(1868. augusztus 4.)
Képviselőház 4/8 68.
Kedves fiam !
Ilonának írt leveled elutazása után érkezett, s így, feltéve Ilona beleegyezését s felnyitva azt, a nekünk küldött üzeneteket magunk olvastuk ki. Sietve felelek azokra, mik engem illetnek, nehogy elkéssem. - Mi mindenekelőtt a tellurt illeti, a két mázsa érc megérkezett, és Minisztériumomban van letéve, s így Than megteheti több darabon analízisét, melyekből az érc aranytartalma biztosabban fog kitűnni, mint az Erdélyben tett kísérletek nagybecsű, ámbár nem hiszem, hogy ez a valónál magasabb lenne. [Így!] 1-ször azért, mert nemigen bízom bányász-hivataljaink ügyességébe, s így nem hiszem, hogy az ércből egész tartalmát kiválasztani tudják - 2-szor mert miután az ércválasztás azokra bízatott, kik e tellurérceket megbecsülték - semmiképp nem fekszik azoknak érdekében, hogy a tellurérceket gazdagabbaknak mondják, mi később is ellenök fogna felhozatni, ha ők a tellurból közönségesen kevesebb aranyat választhatnának ki, mint mik most a küldött érceknek értékét követelik. - Egyébiránt Than majd tisztába hozza a dolgot, és azon esetben, ha az aranytartalom csakugyan olyan, mint mondatik, az érc megvételével Bunsen semmit sem veszélyeztet, miután az ár csak az aranyért van számítva, a tellur, melyet közönségesen levegőbe eresztenek, nem vétetett semmibe. Én mindenesetre egyetemünk számára Than által feldolgozandót egy mázsát veszek meg. - Ez első kérdésedre válaszom. - A másodikra tudósítalak: hogy még legjobb esetben sem indulhatok útra 14-e előtt, s így 16 előtt nem jöhetek Karlsbadba. Ha másképp nem zavar terveidben, igen szeretném, ha egyenesen jönnél haza, úgyis, ha egy-két utat akarsz tenni, jobb a szűnnapok vége felé, midőn az idő utazásra alkalmasabb. Egyébiránt elvonatkoztatva önzésemtől, s pedig természetes, ha mielőtt egy honi fürdőbe megyek, látni akarlak - már azért is szeretném, ha mentül elébb hazajönnél, mert anyádnak semmi sem deríthetné fel jobban kedélyét, mint ha Ilona helyét te pótolnád.
Magam is még alig tudok eléggé uralkodni
magamon, hogy a bánatot legyőzzem, mely szívemet
Ilona emlékénél eltölti. - Férjét
jó, becsületes embernek tartom. Szerelemből
ment hozzá, s hiszem, oly boldog lesz, minő kedélyének
hajlamai mellett lehet, de végre is elvált tőlünk,
boldogsága ezentúl másoktól függ,
s bármennyit nyert ő - mi elvesztettük őt.
Ha svábhegyi házunkban körüljárok,
mindig hiányzik valami, mintha idegen helyen járnék,
alig találom fel magamat. S ha az elválás
reám annyira hat, mik lehetnek anyád érzései,
ki több mint húsz évig nem vált meg
leányától, s kinek e kedves gyermekének
távolléte minden percben eszébe jut. Anyád,
mint mindig, erőt vesz magán, s elnyomja érzelmeit,
de ismerem őt, s tudom, hogy szenved, s alig lehet valami,
mi őt vígasztalhatná, mint ha téged
szoríthat szívéhez, kinek minden levele leírhatatlan
örömmel fogadtatik. Ha tehát lehet, kérlek,
jöjj minél elébb, 14-ig itt találsz
engem is, de a fődolog, hogy anyádat derítsd
fel, s így ha nem találsz is már itt, mégis,
ha jössz, igen meg fogsz örvendeztetni. Ég áldjon
meg. Ilonának írjál Makóra.
Szerető apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra