(1869. május 21.)
21/5 869.
Kedves fiam !
Csak tegnap írtam, de a levélből, melyet tőled anyád ma vett s velem közlött, látom, hogy kedélyileg rosszul érzed magadat, s azért ha már személyesen nem lehetünk együtt, legalább néhány biztató szót küldök. - Átmentem a szenvedéseken, melyeknek nyomait leveled kifejezi. Ismerem a kínt, mely a lelket eltölti, midőn elébb saját tehetségeinken, később magán a tudományon kételkedni kezdünk, s elmondjuk vanitas vanitatumunkat a négy fakultás és minden doktorai és professzorai felett. Nincs senki, ki ezzel a tudománnyal komolyan foglalatoskodott s ezen kínokon nem ment át, s Goethe e részben csak abban különbözik másoktól, hogy mit valamennyien éreztek, azt ő egyedül tudta kimondani. És ez természetes, mint másban, úgy a tudományban fiatal korunkban mindig többet várunk, mint ami elérhető, saját erőnk, úgy, mint a tudomány várható eredményeire nézve bizalmunknak nincsenek határai, s így csalódásunk természetes, s természetes az elkeseredés, mely azt követi. Később bélátjuk, hogy csalódás volt azon elkeseredés is, mellyel úgynevezett illúziónkról lemondtunk, hogy ha emberi erőnkkel nem érhetünk is el mindent, sok elérhető, hogy a tudomány, ha nem felel is minden kérdéseinkre - soknak ismeretéhez vezet, mit tudni jó és szükséges, és azután megszorítva terveinket, végre hozzáfogunk a munkához, kevesebb költői lelkesedéssel, de több eredménnyel, s így lesz nálad is. - Mélyen sajnállak, mert ismerem jelen kedélyi hangulatod keserűségét, de talán jobb, hogy rajta jókorabb keresztülmentél, s így jókorabb kezdesz majd hozzá feladatod megoldásához, melyet csak akkor tűzhetünk ki, ha költői lelkesedésünk epocháján túl vagyunk. - Anyádnak írt leveledből azt veszem ki, hogy a jövő telet nálunk akarod tölteni. - Ámbár nem fognám ellenezni, ha a jövő szemesztert Berlinben vagy más egyetemen akarnád tölteni, mégis helyeslem határozatodat, éspedig nemcsak önzésből. - Igaz, nem egészen elfogulatlanul ítélek ez ügyben; mert igen természetesen alig tudok valamit, minek inkább örülnék, mint annak, ha legalább egy fél évet együtt tölthetünk; azonban elvonatkozva ettől, még tisztán didaktikus szempontból is jobb, ha miután 2 évig erősen tanultunk, legalább egy időt arra fordítunk, hogy a gyűjtött anyagot magunkban feldolgozzuk, s gondoskodni fogok, hogy az erre szükséges eszközöknek hiányában ne légy. Than laboratóriuma s az Akadémia fizikai kabinetje szolgálatodra állnak, s bizonyos, hogy ha azokat, kik Pesten matematikával s természettudománnyal foglalkoznak, magad körébe gyűjtöd, oly haszonnal készülhetsz további tudományos utazásaidhoz, mint sehol a világon. -
De elég, az adressz-discussió zúg körülöttem,
s ha bolondot írtam, vagy szavaimban összefüggés
nincs - csak ne tulajdonítsd nekem. Csak a sok esztelenségnek
és badarságnak visszhangja, melyet magam körül
hallok. - Ég áldjon meg s tartson egészségben,
s hozza vissza jókedvedet. - Ha pedig időd engedi,
írjál mentül előbb, sokkal kevésbé
óhajtom leveleidet, ha azokért kellemes foglalatosságot
kell félbeszakítanod, mint most, mikor talán
jólesik, hogy legjobb barátoddal bizalmasan szólhatsz.
Szerető apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra