35. nap. Likirből a hét órás busszal, ami éppen szálláshelyünk előtt állt meg, minek következtében nem késtük le, elmentünk Lehbe. Hála istennek a tetőn utaztunk. Odabent iszonyatos volt a tömeg. Lehbe ~9 órára értünk és a Shanti Guest House-ba költöztünk. Ezt osztrák barátaink javasolták. Szobát csak egy éjszakára vettünk ki, mert egyrészt nem volt hosszabb időre, - itt hallottam először a RESERVRED szót - másrészt úgyis megyünk a hegyre.

Kolléga úrral ismét egész nap csatangoltunk, intéztük a túra előkészületeit. Aurél reggel, az ételek vásárlásánál velünk volt, de később visszament a szállásra pihenni, beszélgetett az osztrákokkal.

A nap fénypontja számomra nem az ebéd - ami egy tibeti étteremben elfogyaszott tál paradicsomleves és 20 db spenóttal töltött momó volt - jelentette, hanem az egyik "German Bakery"-ben elfogyasztott apple valamint apricot pie. Ezek olyan nagyon finomak voltak, hogy csak na. Az egészet tiszta almalével öblítettük le. Fantasztikus volt hosszú-hosszú dahl kúra, majd koplalás után ilyesmihez hozzájutni. Mindezzel egyébként csupán azért ajándékoztuk meg magunkat, mert a hágóvasakat és jégcsákányokat az előzetes 70 Rs/(nap*fő) helyett 45-ért szereztük meg. A szerencse az volt, hogy a fickó, akivel a bérlés körülményeit tárgyaltuk egyáltalán nem mozgott otthonosan az ilyesféle tárgyak mibenlétének, használatának és kiadásának témájában.

A napot a Shanti Guest Houseban elköltött közös vacsorával, hágóvas beállítással - az én bakancsomra nem igazán megy rá, remélem azért nem akkor fog leesni mikor éppen kicsúszom valahol - és csomagolással töltöttük. Jó sok cuccot kiszedhettünk végre a zsákjainkból és szállásadóinknál helyeztük el őket.