1. Fizikusok körében népszerű felfogás szerint fizika mindaz, amit a fizikusok csinálnak. Noha egy ilyen álláspontnak kétségtelenül vannak előnyei, sőt még érdemei is - így például a tények és adatok puszta ismerete helyett az alkalmazott szemléletmód szerepét hangsúlyozza -, mégsem tűnik a fizika fogalma jó meghatározásának, hiszen csak egyszerűen átfogalmazza a problémát; elfogadása esetén ugyanis természetesen adódik a kérdés: és vajon ki számít fizikusnak? Talán nem mindenkit elégít ki a természetes válasz: fizikus az, aki fizikával foglalkozik. E körbenforgó okoskodásból a fizika (és a fizikusok) közös történetét követve léphetünk ki.

2. Sokan gondolják azt is, hogy a fizika meghatározott tények és adatok valamint néhány elmélet ismeretét és ezek (meghatározott elméleti és gyakorlati) alkalmazását jelenti. Ez a nézet, noha elég jól megfelel a tudomány működésmódjáról kialakítható egyik legegyszerűbb elgondolásnak, szintén problematikusnak tűnik: megválaszolatlan kérdés marad, hogy hogyan választódik ki eme meghatározottság, hogyan lehet vajon eldönteni, hogy mely tények, adatok, elméletek és alkalmazások tekinthetők fizikaiaknak? Mindezeknek a fizikához való tartozása egyszer s mindenkorra adott, örök meghatározottság-e, vagy csakis az aktuális, időszerű problémák (például az éppen divatos folyóiratokban megjelent cikkek mondanivalója) számítanak fizikának? Ki dönthet ezekben a kérdésekben, kitől függ, mi fizika s mi nem az, vajon kizárólag a fizikusok véleménye számít, illetve egyáltalán számít-e a fizikusok véleménye? Ezekre a kérdésekre multidiszciplináris vagy filozófiai módszerek alkalmazásával, a legál-talánosabb kulturális összefüggések figyelembe vételével remélhetünk választ.

3. Széles körben elfogadott felfogás szerint a fizika a természet leírásában, magyarázatában és megértésében a legnagyobb általánosságra, a legmélyebb, legalap-vetőbb igazságok feltárására törekvő tudomány. Egy ilyen meghatározással esetleg megfelelően megkülönböztethetjük a fizikát más természettudományoktól, de alkal-mazása során nyilvánvalóan feltételezzük a természet fogalmának előzetes ismeretét. További problémát jelent a tudományosság kritériumainak változó jellege: a mindenkori társadalmi értékrend jelentős mértékben meghatározza, hogy adott nézetek, szemléletmódok tudományosnak számítanak-e, vagy sem, befolyásolja tudományos rangjukat, értékességüket, elfogadottságukat, elterjedtségüket. Vajon minden korban lehetséges-e, s ha igen, milyen feltételek mellett a természet tudományos leírásáról beszélni? Vajon ma rendelkezésre állnak-e aszükséges feltételek ehhez, vajon ma milyen fizika kívánatos ill. lehetséges? Természetfilozófiai, tudományfilozófiai elemzések sokasága keresi a választ ezekre a kérdésekre.

4. Pusztán a fenti szempontok alapján is indokoltnak tűnhet a megállapítás: a fizika fogalma nem független (s ugyanígy tartalma, módszerei, eljárásai, elméletei sem függetlenek) a történelmi ill. társadalmi tértől és időtől, a fogalmi és anyagi környezettől, a társadalmi viszonyoktól, értékektől és érdekektől. Mindezekkel együtt változik. A fizika történeti fejlődése öt - jól elkülöníthető - változatot állított elő: az antik, az újkori, a klasszikus, a modern és a posztmodern fizika fogalmait.

5. Az antik/arisztotelészi/peripatetikus fizikát ma inkább természetfilozófiának szokás nevezni. Alapvető célja a természet (fűszisz) és a mozgások, változások leírása, rendszerezése, elemzése és magyarázata. Ennek során a különféle minőségek elkülö-nítése az elsődleges cél, a létezők mennyiségi jellemzése háttérbe szorul, elsősorban ontológiai kérdéseket tárgyal. A(z ön)mozgás a természet legfontosabb alapelve. Szem-lélődni kell és nem kísérletezni, mivel a kísérlet beavatkozás volna a természetes rendbe, s így nem a természet megismerését szolgálná.

6. Az újkori fizika is alapvetően természetfilozófiai jellegű, de ebben már más értékek fogalmazódnak meg. Az újkori világszemléletet áthatja az ember (egész világa s így a) természet feletti hatalmi igénye. Igy az új módszertan részeként elterjed a kísérletezés, amelyben a tudós teljesen uralhatja a szituációt, a mennyiségi jellegű összefüggések felértékelődnek a minőségiek rovására - pl. a matematika lesz a termé-szetet leíró nyelv -, az ismeretelmélet teret nyer az ontológia rovására. A mozgást és az anyagot különválasztják, de a mechanisztikus világkép teremtett óraművilága, ill. a newtoni mechanika minden természeti létező egységes leírását nyújtja.

7. A klasszikus fizika már nem filozófiai jellegű leírást nyújt világáról. A XVIII - XIX. századi tudományosság követelményeinek megfelelve diszciplinák ésszerű rendszerét állítják elő, ezzel tudományos formát ölt az ember világa feletti uralmát deklaráló korábbi filozófiai program. Elvben minden természeti folyamat megismerhető, kiszámítható, előre látható. Az elvi sikereken felbuzdulva a pozitivizmus a klasszikus fizika - mechanisztikus vonásokat általánosító - metodológiáját univerzális tudományos elvvé transzformálja. A klasszikus fizika a tudományosság mintaképe lesz. A klasszikus fizikára alapozott technológiai fejlesztések hozzájárulnak az ipari forradalom kibontakozásához, az emberek életkörülményeinek javításához.

8. A modern fizika egy megismételt kísérlet a klasszikus fizika ígéreteinek beváltására. Megőrzi a klasszikus tudományosság fontosabb értékeit (egyetlen valóság, egyetlen igazság, egyetlen helytálló elmélet keresése), de néhány új elv alkalmazásával - pl. a relativitáselmélet és a kvantumfizika esetében - véli megvalósíthatónak a klasszikus, modernista célokat. Ezek elérésére gyakran vesz igénybe redukcionista, instrumentalista, operacionalista ismeretelméleti gondolatmeneteket is; ontológiai kérdések itt már jó-szerivel felvethetetlenek.

9. A posztmodern fizika részként tartalmazza a modern fizikát is, de ugyanakkor megpróbál érvényre juttatni egy pluralistább tudományos értékrendet. Számos fizikai probléma esetében próbálkoznak a szubjektum és objektum fogalmainak, s elválasztha-tatlanságuknak újragondolásával (pl. a kvantummechanikában, a termodinamikában, az un. endo- és exofizika megkülönböztetésében), vagy társadalmi, individuális, esztétikai értékrendek fizikai elméletekben való felmutatásával.

10. Kereshetjük e különféle fizikafogalmak közös tulajdonságait, ill. felismer-hetjük a saját gyakorlatunkban érvényesülő fizikafogalmak jellemvonásait. Efféle próbál-kozások eredményeként érhetjük el, hogy a fizika valóban az legyen, amit a fizikusok csinálnak.