18. nap, a túra második napja. A mai napon változatos méretű köveken haladtunk. Egyre csak előre. A zsákok még mindig nagyon nehezek, talpaink alatt porladnak a sziklák. Valószínű, hogy ezért van itt ennyi por. A reggeli csomagolás alkalmával több kiló port távolítottam el a lábosból, amit az esti szél fújt bele. Több, kisebb-nagyobb patakon keltünk át, hol száraz, hol kevésbé száraz lábbal. Általános tapasztalat, hogy a patakban a föntebb lévő lábba folyik több víz.

Utunkat fél tíz körül kezdtük és negyed háromra értünk kényelmes tempóban Zanskar Sumdoba, amit egy szembe jövő kolléga "village"-nek titulált, de az összes állandóan itt lévő épület egy kék nylonból készült sátor, - a Rizses Sátor. Ha minden igaz, 4000 méteren vagyunk. Itt több sátor is van, a hely olyan, mint egy camping, csak nincs benne központi tisztálkodó helyiség, meg úgy általában semmi, kivéve lószar.

Zanskar sumdoi táborozásunk alatt az az egyetlen említésre méltó esemény, hogy kolléga úr a Környék Urától elleste a Tibeti Milk Tea készítésének fortélyát - a forró vízbe tealevelet és tejport szórunk, valmint cukrot, forraljuk és végül leszűrjük.

A híres Zamskar Sumdo. A képek jól reprezentálják a települést. Ekkor szembesültünk vele, hogy a térképen nagy pöttyel és településnévvel jelzett helyek voltaképpen egy darab Tea Shop-ot jelentenek legtöbbször. Idáig és innen tovább is jelzett úton mentünk. Ez úgy értendő, hogy az arra járó karavánok "jelzik" az utat. Természetesen, ha úgy modellezzük a jelzést, hogy a lovak, öszvérek fix időnként, mondjuk öt percenként jelzést pottyantanak el, úgy arra az eredményre jutunk, hogy a jelek egymástól mért távolsága a karaván haladási sebességével arányos. Nomármost, ha a karaván letáborozik haladási sebessége nullává válik, így a tábor helyén a jelsűrűség jelentősen megnövekszik. Ezt az elméletet volt szerencsénk kísérletileg ellenőrizni (ld. a bal oldali ké jobb alsó részén található nyomot). Természetesen a magas nyomsűrűség nem zavart minket abban, hogy megvacsorázzunk. A jobb oldali képen Aurél kezével jelzi meddig nyújtózkodtak a lángok a főző indításakor (azért jelzi, mert ha nem jelezte volna megégett volna a keze)