Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya Tudományos Bizottságai anyagainak felhasználásával összeállította az Osztály által kiküldött ad hoc bizottság: Görög Sándor (elnök), Fonyó Zsolt, Kalaus György, Pálinkás Gábor, Pukánszky Béla, Vértes Attila.
 

Évszázadunk utolsó évtizedeiben a kémia fejlõdésének eredményeként az emberiség mindennapi életét, életminõségét döntõen meghatározó gyakorlati eredmények születtek. Táplálkozásunk (terméshozamokat növelõ mûtrágyák, növényvédõszerek, gyomírtószerek, biotechnológiai eljárások), öltözködésünk és lakáskultúránk (különféle festékek, lakkok, mûszálak, mûanyag használati tárgyak), közlekedésünk (nagy szilárdságú és egyre könnyebb, kompozit szerkezeti anyagok, üzemanyagok), egészségvédelmünk (nagy hatékonyságú gyógyszerek, az orvosi diagnosztika szolgálatába állított analitikai módszerek), szórakozásunk, mûvelõdésünk (a modern informatika alapjait megteremtõ új anyagok) mind közvetlenül vagy más tudományágakkal (fizika, mérnöki tudományok, anyagtudomány, biológia, orvostudomány) együttmûködésben a kémia eredményein alapulnak. Ezeken és a kémia más területein is intenzív kutatás folyik, amelynek célja az elméleti alapok kiszélesítésén keresztül az élet minõségének további fejlesztését lehetõvé tevõ új, gyakorlati eredmények elérése.

Ezen túlmenõen a kémia eredményein alapuló vegyipar kiváló profit-termelõ képességeinek köszönhetõen igen pozitív hatással van a fejlett vegyiparral rendelkezõ országok pénzügyi egyensúlyára is. Az EU országok évi több mint 300-Mrd ecu forgalmat bonyolító vegyipara pl. kb 30-Mrd ecu-vel járul hozzá a tagországok pozitív kereskedelmi mérlegéhez.

A leírt pozitívumok ellenére világviszonylatban paradox helyzet alakult ki a kémia megítélésével kapcsolatban. A környezetszennyezésért és az ebbõl eredõ egészségkárosodásokért a közhangulat korábban jórészt a kémiát tette felelõssé. Ez kémia ellenes hangulathoz és a kémikusi pályák iránti érdeklõdés csökkenéséhez vezet. A korábbi évtizedekben valóban jelentkezõ negatív jelenségek kiküszöböléséhez nagyban hozzájárult az, hogy a kémia számos területén intenzív és igen eredményes kutatás folyt és folyik (környezetbarát vegyipari technológiák, a környezetet az eddigieknél kevésbé szennyezõ üzemanyagok és üzemanyag felhasználási technikák, gyorsan lebomló növényvédõszerek és gyomírtószerek kifejlesztése, stb.) Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy éppen az analitikai kémia nyújt alapvetõ segítséget a környezettudománynak vizeink, talajunk és légkörünk tisztaságának folyamatos ellenõrzésére szolgáló technikák kidolgozásával.
 
 

Az elmúlt években számos, nemzetközileg is kiemelten kezelt olyan fontos területen folytak eredményes hazai kutatások mint új hatékony eljárások kifejlesztése korszerûbb anyagok elõállítására, az életfolyamatok alapvetõ kémiai reakcióinak felderítése, új biológiailag aktív anyagok szintézise, valamint a környezetvédelem kémiai eljárásainak kutatása. A következõkben az e területeken elért néhány fontosabb hazai kutatási irányt és eredményt foglaljuk össze.

Az elméleti kémia, fizikai kémia, kolloidika számos területén folyt elsõsorban a BME, ELTE, JATE, KLTE, VE tanszékein valamint az MTA Kémiai Kutatóközpontban magas színvonalú alapkutatás. Ezek közül megemlítjük, hogy a nagy hagyományokkal rendelkezõ magyar felületkémiai és katalízis kutatás (JATE, MTA Kémiai Kutatóközpont) olyan elméleti és gyakorlati szempontból is fontos területeken ért el jelentõs eredményeket mint a gyógyszerkutatási szempontból is fontos enantioszelektív szintézis ill. a környezetet kevésbé szennyezõ üzemanyagok MOL RT-ben realizált kifejlesztése.

