Az előadás a fizika és a közgazdaságtan
lehetséges kapcsolatait kívánja megmutatni
a fenntarthatóság problematikájára
koncentrálva.
A fizika egyik jelentős hozzájárulása
a közgazdaságtanhoz mindenképpen kritikai jellegű.
Minden gazdasági rendszer egyszersmind makroszkopikus fizikai
rendszer, ezért a gazdasági modelleknek és
elméleteknek összhangban kell lenniük a termodinamika
törvényszerűségeivel. Ez a feltétel
nem minden esetben teljesül, ezért a fizikusoknak
bírálniuk lehet és kell a modern ökonómia
fizikai alapjait.
A fenntarthatóság (sustainability) az ezredvég
gazdasági gondolkodásának egyik kulcskérdése.
A gazdasági rendszerek fenntarthatóságának
értelmezésében és mérésében
a fizika konstruktív módon járulhat hozzá
a közgazdaságtanhoz.
A fenntarthatóság azt jelenti, hogy egy stock időbeli
változásának az értéke nem
negatív. Tehát
V[S(t)] >= 0,
ahol S a vizsgált stock és V[.] egy értékelő
függvény.
Az értékelő függvény meghatározása
rendkívüli problémákat vet fel. A közgazdaságtan
monetáris értékelő függvényekkel
dolgozik, amelyeknek azonban jelentős korlátozottságai
vannak. A pénzben való mérés súlyos
torzító hatásokat visz bele a gazdasági
értékelésbe, hiszen a gazdasági aktorok
erősen diszkontálják térben és
időben is a hatásokat, stb. Egy termodinamikai alapú
értékelő függvény megalkotása
kiküszöbölheti ezeket a torzító hatásokat.
A közgazdasági racionalitás a jelenlegi formájában nem biztosítja a természeti rendszerek megőrzését. A fizikai (termodinamikai) racionalitás kritériumainak kidolgozása és alkalmazása a közgazdaságtanban jelentős eredménnyel kecsegtet.