Június 4., kedd - 24. nap
Shigatse
Úgy döntöttünk, hogy nem sátorban alszunk ezen az éjszakán, hanem keresünk egy szállodát. Így rábíztuk magunkat a májusban megjelent Lonely Planet Tibet kiadásra és a Tashilunpo kolostorral szemben jelzett szállodákat céloztuk meg. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a Tashilunpo kolostorral szemben fekvő területet a földbe döngölték utcástul, szállodástul, mindenestül. Paff. Hát, ilyen a formánk mostanában.
Ahogy tanácstalankodunk egyszer csak arra jár két fiatalember, akik elmagyarázzák, hogy amit látunk, az a valóság, majd tovább magyaráznak valami hotelről nem túl messze. Nem értjük őket teljesen, de elindulunk utánuk. Rójuk Shigatse éjszakai utcáit. Aztán tovább rójuk. Aztán áthaladunk a piros lámpás negyeden, ha nem felen, vagy talán egészen. Aztán még vagy fél órányi rovás után megérkezünk a hihetetlenül puccos és előkelő látszatú Wutse Hotel bejáratához. Bent tábla: a legolcsóbb szobájuk Y260. Majdnem pattanunk, de Aurél kérdezősködik. Nem hiszünk a fülünknek: Y30-ért adnak fejenként szobát. Felkészülünk rá, hogy a pince alatt lévő szinten, a földön töltjük az éjszakát. Elfogadjuk az ajánlatot. Erre hihetetlen jövés-menés támad, vagy nyolc egyenruhás (libériás) alkalmazott rendezget valamit, valahol. Egyszer csak egyikük bekocog a szállodán kívülről egy ággyal. Atya ég! Aztán bevezetnek a szobánkba: süppedős szőnyeg, ravasz, virágos lambéria a falakon, álmennyezet, óriási csillár, saját WC. Nem hisszük el. Pedig mégis így van!
Balra: Vajrapani, jobbra: Manjushri
Mivel az egész hotelban nincs zuhany, a fürdőszobában, a mosdóban úgy ahogy rendbetesszük magunkat és hajnali három körül a tábori priccseken (rendes ágy ugyanis nincs), a pihe-puha ághyneműben elmerülünk aludni.
Tarák
A nap kb. 12 órakor folytatódik. Reggeliztünk valami birkával, fűszerekkel
és zöldségekkel dúsított sült rizst csípőssel, ami kimondottan jól esett
a sok instant thukpa után - pedig momót kértünk. Aztán megpróbáltunk bejutni
a Tashilunpo gompába, de fél 12-kor azt mondta a kapus láma, hogy a kolostor
csak négytől hatig van nyitva. Így négyig körbementünk a korán (zarándokok
által járt szent kör valami, jelen esetben a Tashilunop kolostor körül)
és kicsit sétáltunk az öreg városrészben, legurítván kétharmad üveg Lhasa
Beer-t is 
(Beer
from the top of the world). Aztán megtekintettük magát a Tashilunpo kolostort,
a Panchen Lama-k székhelyét. Y55 volt a belépődíj, ami kötelező jelleggel
magában foglal egy kis CD-ROM-ot is, aminek a lejátszhatóságában erősen
kételkedem (azóta kiderült, hogy igenis le lehet játszani őket -- T.).
Mindenesetre a kolostor tényleg érdekes volt: láttuk néhány Panchen Lama
és az I. Dalai Lama sztupáit. A múzeum hangulatot nagy mértékben csökkentette,
sőt talán el is tüntette, hogy az egyik szentélyben szertartást tartottak
és hat órakor mindenfelé el is kezdődtek a szokásos szertartások. Össze
is futottunk pár kislámával, akik szkanderezni szerettek volna. Eme kívánságuknak
eleget is tettünk. Kiderült, hogy a kissrác, akit tizen egynéhány évesnek
néztünk valójában huszonnyolc.
A Tashilunpo gompában, a belépőjegyhez adott Promo-CD -- alakja miatt én még nem tettem be a gépembe, de az Útitársak a használhatóságáról számoltak be
Nehéz volt elhinni. Kolostorlátogatás után a bezárófélben lévő piacon Aurél nyakláncra alkudott. Ekkor került Lonely Planet kedves helyiek kezébe, hogy nézegessék, de a piac annyira lekötött minket, hogy elfelejtettük visszakérni. Így hiánya csak vacsora után tűnt fel, mikor egy belga párral beszélgettünk. Hálistennek Gergő vissza tudta szerezni, de azért ez az eset a megúszás kategóriáját kimeríti.
A megvilágosodáshoz vezető út (balra: a dharma) nem feltétlenül a szkanderen keresztül halad (jobbra)
A Tashilunpo kolostor
Holnap a tervek szerint Sakyába megyünk, ami eltérés az előző tervektől. Sajnos a buszt nem sikerült kikérdezni, mert túl későn értünk egy olyan helyre, ami lehet, hogy a buszpályaudvar volt. Ígyhát holnap korán megyünk oda és meglátjuk...