A radiokémia területén folyó kutatások fontos eseménye volt a rekonstruált és megnövelt teljesítményû Budapesti Kutatóreaktor valamint a DOTE Pozitron Emissziós Tomográfiás Centrumának üzembe helyezése. A szakterületen az alapkutatásokon túlmenõen egyebek között az atomerõmûvi biztonságot, orvos-diagnosztikát és terápiát valamint a nukleáris környezetvédelmet szolgáló kutató és szolgáltató tevékenység folyik.

A világszerte az érdeklõdés középpontjában álló, (1996-ban Nobel díjjal elismert) új kutatási területnek, a fullerének kémiájának további nagy perspektívákat nyújtó kutatásában az ELTE, KLTE, BME, JATE, MTA-KFKI, MTA Kémiai Kutatóközpont különbözõ kutatói mûhelyei is jelentõs eredményeket értek el.

Nemzetközi elismertségû és tradíciójú, magas színvonalú szerves kémiai kutatás folyik a BME, ELTE, KLTE, VE tanszékein és a kutatóintézetekben. Ezek eredményei részben a gyógyszeripari kooperációk révén realizálódnak, de említést érdemelnek a hazai foszforkémiai és az enantioszelektív szintézisek területén elért eredmények is, továbbá egy környezetbarát növényvédõszer, a rovar feromon alapú almamoly csapda, valamint egy tuberkulózis diagnosztikum kifejlesztése.

A magyar gyógyszerkutatás új eredménye a JATE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék és a Richter Gedeon RT együttmûködésének eredményeként a terápiába már bevezetett, sebgyógyulást segítõ, cink-hialuronát hatóanyagot tartalmazó Curiosin. A nagy nyugati gyógyszergyárak tulajdonába került hazai gyógyszergyárakban folyó kutatás integrálódott a nagy konszernek kutatási tevékenységébe. A gyógyszeripari kutatólaboratóriumokban ill. az ELTE, BME és a KLTE tanszékein ill. akadémiai kutatócsoportjaiban elõállított több ígéretes új gyógyszer fejlesztése - általában nemzetközi kooperációkban - a preklinikai ill. klinikai fejlesztés különbözõ fázisaiban van.

Szép eredmények születtek a biológiailag aktív molekulák szerkezet-hatás összefüggéseinek kutatása és ezeknek a gyógyszertervezésben való felhasználása területén. Megtörténtek az elsõ lépések a gyógyszerkutatás egyik legkorszerûbb irányzatának, a kombinatorikus kémiának a hazai gyógyszerkutatási gyakorlatban való megvalósítására. (Említést érdemel, hogy ennek a technikának az alapjait az ELTE Szerves Kémiai Tanszékén vetették meg.)

Megszülettek az elsõ eredmények (Chinoin-ELTE kooperációban) a korszerû gyógyszerkutatásban nagy fontosságú fehérjekrisztallográfiai kutatás területén.

A hazai kõolajipari, petrolkémiai és nagy volumenû vegyipari gyártások újabb kutatási és fejlesztési iránya a környezetbarát és energiatakarékos technológiák megalapozása és magvalósítása lett. A mûanyagipar gazdasági súlyához és az ezt megalapozó hazai kutatások hagyományaihoz viszonyítva csökkent a polimerkémiai és -fizikai kutatások intenzitása; ezt a jövõben célszerû lenne növelni. Említést érdemelnek azok a kutatások, amelyek figyelembe veszik az ország adottságait (nyersanyag és energia hiánya), így pl. a speciális polimerek (ragasztók, hõálló, valamint a gyógyászatban használt polimerek) kutatása, ill. heterogén polimer rendszerek (kompozitok, polimer keverékek) fejlesztése.

