Június 10., hétfő - 30. nap
Tsetang
Fel
is keltünk 6-kor, bekaptuk a reggelit és ismét elhagytuk Pata Hotelt.
A Barkhoron aztán megtudtuk, hogy mire odaértünk a tsurpui busz már elment.
Rövid tanakodást követően úgy döntöttünk, hogy felcseréljük a programpontokat
és a következővel folytatjuk, így szálltunk fel a Tsetang felé vivő buszra.
Tsetang Tibet harmadik legnagyobb városa és a második legnagyobb U tartományban,
ennek ellenére viszonylag hamar kigyalogoltunk belőle és elindultunk a
Yarlung-völgy, a VII. századi tibeti királyok szülőföldje felé. Nagy felüdülés
volt látnom a sok zöldellő fát, bokrot és a már egészen nagyra nőtt búzát,
árpát. Rengeteg öntözőcsatorna szeli keresztbe kasul ezt a völgyet, többnyire
sok víz is van bennük. Gyaloglás közben, úgy négy és hat között lepihentünk
egy kis ligetben, mert nagyon erősen tűzött a nap. Pillanatok alatt természetesen
rengetegen gyűltek körénk, többek közt tehénpásztorok fuvolával. Gergő
és Aurél próbálkoztak is a megszólaltatásával.
Fuvola lecke
Mikor továbbálltunk a ligetből, a mezőről hazatérő nénikkel találkoztunk, akik changra hívták meg többször és egyre ismételve a szomjas utazókat. Elmondás alapján úgy értesültem, hogy ez erősebb ital volt, mint amivel korábban találkoztunk. Meg is lett a hatása, felállás után Gergő pár bizonytalan, tipegő lépést tett és elindulás után is magasabb volt a véletlen faktor járásában, mint máskor lenni szokott. A nénik végig elkísértek minket a falujukba, kedvesen mutatva az utat.
A chang szokásosan alacsony alkoholtartalmú, árpából erjesztett, kellemesen savanykás, jó szomjoldó ital. Néha azonban egész jól megerjed...
Este egy szivattyúállomás mellett aludtunk. Valószínűleg nagy artézi vízforrások vannak a völgy alatt, amikből több ilyen szivattyúállomás segítségével hozzák felszínre a vizet, amivel öntözik a földeket - búzát, árpát, repcét. Látszólag ezeknek a szivattyúállomásoknak köszönhető a termékeny földek megmaradása. Az állomást meglátva Burroughs A Mars c. könyveiben szereplő levegőgyárak jutottak eszembe.
A Yarlung-völgy allatti vízet ilyen szivattyúházak hozzák felszínre, termékennyé téve ezzel a völgyet.
A szivattyúállomás felügyelője is nagyon kedves volt velünk. Mikor felvertük a sátrunkat, mutatta, hogy vigyünk bele nyugodtan a szalmájából, mert akkor sokkal kényelmesebb fekvés lesz benne. Később az ajtaja mellé telepítettük a konyhát és ő, látva, hogy milyen nyomorúságosan élünk is mi, hozott japatit, meg forró vizet. Utóbbit tejes teává konvertáltuk és meghívtuk belőle a felügyelőt teára.
