Faggattam Jucikát, hát mi van Károllyal, hogyan is került haza Békésre?
- Én igen hamar úgy tudtam, hogy meghalt. Tudniillik, amint az első munkaszolgálatos hazajött Csabára, engem értesített és minden csütörtökön összejöttek és elmondták egymásnak, kit, mikor és hol láttak utoljára. Én is mentem többször, mert az első hírhozó elmondta, hogy Putnokon halt meg, ott van eltemetve, csak a sírhelyét nem tudta megnevezni, hol azt mondta letettek egy fiút vele, hogy temesse el és ha az a fiú hazajön Csabára, az majd megmondja, hová temette el. Mind így mondta, csak azt nem, hogy mi okozta a halálát. Én tudtam, hogy meghalt, de azért valami megfoghatatlan erő mindig azt súgta, ne félj, csak higgy. Ezen a csütörtökön még egyszer átmentem Csabára, gondoltam, hátha már más hírt is hoztak róla. De semmi új. Így hát elhatároztam, most már megmondom a gyerekeknek, de hogyan? Igaz, ők is tudták titokban. Arról ítélték meg, mert én a leveleket összeszedtem dátum szerint és összekötöttem, mondtam, ha valamikor olvassák, el ne vesszen belőle egy sem, úgy vigyázzanak rá. Ezekkel a gondolatokkal ballagtam hazafelé, amikor a lakásunktól kb. 700 méterre egy idegen férfi elém került. Utána is néztem - vajon az enyémet én mikor látom jönni hazafelé? Azt még láttam, hogy az utcánkba ez a férfi befordult, de azt mér nem is figyeltem, hogy hozzánk betért, csak a szomszédos kisfiú szólt, Juci néném, hazajött Varga Károly bátyám! Én nem akartam elhinni, de ő csak állította. Én azt hittem, ha mar hazajött, az udvaron már látható és amikor a kerítéshez értem, már megint visszaestem az előbbi érzésbe, a gyerek csak tréfát űzött velem. De amikor a kaput becsuktam, borzalmas pillanat következett. A két kislány visítva szaladt elém, az ajtót úgy vágták, hogy a kilincs majd letört. Én azt hittem már, hogy a kisfiam halt meg, míg; odajártam. A kislányok szorították a nyakam, derekam, majd kisvártatva mondták, édes jó anyám, itthon van édesapa. Majd megindultak befelé, hát az a férfi áll a szoba közepén, akt előttem haladt. Annyi ideje volt csak, hogy megkérdezze, hát anyátok hol van? A kislányok mondták, édesapánkat keresi. Én majd szívrepedést kaptam, a küszöbön a földbe gyökeredzett a lábam. Károly megilletődve vezetett be a szobába. A kisfiam egy hétig nem vállalta. Azt mondta, ,,ne szeret embert, apát szere, tataja messzi meghalt, apja piszony azt szere, ne embert''. A kétéves kisfiam civilt nem látott az udvarban még, apja pedig mint katona lebegett a kis emlékében.
Tetszik tudni, Károly mindjárt megmondta, ha nem a Gyuri van ott a századnál, akkor valóban ott hal meg a vasúti árokban...
Azután Jucika belekezdett abba is, ahogyan azt Károlytól hallhatta, hogyan indult el Károly Pestről Békésre...
- Alighogy elindult, hamarosan elfogták a nyilasok és bekísérték egy nagy épületbe, ott már többen voltak bezárva és kihallgatás nélkül végezték ki tizenötével az embereket. Károly szeretett volna megszökni - még a kivégzés előtt! Ment a kijárat felé, ahol az őr a kapun kívül volt, egy kerékpárt igazított. Amikor Károly odaért, kérdezte, kell-e kilépő? Az őr felnézett és mondta, úgyis tudom, hogy van, és az őr csak tovább foglalatoskodott. Így Károly kijutott, de nagyon félt, hogy felfedezik a szökését és utána küldenek egy golyót. Ahogy a sarkon túlhaladt, elfordult és futásnak eredt. Így haladt előre. De amikor a másik utcába ért, ott meg oroszok szedték össze az embereket és itt úgy menekült meg, hogy éppen egy család költözködött egy nagyon rossz szürkével és elakadt. Ő pedig odament és a túloldalt segített a kocsit tolni. Így menekült meg. Ment tovább, de se pénze, se ennivalója nem volt. Majd talált egy cső kukoricát, azt rágcsálta. Iparkodott a nagyon forgalmas utakat elkerülni. Egy állomáson érdeklődött egy vasutasnál, rnegy-e Csaba felé valamilyen vonat? A vasutas bíztatta, hogy rövidesen egy tehervonat indul. Az a vasutas ezen tehervonaton együtt jött vele, az úton néha megnézte és egy-egy állomáson egy-két falattal meg is vendégelte. A tehervonatról Csabán szállt le és gyalog indult Békésre. Ez január 26-án, csütörtökön volt, amikor én is estefelé értem haza ugyanazon az úton...
Károlyt csak később láttam viszont. Szabadkozott, hogy hamarabb nem volt rá érkezése, mert mióta hazaérkezett, rendőr - Békésen.
Károlyt valójában ekkor csak egy dolog izgatta még, vajon tudok-e valami hírt Propper Laciról?
- Tudja, az a szemüveges fiú, nagyon jó fej volt, attól lehetett tanulni.
Szeméből könny szökött fel, amikor a még meg nem erősített tragédiáról számoltam be. De az megnyugtatta, hogy ,,vendéglátói'' a Ráday utcából, Vasas tanár úr, Miska és felesége, Cicus, már két hónapja Csabán, a Bajza utcában laknak.