1944. október 15-én Horthy hadparancsa Királyházán érte a századunkat. Sajnos az örömünk csak percekig tartott. Másnap Szálasi Ferenc ragadta magához a hatalmat és ezzel újból ,,hadifogoly'' státuszba kerültünk. A századparancsnok felhagyott barátkozást mutató magatartásával, segédtisztje, Tóth Zoltán zászlós, aki a kikötéseket rendelte el és a fákon kukorékoltatta az öreg fiúkat, szerencsére már nem volt a századnál, különben nehéz napok elé néztünk volna.
Erre az időre esett, hogy a század orvosa, dr. Sipos István békéscsabai fogorvos, miután egyik gyengélkedő bajtársunkat súlyos állapotba manipulálta, jelentette, hogy a beteg feltétlen korházi ápolásra szorul, a beteg nem tud lábra állni. A századparancsnok hadnagy is szabadulni akart ettől a tehertételtől, kiállította a szolgálati-jegyet sürgős jelzéssel a legközelebbi kórházba utalásról és Sipos doktor, bátyjával, Sipos Endre vegyészmérnökkel egy hevenyészett hordágyon a beteget elszállította. Néhány nap múlva kétségtelenné vált, hogy egyikük sem tért vissza...Elment erről a jelentés... Több tényleges orvos nem volt a századnál. Az állam- és jogtudományi doktorok kösül - feltehetően azért, mert Sipos doktorral egy vagonban voltam, ahol az orvosi kellékek rendelkezésre álltak - a századparancsnok választása reám esett. A század ,,orvosa'', mint dr. juris, én lettem. Gyorsan a karomra került egy vöröskeresztes karszalag és a katonasapka, a derékszíjjal átfűzött bőrkabát, hadapród koromból most is viselt katonai lovaglónadrág szerelésem adott ehhez valamelyest külszínt. (A későbbiek során ennek komoly jelentősége lett.)
Az egészségügyi szolgálathoz tartozott egy daliás termetű, elsőéves medikus a debreceni egyetemről, Blum Pubi, valamint egy bihari fogtechnikus, aki a században igen népszerű volt és nyilván mert ,,minden hájjal meg volt kenve'' a Bivaly nevet kapta...
Október utolsó, november első napjaiban hosszabb időt töltöttünk el nyílt pályán, Bodrogolaszi határában. Vártuk a további irányítást. Szép, napsütéses őszi időjárás volt. Csabai kollégámat, akihez még a civil életben baráti szálak fűztek, igyekeztem rávenni a ,,lemorzsolódásra''. A kistermetű kenyérzsákban az erre a célra legszükségesebbek elő voltak készítve. A bodrogolaszi szőlők és az azokat művelő, szektáns bibliás parasztok ebben a segítségünkre lennének, de Bandi barátom az utolsó percben mindig visszalépett, egyedül pedig magam is túl kockázatosnak találtam a szökést. Kockázatosnak...? Igen, 22 éves, ragyogó tehetséggel megáldott, és júniusban szüleivel deportálásba elhurcolt feleségemet, a Vörös Hadsereg biztos győzelme után viszontlátni akartam!
Bivaly a fogorvosi fúrógépet a vagon ajtajában helyezte el. Eleinte a muszos bajtársak fogait tömte, majd a civilek is hajlandónak mutatkoztak egy-egy ilyen művelet elvégeztetésére és ez szolgáltatta a ,,bizalmat'' ahhoz, hogy a század doktorához forduljanak, hiszen a községi orvos már hetekkel ezelőtt Pestre menekül és a falu orvos nélkül maradt.
Sipos Pistának jól felszerelt patikája volt. Valahol Erdélyben, egy elmenekült patikus gyógyszertárából kosárszámra hordtuk el a ,,különlegességeket'' és a porcelántárókat a benne lévő menthol stb. anyaggal. Sipos ,,hagyatékában'' volt két darab Müller féle receptkönyv is, az anamnézis (diagnózis) és a kiszolgáltatandó gyógyszer-dózisok feltüntetésével. Jöttek a faluból, főleg a nők... ez fáj, az fáj... ,,kérjük a doktor urat, tisztelje meg házunkat látogatásával''. Este összeállt az egészségügyi menet. Mögöttem a ruhakosárban Bivaly és Pubi hozták a dobozos gyógyszereket. Ennek lemérhetően nagy hatása volt a páciensekre, akik kitűnő gyógyszerellátásban részesültek. Persze a hölgyek fájdalmas testrészeiket anyaszült meztelenségükben mutogatták és a doktor kellő kopogtatás, vagy hallgatódzás után, a Müllerbe pislogva, adagolta a gyógyszereket. A honorárium - és mi tagadás, ez volt számunkra a legfontosabb - nem maradt el. Szakajtóban hozták a tojást, a vajat, a szalonnát, néha egy jobb falatot is, és ezeket a bajtársak között testvériesen szétosztottuk. Az egészségügyi szolgálat népszerűségre tett így szert. Egy alkalommal még a ,,rendelési idő'' előtt lehívattak a faluba. A szekérbe fogott lovak megvadultak és gazduramat a szekérrel úgy a falhoz lapították, hogy a lába... bizonyossággal állapíthattam meg: eltörött. Lévén és a ,,belgyógyász'', a gipsszel egyébként is bírni tudó ,,sebésznek'', Bivalynak engedtem át a ,,beavatkozást'', de azért a léceket hárman együtt helyeztük el gazduram lábára. A gipszet azonban nem vehettük le, mert néhány nap múlva a szerelvény tovább indult...
A kis naptárban november 14-i esemény van feltüntetve. Ennek megértéséhez volt szükséges az előzmények leírása.