Május 30., csütörtök - 19. napAli |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Megérkeztünk Aliba, ami úgy tűnik a végcélunk is lesz egyben, mert az engedély, amit Paul Zerge csináltatott Lhasaban, egy olyan engedély, amit csak egy Tibetan Antelop alkalmazott hordozhat, kisérőnkként. Ezt Lhasaban Mr. Zerge elfelejtette közölni velünk! Tehát eredeti terveink a nyár nagy részére dugába dőlni látszanak, hiszen nem tudjuk az engedélyünket kiterjeszteni és nem tudjuk utunkat járni, csak akkor, ha egy Antelope alkalmazott utitársat is fizetünk és Antelope szolgáltatásokat veszünk igénybe, óriási pénzért. Megérkeztünk Aliba, az Indus partján olvasgatjuk útikönyveinket... Szóval egészen letargikus délelőttünk és kora délutánunk volt; számoltunk sokat és feladtuk. Beköltöztünk Antelope-ék szállodájába Y30/főért, egy kurva szar, gázolajszagú szobába, és megvettük Y600/főért a jegyet visszafelé Lhasába, a holnap után, este nyolckor induló buszra. Számolunk (nagy letargiánkat legyőzve):
Egy mao: no, ebből volt viszonylag kevés Mint látható, új programot dolgoztunk ki úgy, hogy visszamegyünk Lhasa környékére és max Y3000-ből hozzuk ki az utazást repülővel Lhasaból Chengduba. Más említésre méltó nem történt a mai napon Aliban. Zacskós levest vacsoráztunk, mert a többi lehetőség túl drága volt, min Y10, amit, mivel nem maradt túl sok pénzünk a visszafelé jegy kifizetése után nem tudtunk megspendírozni. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|