3. fejezet
Reakcióegyenletek rendezése felsõfokon
3.1. Egy konvenció határain túl: rendezés szokatlan oxidációs számokkal
A 2.1. fejezetben az oxidációs szám meghatározásának szabályainál már láttuk, hogy sok esetben szerkezeti ismeretekre is szükségünk van egy-egy alkotó atom oxidációs számának megállapításához. Az érdekes azonban az, hogy amennyiben nincsenek meg ezek a szerkezetre vonatkozó ismereteink, akkor is rendezhetõvé válnak a redoxiegyenletek önkényes, de konzekvens oxidációs számok bevezetésével (1). Nézzük példaként a következõ egyszerû redoxiegyenletet (2)!
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
A konvencionális megoldás
A H oxidációs száma vegyületeiben +1, az O oxidációs száma -2, a Cu oxidációs száma elemi állapotban 0, vegyületében +2 (minthogy tudjuk, hogy a rész-szulfát ionos vegyület és benne Cu2+-ionok vannak). Ebbõl következik, hogy a S oxidációs száma a kénsavban és a rézszulfátban +6, a kén-dioxidban +4, azaz
,
az oxidációs részfolyamat:
Cu0 ---> Cu+2 + 2 e-
a redukciós részfolyamat:
S+6 ---> S+4 - 2 e-
Az oxidációs-redukciós részfolyamatok alapján három sztöchiometriai együtthatóhoz jutunk:
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján, a láncszabály szerint kell befejeznünk.
Nem konvencionális megoldások
- Mi történik akkor, ha semmit sem tudunk a réz-szulfát szerkezetérõl, s így a Cu oxidációs számát a CuSO4-ban önkényesen 0-nak vesszük? Ekkor a S oxidációs száma a réz-szulfátban +8 lesz, azaz
az oxidációs részfolyamat:
S+6 ---> S+8 + 2 e-
a redukciós részfolyamat:
S+6 ---> S+4 - 2 e-
A folyamat tehát a kénre nézve egy diszproporcionálódás. Az oxidációs-redukciós részreakciókból most csak két együttható következik:
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján, a láncszabály szerint kell befejeznünk.
A teljesség kedvéért nézzük meg, hogy milyen egyéb lehetõségünk van az "oxidációs számok kiosztására"?
- A S oxidációs száma legyen valamennyi vegyületében +6, azaz
az oxidációs részfolyamat:
Cu0 ---> Cu+2 + 2 e-
a redukciós részfolyamat:
2 O-2 ---> 2 O-3 - 2 e-
Az oxidációs-redukciós részfolyamatok alapján három együtthatót kapunk:
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján, a láncszabály szerint kell befejeznünk.
- Mi történik akkor, ha megengedjük, hogy a folyamatban a H oxidációs száma is változzék? Azaz
az oxidációs részfolyamat:
Cu0 ---> Cu+4 + 4 e-
a redukciós részfolyamat:
4 H+2 ---> 4 H+1 - 4 e-
Az oxidációs-redukciós részfolyamatok alapján így négy együtthatót kapunk:
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján, a láncszabály szerint kell befejeznünk.
- Végül nézzük meg azt az esetet, amikor a Cu oxidációs számát vegyületében +1-nek vesszük, azaz
az oxidációs részfolyamatok:
(Cu0 + S+6) ---> (Cu+1 + S+7)
+ 2 e-
a redukciós részfolyamat:
S+6 ---> S+4 - 2 e-
Az oxidációs-redukciós részfolyamatokból most csak két együttható következik:
Cu + H2SO4 ---> CuSO4 + SO2 + H2O
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján, a láncszabály szerint kell befejeznünk.
Mire jó ez?
Az elõbbi példák is mutatják, hogy az egyenletrendezés nehézsége és az oxidációs-redukciós részfolyamatokból kapható sztöchiometriai együtthatók száma függ attól, hogy mely atomok oxidációs számának változását engedjük meg. Ennek tudatos felhasználásával könnyen rendezhetõvé válnak olyan redoxiegyenletek is, amelyek egyébként a szokásos oxidációs számokkal csak igen nehezen, az ún. részfolyamatokra bontás módszerével rendezhetõk. Példaként bemutatom a nemzetközi és a hazai szakirodalomban is sokat elemzett
P4 + P2I4 + H2O ---> PH4I + H3PO4
reakcióegyenlet rendezését.
- A szokásos oxidációs számokkal kezdve a rendezést:
az oxidációs részfolyamatok:
P0 ---> P+5 + 5 e-
P+2 ---> P+5 + 3 e-
a redukciós részfolyamatok:
P0 ---> P-3 - 3 e-
P+2 ---> P-3 - 5 e-
Így tehát egy kettõs diszproporcionálódáshoz jutunk, s ennek rendezése nem egyszerû feladat (2-8).
- Mivel a problémát az okozza, hogy a P négy különbözõ oxidációs számmal fordul elõ az egyenletben, ezért ennek megszüntetésére tételezzük fel, hogy a P oxidációs száma valamennyi vegyületében annyi, mint a foszforsavban, azaz +5:
az oxidációs részfolyamat:
P0 ---> P+5 + 5 e-
a redukciós részfolyamat:
I-2,5 ---> I-9 - 6,5 e-
Ezzel az eljárással egy egyszerû redoxiegyenletté alakítottuk az elõbbi kettõs diszproporcionálódást. Az oxidációs-redukciós részfolyamatokból három együtthatót kapunk:
P4 + P2I4 + H2O ---> PH4I + H3PO4
Az egyenletrendezést az anyagmérleg alapján befejezve, az együtthatókat egész számmá alakítva kapjuk a rendezett reakcióegyenletet:
13 P4 + 10 P2I4 + 128 H2O = 40 PH4I + 32 H3PO4
Hangsúlyoznom kell, hogy a nem konvencionális oxidációs számokat és a velük való egyenletrendezést nem szabad tanítani középiskolában. Hasznos lenne viszont bemutatni a felsõfokú oktatásban résztvevõ hallgatóknak, hogy megértsék, a szokásos oxidációs számok egy konvenció termékei, és a redoxiegyenleteket egy másik konvenció alapján is lehet rendezni.
1. Ludwig, O.G.: J.Chem.Educ., 73 (1996) 507.
2. Tóth, Z.: A kémia tanítása, 5 (1997) 3.
3. Tóth Z.: Módszerek és eljárások,
9., KLTE Kémia Szakmódszertani Részleg, Debrecen,
1996. 128.
4. Carrano, S.A.: J.Chem.Educ., 55 (1978) 382.
5. Kolb, D.: J.Chem.Educ., 56 (1979) 181.
6. Soltész, Gy.: Középiskolai Kémiai Lapok, 19
(1992) 12.
7. Tóth, Z.: A kémia tanítása, 2 (1994) 8.
8. Cardinali, M.E., Giomini, C., Marrosu, G.: J.Chem.Educ., 72 (1995) 716.
9. Cardinali, M.E., Giomini, C., Marrosu, G.: Educ.Chem., 1996, 51.