május 8-án, pénteken a Bioüzemanyagok ‘98 konferenciát a veszprémi várban, az Akadémiai Bizottság (VEAB) épületében. A festõi környezet tette-e, avagy a remek szervezõ munka, a résztvevõk számára mindenesetre vonzónak bizonyult a rendezvény, hiszen a nyarat idézõ napsütésben Szegedrõl és Mosonmagyaróvárról, Nyíregyházáról és Keszthelyrõl egyaránt érkeztek résztvevõk, a fõvárost, s a vendéglátókat nem is említve. Az alternatív energiaforrások témaköre, úgy tûnik, minden korosztályt érdekel. Az egy napos tanácskozáson tanszékvezetõ professzorok, docensek éppúgy jelen voltak, mint fiatal kutatók, egyetemi hallgatók, sõt a bevezetõben méltatást hallhattunk a “Szerintem hogyan lehetne hasznosítani a napenergiát” címû pályázat (amit a Sky Magic Alapítvány, Debrecen hirdetett meg) elsõ és második díjas pályamunkáinak tinédzser korú szerzõirõl is.

A kötetlen hangvételû ankéton a legtöbb elõadás a biomassza alapú energiaforrásokkal foglalkozott, ezen belül is a bioetanol illetve az ún. biodízel témakörével. Bioetanol cukor tartalmú növényi anyagok erjesztésével állítható elõ, míg a biodízel növényi olajokból, egyszerû kémiai átalakítással nyerhetõ. Mindkét eljárás akkor igazán gazdaságos, ha hulladékhasznosítással lehet összekapcsolni. Az etanol-termelés esetén a nyersanyag pl. kukorica- szár, csutka vagy krumplihéj is lehet, míg a biodízel gyártás használt sütõzsíradékok felhasználásával is megvalósulhat.

Az emberiség számára rendelkezésre álló hagyományos tüzelõ- és üzemanyag- készlet (olaj, szén, földgáz) véges, a különféle becslések szerint 50–150 év múlva ezek egyszerûen elfogynak. A helyettesítésükre használt egyéb energiaforrások többsége viszont környezeti károkat okozhat. így a fosszilis készletek kimerülésével – a szakemberek szerint – ma e kétfajta bioüzemanyagnak van a legnagyobb esélye az energiapiacon. Mind a bioetanolnak, mind a biodízelnek ugyanis az évrõl évre megújuló növényi biomassza a nyersanyaga, s felhasználásuk során a környezet terhelése is kisebb mértékû a fosszilis rokonokénál. Egyelõre fej-fej mellett halad a verseny, mindkét bioüzemanyag elõállítására léteznek már megbízható technológiák (a világ számos országában mûködnek már bioüzemanyagokat elõállító gyárak) a versengésben valószínûleg gazdaságossági szempontok fognak végül dönteni.

Ez a konferencia kitûnõ alkalom volt arra – amint azt zárszavában Somogyi Zoltán, az OMFB képviselõje kiemelte –, hogy a különbözõ szakterületeken, de hasonló célokért dolgozó hazai agrárszakemberek, jármûgépészek, biológusok, vegyészmérnökök megismerjék egymás munkáját, eredményeit, s együttmûködésükkel Magyarországon is végre tettekre kerülhessen sor a környezetbarát bioüzemanyagok bevezetése terén.

A tanácskozáson megállapodás született, hogy ezentúl kétévente, mindig más helyen rendezik meg ezt az országos ankétot. A jól sikerült rendezvény végén a résztvevõk azzal búcsúztak egymástól, hogy “Találkozunk 2000-ben, Szegeden”.

Irányelvek a jövõ vegyészmérnökképzéséhez

A fenti címmel tartott ankétot a Magyar Mérnöki Kamara Vegyészmérnöki Tagozata, a Veszprémi Regionális Innovációs Centrum és a Veszprémi Egyetem Vegyészmérnöki Intézete az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának székházában 1998. március 16-án. A meghívott elõadók – akik egyrészt az érintett felsõoktatási terület (Budapesti Mûszaki Egyetem, Veszprémi Egyetem), másrészt a vegyészmérnököket nagylétszámban foglalkoztató ipar (EGIS, MOL, Richter Gedeon Rt.) magas szintû képviselõi voltak – egyetértettek abban, hogy a hazai felsõfokú mérnökképzés szakmai színvonala a rendkívül rossz anyagi körülmények ellenére is ma még igen magas. A kormányzat sürgõs és jelentõs mértékû pénzügyi segítsége nélkül azonban ez már néhány éven belül sem lesz elmondható. “Rá kellene végre jönniük a felsõoktatási normatívákat meghatározó döntéshozóknak, hogy a mérnökképzéshez, s ezen belül a vegyészek taníttatásához szervesen hozzátartozik a laboratóriumi gyakorlat, a szakmai gyakorlatok. E szakok költségigénye ezért nem azonos, mondjuk egy jogász vagy bölcsész szakéval” – hangzott el Dr. Réffy József (BME) elõadásában, amely a “Halálsikoly a lombikok közül” alcímet viselte.

Vissza