7-8. nap Kanamból Nakóba mentünk Yang Tang-on keresztül. Szegény Orbán kolléga Nakóbéli víg napjaink alatt elég beteges állapotban volt. Auréllal sétálgattunk a faluban és itt-ott fényképezgettünk.

Nakó egy-két dologban különbözött Kanamtól. Míg Kanam nagyon meredek hegyoldalban épült, Nakó egy lokális maximum viszonylag sík felszínén kuporog. Itt van néhány kisebb-nagyobb tó, melyek nagyon hangulatossá és oázis jellegűvé teszik a nagy kősivatag közepén. Errefelé, hasonlóan Kanamhoz főként borsót termesztenek, sárgabarack és alma is előfordult, de gyümölcsfákat inkább Kanamban láttunk.

Nakóba, mint már írtam Yang Tang-on keresztül kell menni a busztól, pontosabban a yang tangi buszmegállóból pár száz métert fölkapaszkodva érhető el Nakó. Amint fölértünk egy High School-ba botlottunk, amit Auréllal rögtön meg is ostromoltunk. Megnézegettük a gyerekek könyveit, füzeteit, beszélgettünk velük meg tanáraikkal, majd megreformáltuk az oktatást. Ugyanis a tanárok érdeklődtek, merre is van az a Magyarország, meg mik a fő mezőgazdasági és ipari termékeink. Ígyhát kisebb előadást rögtönöztünk nekik, adtunk egy készlet régi és új fémpénzt, képeslapokat Budapestről, megmutattuk a világtérképen merre van Magyarország. Erre megígérték, hogy ezentúl a Nakói High School tananyagába belefoglalják majd Magyarországot is. Egyébként az itteni nevelési módszerek alapvetően különböznek az itthoniaktól. Használják a nádpálcát és pénzbírságot fizettetnek a lógó diákok szüleivel. Második Nakóban töltött napunkat is az iskolában kezdtük, 10 órára mentünk, hogy megnézzük, hogyan kezdik a gyerekek a napot. Kicsit hasonlított a dolog egy katonai díszszemlére: a nap sorakozással, meneteléssel kezdődik, mindezt trombita- és dobszóra. Ezután imádkozás és éneklés következik. Ekkor tudtuk meg, hogy az elmúlt napon és éjszakán az eső elmosta az utakat, hidakat falvakat emberestül mögöttünk, sőt előttünk is van egy úttorlasz.

Nakó. Sokfelé ágazó csatornarendszerrel a kősivatag közepén is lehet virágzó oázist fenntartani (balra). A Nakói High School. Így kezdik a napot az iskolában (jobbra).

Nakóban két éjszakát töltöttünk részben az akklimatizálódás miatt, részben pedig azért, mert Gergő nem érezte jól magát. A gond elhárítása végett adagoltunk bele Rubophent, ami jó módszernek tűnt, bár fogalmunk sem volt mi baja van. Aztán megnézte a helyi orvos is és adott neki nagyon színes tablettákat, meg út pora teát -- csak természetes anyagokból. Auréllal fölmásztunk egy közeli kis csúcsra, aztán elsétáltam Malinba, a szomszédos faluba, hogy a Changó (a következő uticél) felé vezető útról érdeklődjem.

Nakóban találkoztunk először a turizmus nyomaival. Abban a vendégházban, ahol laktunk (kettő is volt a faluban) lakott egy belga pár (ők utánunk érkeztek, mert nem voltak elég határozottak és nem préselték fel magukat arra a buszra amivel mi érkeztünk -- Puhban láttuk őket az út mellett ácsorogni) egy nagyon okos, mindenben szakértőnek mutatkozó, jól tájékozott ausztráliai figura, majd érkeztek osztrák fotográfus tanoncok (akiknek felajánlottuk a zuhanyunkat, de végül nem éltek vele) és velük egy szerencsétlen német pár. Egyszóval jó sokan voltunk.