Május 15., szerda - negyedik nap
Úton
Még mindig úton. Korán keltem, mosdottam, naplót írok. Pisilni is próbáltam, de a WC megközelítésekor már erősen vágytam egy gázálarcra, majd a pottyantósokban elterpeszkedő, enyhén szétfolyó és bűzlő szarkupacokat megpillantottam, elhalasztottam eme megmozdulást és naplóírásba kezdtem. Aztán később visszapillantottam a WC-be és örömmel tapasztaltam, hogy valaki kipucolta, így pisilni is tudtam.
A kollégák 10 körül ébredtek, aztán összeszedelődzködtünk és elmentünk megnézni Xininget. Jópofa város, egy völgybe épült, így párszáz méterre a vasútállomástól egy irtó meredek falú hegy zárja el a kilátást. A város körül pedig a szokásos sivatag van. Elmentünk a piacra, de úgy láttuk, nem nekünk való hely, minden nagyon drága volt, és nem láttunk semmi érdekeset sem. Végül vettünk egy görögdinnyét, meg banánt és elhelyezkedtünk egy lépcsőn dinnyét enni. A városból való távozásunk előtt még ücsörögtünk másfél órát egy kellemes parkban, majd felszálltunk a 17.50-kor induló vonatra.
Nem kis megrökönyödést váltottunk ki a járókelőkből, mikor ezen a nem túl tiszta lépcsőn, a higiéniát tökéletesen sutba vetve elmajszoltunk egy görögdinnyét
Ez a vonat is az előzővel egy kategóriába esett, de egy kicsit fapadosabb volt. Nem volt benne légkondícionáló, nem volt benne padlószőnyeg, és ha lehet az üléstámlák is meredekebbek voltak az előző vonatéinál. Szóval éppen annyival volt fapadosabb mint az előző vonat, hogy éppen ne tudjak elaludni. Ígyhát olvasgattam inkább.
Ezen az úton kevésbé ismerkedtünk a helyiekkel, mint legutóbb, csupán két muszlim ürgével próbáltunk kommunikálni. Egyébként érdekes módon Xiningben viszonylag sok muszlimot láttunk, és benéztünk (már amennyire lehetett) két mecsetbe is.
