23. nap, a túra hetedik napja. Testából átmentünk Purnéba, behoztuk a már ismert turistákat, az olaszokat (Giorgio, Giuseppe, Giovanni, meg persze a bányász). Ez falu volt. Kicsi, de falu. Persze volt benne HOTEL, meg étterem, sátorhelyek. Rengeteg sátor volt itt: lilák a franciáknak, sárgák a japánoknak, az olaszok sátrai meg persze a karavánhoz tartozó emberek (szakács, vezető, cuccoló, …) sátrai.

Itt a folyó messze folyik a falutól, nem is lehetett hallani a harsogását. Vizet kerestünk, sátrat vettünk, és fölmentünk Phuktal Gompába.

Phuktaltól a felkészületlen turista nagyon meglepődik, mikor először megpillantja. Csak lámák laknak benne, szám szerint 80 darab, fiatalok, öregek, kicsik és nagyok. Rögtön "school pen"-t kérnek a belépőtől a kisgyerekek, de hasonló rendszerességgel adják is vissza. Az egész hely egy sziklafalon, illetve annak mesterséges megtoldásaira és egy óriási barlangba épült. Itt is sok a turista, de azt hiszem, hogy ezt nem fogom többször leírni, innentől ez a természetes.

Phuktal gompa. A gompát egy szent barlang köré építették, mely barlangban szent forrás fakad. Ezt nők nem láthatják. Phuktal kicsit olyan, mint egy labirintus. Mindenfele szűk járatok indulnak el a hegy oldalában, a sziklában, a házak között. Ezek a járatok nem nyitottak, tetejüket egy ház, vagy szoba, vagy cella padlója alkotja. Sok teraszra bukkan jártában-keltében az ember, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hegyekre, meg a völgyre, aminek oldalába a kolostort építették.

Jártunkban-keltünkben mindig megkérdezik, hogy honnan jövünk. Ez amolyan udvarias fordulat újonnan érkezők köszöntésére errefelé, a válasz tökéletesen lényegtelen - az esetek többségében. Itt is megkérdezték, hogy "Where are you from?". Mikor a megfelelő ember fülébe jutott, hogy magyarok vagyunk, kinyitottak nekünk egy külön termet, ahol a Csoma Fun Club helyezgeti el emlékeit. Én is itt hagytam egy Laokoonos kitűzőt, amit Horitól kaptam, egy 1995-ös koszorú, a '96-os Csomolungma Expedíció, egy nagy faragott kő, valamint az Erdélyi Csoma Emléktúra Fordított Magyar Zászlaja mellett.

Beszélgettünk még az egyik lámával, adtunk adományt, kaptunk érte elismervényt. Egy másik láma meghívott teára, aztán szépen visszamentünk Purnéba és ettünk fejenként 23 momót (nem volt elég), jó pár teát megittunk és az egészet két tábla csokival zártuk. Így összesen ~600 Ft-ot fizettünk. Purne drága hely. A palackozott víz 40 Rs-be kerül, ami egyenesen pofátlanság.

Ami még érdekes, az az, hogy találkoztunk három ürgével (svájci, francia, norvég), akik közül az egyik, a beszélgetésből ("Történelmi érdekességgel bír számunkra az út Padamtól Leh-ig" ...) kitalálta, hogy magyarok vagyunk!