34. nap. Alcsiból a hét órás busszal, ami éppen szálláshelyünk előtt állt meg, minek következtében nem késtük le, elmentünk Likirbe. Itt egy nagy gompa az, amit az ember már messziről észrevesz, nomeg a mellette ücsörgő még nagyobb Buddha - ő persze nem igazi, hanem szoborból van. A gompa alatt és körül valóságos erdők terülnek el olyan jól megy errefelé az öntözés. Az egyik erdőben van az iskola, ahol a kis lámák tanulnak. Iss szállásolják el a gompa vendégeit is, akik a szállásért és az ételért, italért cserébe adományt adhatnak a kolostornak.

Sajnos Aurél elég beteges állapotban volt a mai napon. Először fájt a hasa, aztán hasmenése lett, hányt és belázasodott, úgyhogy terveinket megváltoztatva nem mentünk Bazsgóba, hanem a legegyszerűbb megoldást választva a gompában maradtunk. Én megint a földön aludtam :-(. Nem megy igazán jól a kő-papír-oló.

Likír. Itt sem sikerült nyernem. Mint látható papírt mutatok olló ellenében, végtelen boldogságot okozván ezzel Kolléga úrnak. :-) Csak próbálkozzon az egy márkásom ellen! Emlékeim szerint elég sokat sikerült ekkortályt a földön aludnom a sok vesztes mérközés végett (bal fölső kép, habár ez Alchiban készült, készülhetett volna Likírben is). Jobbra fönt: A megtisztuláshoz vezető utat szimbolizáló képsorozat egy eleme (ha minden igaz). Balra lent: közös, kézzel elfogyasztott ebédünket üljük Likír gompa tudós lámáival és kevésbé tudós láma tanoncaival.

Ma ismét találkoztunk az osztrák fotográfusokkal - pontosabban Kurttal, Verával és Meinráddal. Volt egy amerikai vezetőjük, aki a gompában valamely egyetemi fokozat megszerzése érdekében lakik két éve és a tibeti buddhizmus a szakterülete. Csatlakoztunk hozzájuk, így igazán remek bevezetést hallhattunk a templomokat járva a tibeti buddhizmusról.

Gergővel megnéztük Likeert (akár így is lehet írni), ebédeltünk és sétálgatunk a faluban a fák között. A napot a gompában, izraeli lakótársainkkal együtt elfogyasztott vacsorával zártuk.