Június 17., hétfő - 37. nap
A Tsurpu-Yangpachen túra harmadik napja
Összepakoltunk és tényleg átmentünk vendégségbe. Aurél, nem teljes sikerrel, a szintén "vendégeskedő" helyi erőktől azt próbálta megtudni, mennyi tejet ad egy átlagos jak egy átlagos nap alatt.
A yak
Továbbindultunk Dordzseling gompa irányába. Az egyik településen, tanyán, vagy bárhogy is hívják azt a pár épületből álló helyet, ahol egy nomád család állandó lakhelye van, megállítottak, hogy az egyik nő (a korsorban középső a három akkor éppen ott lévő közül) beteg. Hosszasan kérdezgették a kollégák a tüneteket, majd a vakbélgyulladás és a petefészek gyulladás közül az utóbbi betegséget választva, aszpirin és a meleg kályha melletti fekvés kúrát írták elő. Az orvoslás és a vizsgálat közben vajas teát és forró tejbe kevert campát eszegettünk-iszogattunk. Utóbbi viszonylag finom, előbbi ihatatlan volt.
A beteg és női családtagjai
Innen kettéválva, én a hegyek csúcsát ostromolva, Aurél és Gergő szorosokon és folyókon átküzdve magukat indultunk tovább a gompa felé. Én menet közben belerúgtam valami henger alakú fémtárgyba, majd mivel később széles lánctalpak nyomait, árkokat és krátereket láttam a hegyoldalban, úgy gondoltam, hogy nem kellett volna talán belerúgni, és hogy alapjában véve szerencsém van.
Megérkeztünk után a gompában töltöttünk egy órácskát, mert éppen szertartás volt, hát beültünk megnézni. Mikor megpróbáltunk kislisszanni egy "szünetben", integettek, hogy maradjunk még, így csak úgy szabadulhattunk el, hogy hosszú és látványos módon készülő videó felvételeket csináltam a nő-lámákról.
Dordzseling gompa lámái szemlélik a róluk készült videó felvételeket
Este óriási vihar, erős szél, és sok eső volt hálótársunk, no szerencsére az öreg Lynxbe nem, csak internacionális barátaink kínai sátrába költöztek be a fentiek.
A Lynx sátor dícsérete
