Május 29., szerda - 18. nap
Gergő szülinapja, Úton
Ma reggel arra ébredtem, hogy a csodálatos sleep-bus nem tud felmenni a hegyoldalon. Pillanatok alatt kiderült, hogy azért nem, mert esett, sőt esik a hó, minden fehér, beleszámítva természetesen az utat is. Kiszálltunk és segítettünk a busznak feljutni, pontosabban én sikeresen felvettem videóra, amint a többség tolja a buszt.
Az ébresztőtől eltekintve még kétszer kellett kiszállni, de akkor már nem tolás végett, hanem mert félt a vezető, hogy esetleg felborul a busz az egyik megcsúszás következében és baja lehet az utasoknak.
Toltuk a tizenegynéhány tonnás Antelopot
Aztán kisütött a nap, szublimált a hó és előtűntek a barnák, sárgák, szürkék, feketék és itt-ott egy-két kékes-zöldes tó. Meg-megálltunk mindenféle településeken, melyeknek nevét nem ismerjük, és mely ismeret tulajdonképpen felesleges is lenne, mivel mindegyik ugyanúgy néz ki: a semmi közepén három-négy garázst húznak fel, melyek némelyikében alszanak, mások vegyesboltként, megint mások étteremként funkcionálnak. Körös-körül szemét, csontok, szar. Ali felé közeledve megjelennek a sörösüveg kupacok, mert ugyan ezek visszaválthatók lennének, senki nem utazik (még itt sem) 1000 km-t, hogy visszavigye az ebédre elfogyasztott sör üvegét.
Ha kisüt a Nap az északi-sarki táj gyorsan átváltozik sivatagivá, a távolban feltűnik a Transzhimalája vonulata
