17. nap, a gyalogtúra első napja. Kora reggel összepakoltunk és századszor is visszautasítottuk a lovakat, miket egyesek felajánlottak, John pedig ránk próbált tukmálni. Beszéltünk egy emberrel, - John szerint barátja és üzletfele, tőle ezt nem hallottuk - a bajuszos-sapkással, akitől sok mindent megtudtunk az útról. Fizettünk. Ez persze nem ment túl könnyen, mert John mindenféle adókat akart felszámolni, hazudozott, meg ami belefért. Ekkor döntöttem úgy magamban, hogy John négy magyar lányról szóló meséje nem fedi éppen a valóságot. Végül egy darchabeli ember sietett segítségünkre és visszafizettette Johnnal azt a pénzt amit teljesen pofátlanul, hazugságokkal szerzett tőlünk.

9.30 tájban aztán mégis elindultunk a gyalogtúra első napjára. Lovak, vezető, szakács, sátorverő, cipőpucoló és kisinasok nélkül, hármasban. Mentünk-mendegéltünk, folyó mellett, folyón át, lovak között, hegyek alatt, amíg Palamo Tea Shop-ot - egy sátrat kb. a semmiben - tíz percnyire magunk mögött nem hagytuk. Ott aztán letáboroztunk, sátrat vertünk és én megfürödtem. Aztán lenéztünk a völgybe, ahonnan jöttünk és láttuk ám, hogy hatalmas fellegek gyülekeznek, s gyorsan jönnek felénk. Úgyhogy Aurél egy szál alsógatyában, fürdőzését félig végezvén el érkezett, hogy a benzinfőzőt beüzemelje és Gergővel elkészítsék első remek tejbegrízünket. Ehhez a grízt Manaliban vettük (kb. 3 kg) a General Store-ban, ahol sikerült megtudnunk, hogy a helyiek is ismerik az általunk készített és oly nagyra becsült tejbegrízt, csak gyümölccsel eszik. Darchában a boltos kicsit máshogy ismerte a receptet, ő a grízt (szudzsi) azonos mennyiségű cukorral és olajjal keveri össze és megsüti.

Gyaloglunk. John összkomfortos garázs-bunker-szállodájából kényelmesen, szép időben indultunk Darchából Padum felé. Közben ettünk kókuszt meg kiscsokit. Nap végére aztán úgy tűnt, mosdás előtt acsorát kell főzni, mert jön a vihar.

Egyszóval gyorsan elkészítettük a vacsit, megettük és bebújtunk a sátorba ultizni. Szokás szerint vesztettem és közben esett kicsit az eső, de nem volt veszélyes. Úgy 9 óra tájban "mentünk el aludni".