Az élelmiszertudományok területén jelentõs eredmények születtek a tartósítás modern módszerei (pl. besugárzás) és a tápérték növelése (pl. koleszterin- és lipidoxidációs folyamatokat befolyásoló tényezõk) tanulmányozása során. Említést érdemel a Magyar Élelmiszerkönyv, a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Program elõkészítése valamint az EU-hoz való csatlakozást elõsegítõ "Veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok" rendszer kidolgozása.

Az analitikai kémia területén figyelmet érdemelnek a BME Vegyészmérnöki Karán folyó, orvosbiológiai szempontból fontos szenzor kutatások. Ezek az elmúlt években a szupramolekularis kémia eredményeinek felhasználásával tovább bõvültek. Új típusú makrociklusos vegyületeket szintetizáltak és ezekbõl cink és nátrium ion- szelektív mikroérzékelõket fejlesztettek ki.

A hazai egyetemi és akadémiai kutatóbázis eredményeinek gyakorlati feladatok megoldására való felhasználása területén felemás helyzet alakult ki. A fent említett néhány pozitív jelenségen túlmenõen általánosságban azt lehet megállapítani, hogy az ezekre vonatkozó igény a hazai vállalatok körében nagy mértékben csökkent, a külföldi érdekeltségû vállalatok pedig a kutatási feladatok megoldására elsõsorban külföldi kutató kapacitást vesznek igénybe.
 

A kémiai kutatások helyzete hazánkban is jól jellemezhetõ a publikációk számával és minõségével. A magyar kutatók által az 1990-1994 idõszakban publikált mintegy 2700 kémiai tárgyú tudományos közlemény az egész világon megjelent publikációk 0,73%-a. Ez a kedvezõnek tekinthetõ 22. helyet jelenti hazánk számára a nemzetek rangsorában. Kedvezõtlenebb a kép, ha a publikációk minõségét, a nemzetközi tudományos életre gyakorolt hatásokat jellemzõ különféle mérõszámok alapján végezzük el a rangsorolást (25.-30. helyezés). A trendek sem megnyugtatóak: 1980 és 84 között részesedésünk az összes publikációkban még 1.02% volt. Érdemes viszont megjegyezni, hogy a minõségi mutatók nem mutatnak romló tendenciát. Ebben része lehet annak, hogy a határok kinyílásának köszönhetõen jelentõsen nõtt a nemzetközi kooperációban született dolgozatok részaránya. Félõ azonban, hogy ezek magyar szerzõinek jelentõs része külföldön folytatja kutatómunkáját. Az 1995-tel kezdõdõ idõszakról még nincsenek összesített adataink, valószínûnek látszik azonban, hogy a kutatási bázisnak az egyetemi tanszékeken és a kutatóintézeti hálózatban végrehajtott restrikciók következményeként a közelmúltban végbement zsugorodása a publikációs tevékenységre is negatív hatással lesz.

Ez idõ szerint azonban még megfelelõnek mondható a hazai kémiai kutatás nemzetközi megítélése. Ezt mutatja, hogy hazánkban az elmúlt években számos fontos nemzetközi konferenciát szerveztek és hazai kutatók számos EU pályázatot nyertek el. A romló körülmények között ez elsõsorban a kutatók áldozatos munkájának köszönhetõ. A színvonal fenntartása ill. a gyorsan emelkedõ követelményekhez való alkalmazkodás érdekében szükséges az egyetemi és akadémiai kutatóhelyeken a kutatásra fordítható anyagi eszközök jelentõs növelése, a mûködési feltételek javítása, különös tekintettel a sok helyen teljesen elhasználódott, korszerû kutatásra alkalmatlan mûszerpark felújítására.
 

Nagymértékben a mögötte álló és eddigi sikereit megalapozó hazai tudományos háttérnek köszönhetõ, hogy a visszaesés és iparszerkezetünk átalakulásának éveiben a vegyipar megõrizte pozícióit és 17,5%-kal részesedik a teljes ipari termelésbõl; ezzel a gépipar és az élelmiszeripar mögött a harmadik helyen áll a hazai rangsorban. A termelés 1997-ben 4,5%-kal nõtt az elõzõ évihez viszonyítva.

