(1869. november 29.)
29/11 869.

   Kedves fiam !

   Itt küldöm a kvánt 200 frtot; ha az idején nem érkezik meg, és dec. 1-én financiális zavarokba jössz, ezt csak annak tulajdoníthatod - mert későn tudósítottál. Ez alkalommal is azonban szükségét látom, hogy helyzetemre figyelmeztesselek, mely az egész család s így részedről is takarékosságot tesz szükségessé. Ismered vagyoni állásunkat, mely kizárólag anyád birtokának jövedelmeiből és abból áll, mit munkámmal szerzek, s így nem szükséges mondanom, hogy éveken át, azaz mióta felnőttetek s a leányok világba jönnek, úgyszólván mindig szorult állapotban vagyok. Évek óta csaknem mindig oly helyzetben vagyok, hogy költségeim jövedelmeimet felülmúlják, s habár személyes hitelem és a legnagyobb pontosság által elérem, hogy mindamellett tönkre nem megyünk, kétségtelen, hogy évről évre, bár csak kevéssel, szegényebbek leszünk, mi reám nézve szomorító s aggodalmas, de nektek, kik előtt még az egész élet áll, bizonyosan még károsabb, s azt teszi kötelességünkké, hogy minden felesleges költséget kerüljünk. - Arra, mi tudományos kiképzésedre szükséges, szívesen adok bármit, s így érthető, hogy a kiadásokat, melyeket privatissimáidra igényelsz, örömmel pótolom - míg tőlem telik, kész vagyok lemondani szívesen még a kényelemről is, hogy gond nélkül s a lehetőségig kellemesen éljél - de részedről is kívánnom kell, hogy egyes élvezetekről lemondjál a mi kedvünkért is, s ezek közé tartozik úti terved - nem értem az erdélyit, hanem a sarkvidéki expedíciót.

   Miután arra, hogy ezen expedíció a magyar kormány által segíttessék, még azon esetben sem lehetne kilátás, ha te a tudományban már állást vívtál volna ki magadnak, s így mint az ország által erre kijelölt tudós indulnál útnak, a költségek egyedül reád esnének, s én ezek elviselésére képes nem vagyok. S ez egyik oldala a kérdésnek. - A másik az, hogy más tudományokkal foglalkozva eddig, az expedícióban csak mellékes szerepet játszhatnál, mi annyi időnek, fáradságnak s pénznek árán nagyon is drágán lenne vásárolva. Végre nem szabad megfeledkeznünk magunkról sem, s ha valaki egoizmust lát abban, hogy szabad mozgásodat akadályoztatjuk, legalább az egoizmusnak legmegbocsáthatóbb neme, ha mi, kiknek egyetlen fiok vagy, azt, kit annyira szeretünk, oly utazásra bocsátani nem akarunk, mely az egészségnek ily veszélyeztetésével jár, s ha sem anyád, sem én egy percet nem tölthetnénk nyugalomban, míg te a robbok fogásával foglalkozva az éjszak jégtábláin körüljársz, s életedből egy évet áldozol fel csak azért, hogy mondhassad, miként te is ott voltál, holott idődre s tehetségeidre más feladatok várnak. - Bocsásd meg az őszinteséget, mellyel szólok. A házban írom e sorokat, midőn a beszéd, melyet tartottam, s leveled, melyet éppen beszédem után olvastam el, felgerjesztett; de úgy hiszem, ha a tárgyat meggondolod, egyet fogsz érteni velem, s bár a szeretetnek azon fokát, melyet csak szülék éreznek, nem ismered, természetesnek fogod találni kérésemet, hogy e levelemre mentül elébb válaszoljál.

Szerető apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra