9. nap. Kolléga úr lábadozik. Elindultunk Changó felé. Mindenféle forrásokból úgy értesültünk, meg saját tapasztalataim is azt sugallták, hogy úgy három óra alatt, viszonylag könnyű úton fogjuk elérni a falut. Hát, nem így történt. Elég érdekes, de nagyon-nagyon kopár, keskeny ösvényen, magasan az út fölött, közel a gerinchez mentünk hol föl, hol le. Végül több, mint négy és fél órán keresztül gyalogoltunk, könnyűnek nem feltétlenül nevezhető úton. Menet közben vizet csak egyszer láttunk, egy gyors patak formájában, amin át is kellett kelnünk nagy bakugrások segítségével.

Még Malinban csatlakozott hozzánk két srác, akikről akkor én azt hittem, hogy helyi serpák, de később kiderült, hogy nepáli turisták, akik valószínűleg a Kalachakrára érkeztek. Elképzelhető, hogy felszerelésünkben mutatkozó nagyfokú eltérés miatt nem ismertük fel és skatulyáztuk be őket megfelelően.

Changó felé. A kínai határtól mintegy 15-20 km-re vezetett utunk, közel a gerinc vonulatához. Nem busszal utaztunk, mert abban a bal képen látható úttorlasz hathatósan megakadályozott bennünket. A félnapos gyaloglásban útitársaink a jobbra látható nepáli srácok voltak. Ők cuccuk cipelésénél a hátizsákkal szemben előnyben részesítették a homlokból kitartott batyut.

Végül megérkeztünk Changóba, pontosabban a fölötte épült gompába. Ez volt a legújabb, legmodernebb templom, amit láttunk, 1986-ban szentelte fel a valahányadik Dalai Láma. Kedvesen fogadtak, megmutogatták amit tudtak és meghívtak teára. Itt az volt a furcsa, azon túl, hogy az épület inkább hasonlított erődre, mint templomra, hogy fiú és lány láma gyerekeket egyaránt láttunk. Legalábbis mind fiúk, mind lányok szaladgáltak körülöttünk egyforma, lámaszínű hacukában. Viszont falfestményeknek nyoma sem volt annak ellenére, hogy Horányi mintha erre hívta volna fel a figyelmünket. Végül aztán megtaláltuk a falfestményeket is egy másik, kisebb, sziklaszirtre épített szentélyben. Mivel jó sötét volt már, mikor ott jártunk fényképezni csak vaktában tudtunk. Itt fönt találkoztunk Lobsang lámával, aki kedvesen elmagyarázta, melyik kép mit ábrázol (sajnos ebből nem sokat sikerült megérteni), majd adott egy fényképet, mely őt ábrázolja teljes életnagyságban és lyukas zokniban Dalai Láma őszentsége társaságában (a testtartásból kiderül ki ki azok számára is, akik nem találkoztak volna még a mostani Dalai Láma képével, vagy magával a Dalai Lámával).

Changó. Az új kolostorban egy szerzetes a közelgő ünnepre készülődik talán. Viaszos alapanyagból szép, színes virágokat készít. Jobbra fönt látható Lobsang láma Aurél társaságában. Lobsang láma egy full-extrás cellában lakott, ha jól emlékszem még egy Samsonite bőrönddel is rendelkezett. Balra lent: Lobsang láma és a Dalai Láma. Jobbra lent: falfestmény Changó egyik régi szentélyéből.

Changó nagyon érdekes falu, határozottan különbözik az előző falvaktól. Viszonylag nagy területű és minden zöldell a környéken. Fű, termesztett zöldségek, bokrok, nagy fák vannak a kőfallal körbekerített kis kertekben. Nagyon kellemes volt Changóba érni a Nakótól odáig tartó hosszú, sivatagos út után.

Azt terveztük, hogy Changóban nem töltünk hosszabb időt, hanem amint odaértünk, megnéztük a látványosságokat rögtön tovább is indulunk. A rossz útviszonyok azonban közbeszóltak. Nem volt busz és a taxik pofátlanul magas, ráadásul lealkudhatatlan árakat szabtak, így egy félkész vendégházban éjszakáztunk és másnap mentünk tovább a reggel hétkor megjelenő busszal.