A mûanyagipar alapanyagainak és a késztermékeknek gyártása a teljes ipari termelés 7%-át adja. Sikerét kellõképpen példázza a TVK, a Pannonplast és a Borsodchem tõzsdei bevezetésének sikere. Külön említést érdemel a Zoltek Vegyipari RT-ben megvalósult szénszál gyártás, melynek végleges kapacitása meghaladja a világ teljes jelenlegi termelését és várhatóan lehetõvé teszi majd azt, hogy a szénszálerõsítésû kompozitok a hadi- és repülõgépipar, az ûrhajózás és sport mellett a mindennapi élet egyéb területein is elterjedjenek.

A nagy hagyományokkal rendelkezõ magyar gyógyszerkutatás és gyógyszeripar talpon maradásáért, az új tulajdonviszonyok és az egyre kíméletlenebb nemzetközi konkurenciaharc és tõkekoncentráció körülményei között is, rendkívüli erõfeszítések történnek. Az elmúlt idõk hazai kifejlesztésû sikeres gyógyszerei mint pl. a Richter RT Mydeton, Depersolon, Cavinton, Arduan, a Chinoin No-Spa, Selegilin, Osteochin, az Egis RT Grandaxin, Halidor, Loderix az MTA Kémiai Kutatóközpont/Biogal Hevisos készítményei mind a mai napig széleskörû terápiás alkalmazásra találnak ill. reneszánszukat élik mind hazánkban mind pedig számos külföldi országban. Ezek még ma is jelentõs árbevételt eredményeznek annak ellenére, hogy a hazai gyógyszerkészítmények forgalmát az elvárható mértékû kormányzati színtû piacvédõ intézkedések hiánya nagyban csökkenti.
 
 

Az eddig leírtak alapján fontos érdek, hogy a kémiával szemben kialakult társadalmi szintû ellenérzések következtében ne csökkenjen az ifjúság érdeklõdése a kémia iránt. Ez alapvetõen csak akkor lehetséges, ha a középiskolai oktatásban le lehet állítani a természettudományok általános háttérbe szorulását. A magyar vegyipar szakember igénye örvendetesen nagy: a végzõs egyetemisták általában több állásajánlat közül választhatnak. Ahhoz, hogy megfelelõ számban, megfelelõ képességû fiatalok jelentkezzenek a vegyész ill. vegyészmérnök szakokra, az alap- és középfokú kémia tanításában az elvont, az elméletet túlságosan elõtérbe állító megközelítés helyett a jelenleginél sokkal színesebbé, gyakorlatiasabbá kell tenni az oktatást. (A hazai kémiai elit-oktatás sikerét jelzik viszont a magyar középiskolásoknak az 1997-es és 1998-as montreali ill. melbournei kémiai olimpiákon aratott örvendetes gyõzelmei.)

Ami a kémia oktatásával foglalkozó egyetemi tanszékek helyzetét illeti, az utolsó évek restrikciói súlyos helyzetet teremtettek mind az oktatás, mind pedig ennek megfelelõ színvonalon való ellátásához feltétlenül szükséges tanszéki kutatás feltételeinek a területén. Az elbocsátások és a felvételi zárlat az oktatói létszám drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ezzel egy idõben a hallgatói létszám 2-3-szorosára nõtt és elmaradt az oktatásukhoz szükséges laboratóriumi, stb. infrastruktúra fejlesztése. Az alacsony fizetések miatt nagy mértékben lecsökkent a tehetséges fiatalok érdeklõdése az egyetemi oktatói pálya iránt. A normatív finanszírozás és a KJT közötti ellentmondások a mûszaki területeken általában, a kémia területén pedig különösen irreális helyzetet teremtettek: a normatíva a szükséges összeg felét sem éri el. Mindezek együttesen az oktatói kar elöregedéséhez és az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezettek.