22. nap, a túra 6. napja. Mivel az előző este sem értük el a településnek kikiáltott Kargyát, ami, mint kiderült tényleg falu, házakkal, egy gompával, meg mindennel, ami egy faluba kell, ismét egy patak partján aludtunk. Nagyon szeles volt az idő, sőt reggelre nagyon be is borult az ég, aminek tegnap este még semmi nyoma nem volt.

Átmentünk Kargyán, és láttunk más településeket is, és az egésznek nagyon Settlers hanfulata volt: kis kanyargós utacskák, foltokban valami árpa vagy búza, lapos tetejű házikók, egyszóval nagyon barátságos vidék.

Az estét Testában töltöttük, ahová egy karaván üldözött minket. Ezek a karavánok (lovas) nagyon gyorsan mennek, viszont utánuk órákig óriási porfelhő kavarog, tehát sem előttük, sem utánuk nem jó menni. Kipróbáltam benne is, itt a két áldás - a rohanás és a por - egyszerre érezteti hatását.

Utunk Testába. A Himalájában a patakokon, melyek néha folyók néha nem nagyon lehet átugrálni. Ilyenkor ún. hidat lehet használni. Azt hiszem az "ún." jelző itt adekvát. A falvak két végén (mivel egy patak völgyében vannak errefelé a falvak, az út nem nagyon tud elágazni, így van értelme a falu elejéről és végéről beszélni) mani falak vannak, amiket faragott kövek alkotnak. Ezeket a falakat is csak az óramutató járásával megegyező irányban szabad megkerülni. A falvak körül barátságos borsóföldek vannak. A borsó nagyon finom, érdemes kipróbálni.

Testában jártunkkor éppen egy esküvő - mely négy napos szokott lenni - második napja volt. Amit a fényképek nem mutatnak meg, azok természetesen a hangok. Az esküvőt a Phuktalból érkezett lámák vezették dalolva és valamilyen fúvós hangszert fújva. Amit mi láttunk az volt, hogy az egész völgy és nem csak Testa lakóssága egy placcon ücsörgött és odaégett tejberizst és japatit eszegetnek (hideg, de sokkal vastagabb, mint a frissen sült), és hozzá teát iszogatnak. Ezeket központilag készítik és osztják szét. Aztán van még nagy kiabálás, pénzt gyűjtenek az ifjú párnak. Mi is adtunk egy százast, úgyhogy kikiáltották a nevünket és kaptunk fehér kendőt a sapkánk mellé, meg egy kis fehér rongydarabot.

Itt is sok turista volt, a szokásos camping helyen, de egyébként nem volt más, pl. tea-shop, ezért a várva várt momózabálás elmaradt, helyette volt tea, meg nagyon remek tejbegríz. Főzőnkben a düzni nevű varázslat rendetlenkedni kezdett egy kicsit, de Aurél végül ellenbűvölt.