Közismert, hogy Eötvös Loránd életében két olyan téma volt, amelyben alaposan elmélyedt és világszerte elismert eredményeket ért el: a felületi feszültség és a gravitáció. Akár azt is lehetne mondani, hogy mindkettővel a huszadik század modern fizikájának megalapozásához járult hozzá: a felületi feszültségre vonatkozó általános törvény felismerése, ennek értelmezése az anyag molekuláris elméletének fejlődését segítette, a gravitációval kapcsolatos nagy pontosságú mérések pedig a gravitációra vonatkozó modern elméletekhez adtak megbízható tényanyagot. Elöbbi közvetve a kvantumelmélet kialakulásához járulhatott volna hozzá (mint arra Marx György és Szamosi Géza 1955-ben rámutattak), utóbbi az általános relatívitás elméletének felállításakor lehetett volna megnyugtató bizonyíték Einstein számára.
Mindezt persze azért kell feltételes módban fogalmaznunk, mert tudjuk, hogy nem így történt - bár éppen így is történhetett volna.
Az előadás arról szól, hogy mai ismereteink szerint milyen körülmények, milyen külső és belső motívációk hatására választotta Eötvös Loránd éppen ezt a két kutatási témát. Némi bíztatás lehet azoknak a középkorúaknak, akik most készülnek vagy talán kényszerülnek témát váltani, hogy Eötvös 40 éves korában kezdte meg a gravitációval kapcsolatos kutatásait, s érte el a ma és a holnap fizikájában is érvényes eredményeit.