13. nap. Reggel 7-kor indultunk Manaliba Kazából a busszal. Nem sok érdekesség történt. Mentünk, rázkódtunk, aludtunk. Az út mentén különféle érdekes közlekedési táblákat láttunk: "Rough it out on my bad patches", "Gentle on my Curve", "Accidents are prohibited on this road", "On my curve check your nerve", "Life is short, do not make it shorter", "Attention Always Avoid Accidents". Manaliba úgy du. 5 óra körül futott be a busz. Monszunos vidékre érkeztünk. Pálmaházszag, pára, nagy fák, buja aljnövényzet. A marihuána hazája, nyüzsgés, pezsgő élet. Egészen más hely ez, mint a gerinc túlsó oldala, a Kunzum és a Rothang hágók előtti vidék. Amint megérkezett a busz a buszpályaudvarra egy fickó jött, hogy szállodája szolgáltatásait fölajánlja számunkra. Megnéztünk egy pár helyet, de végül az övét választottuk. Hát, nem tökéletes, de jót zuhanyoztam. Gergőék előhívatták a filmeket, kerestek gázpalackot, - utóbbit hiába. A legjobb, amit venni lehet az egy hátizsák méretű benzinfőző, ettől inkább megkíméljük magunkat. Vacsorára sok finom dolgot ettünk, beleértve egy nem éppen veszélytelen nyers salátát, ami eleddig nem okozott problémát. Vacsora után jót aludtunk.

Úton Manaliba. A buszút mindig egyedülálló élmény volt. A távolsági busz új fogalmat nyer, amint az ember beteszi a lábát Indiába. Nem is beszélve az autópályáról. Annak ellenére, hogy az út kanyarog, a busz zötyög és négyezer méteres hágókon kel át, viszonylag kényelmesen lehet azért aludni rajta. Érdemes összehasonlítani a bal fölső és a jobb alsó képet. Ez történik a klímával, ha az ember átkel pár gerincen a Himalájban.