Június 18., kedd - 38. nap
A Tsurpu-Yangpachen túra negyedik napja
Kellemes időre virradt, internacionális kollégáink szárítgatták cuccaikat. Ma, terveink szerint Yangpachen gompát fogjuk elérni, a Yangpachen-völgyet követve észak felé. Most éppen egy beton hídon ücsörgök, a kollégák a patakban fürdőznek. Volt már halfogási kísérlet (sikertelen), és (a sikertelenség miatt) a helyi, millió számra előforduló, kis rágcsálók kővel történő agyondobálása (ebben nem vettem rész, ennek ellenére ez is sikertelen lett), ámde mindez nem segít a völgyön, ami olyan kopár, hogy ha ennél kopárabb lenne, már a Holdon kellene lennie. Úgy tűnik nekem, hogy a környező dombok leginkább túlméretezett vasúti töltéskísérletekhez hasonlítanak. Hát, remélem, mielőbb elérjük Yangpachen gompát.
Fürdés a patakban
Kislámák glenyóban, Yangpachen gompa tetején. Mögöttük Buddha (egy ravaszabb formájában: kő a lótuszban) és első tanítványai, az őzek. Hátrább a Himalája, fölötte az ég
Éppen elhagyni készültünk a hidat, mikor arra jött egy jeep, és a hátralévő 2 km-re felajánlotta (kérésünkre), hogy elvisz, fejenként Y100-ért. Kiröhögtük és a hátralévő utat gyalog és traktoron tettük meg.
Főzés szaron
Este a gompában aludtunk. Majdnem úgy, mint legutóbb Kanamban. Benzinlámpával világítottunk és szaron főztünk. Nagyon kellemes volt, soha nem szűkölködtünk vendégekben, látogatókban. Ugyan néha nem lehetett őket látni a füsttől.
Esti démonűzés a békés alvásért
Este a lámák a tetőn trombitáltak, talán a démonokat elűzendő, amire szükség is lehetett, hiszen az egyik hangszerben valószínűleg egy nagyobb fajta lakhatott.
