2. fejezet
Reakcióegyenletek rendezése középfokon

2.1. Rendezés az oxidációs szám alapján

A redoxiegyenletek rendezésére általánosan elterjedt eljárás (1-3), valamennyi kémiatankönyv ezt ismerteti egyenletrendezés címén. Az eljárás három fõ részbõl áll:

1. A reakcióegyenletben szereplõ atomok töltésének (kovalens vegyületek esetén névleges töltésének), az ún. oxidációs számnak a megállapítása.

2. A felvett és leadott elektronok számának egyenlõségébõl az oxidálószer és a redukálószer, illetve a belõlük képzõdött anyagok mólarányának meghatározása.

3. A 2. részben meghatározott mólarányokból, mint ismert sztöchiometriai együtthatókból kiindulva a hiányzó sztöchiometriai együtthatók megállapítása a láncszabállyal.

Az oxidációs szám megállapítása

Az 1. lépés, az oxidációs szám megállapítása látszólag egyszerû probléma. Noha valamennyi tankönyvben szerepel az oxidációs szám definíciója, alkalmazása a vegyület konstitúciós és elektronszerkezeti képletének ismeretét igényli, ezért a gyakorlatban leginkább a következõ szabály (hierarchia) alapján történik a vegyületeket alkotó atomok oxidációs számának meghatározása:

Vegyületekben:

a fluor oxidációs száma -1, az alkálifémek oxidációs száma +1, az alkáliföldfémeké +2;

a hidrogén oxidációs száma +1;

az oxigén oxidációs száma -2.

Ennek megfelelõen például a CaH2-ben a Ca oxidációs száma +2, ezért a H oxidációs száma -1; a F2O-ban a F oxidációs száma -1, ezért az O oxidációs száma +2; a KO2-ban a K oxidációs száma +1, ezért az O oxidációs száma -0,5; a H2O2-ban a H oxidációs száma +1, ezért az O oxidációs száma -1; a NaOH-ban a Na oxidációs száma +1, a H oxidációs száma +1, ezért az O oxidációs száma -2; a KHSO4-ban a K oxidációs száma +1, a H oxidációs száma +1, az O oxidációs száma -2, ezért a S oxidációs száma +6; a KMnO4-ban a K oxidációs száma +1, az O oxidációs száma -2, ezért a Mn oxidációs száma +7.

Könnyû belátni, hogy ez a szabály csak azokban az esetekben alkalmazható, ha a vegyületet alkotó atomok között legfeljebb egy olyan van, amely nem tagja a szabályban érintetteknek (F, alkálifém, alkáliföldfém, H, O). Minden más esetben az oxidációs szám megállapításához több-kevesebb szerkezeti (molekula-, ill. halmazszerkezeti) ismeretre van szükség. Például a CuSO4-ben a S oxidációs számának helyes megállapításához tudnunk kell a Cu oxidációs számát, ehhez viszont tisztában kell lennünk a CuSO4 halmazszerkezetével, nevezetesen azzal, hogy ez a vegyület egy ionvegyület és Cu2+-, valamint SO42--ionokból áll. Az O oxidációs száma -2, az ionos szerkezetbõl következõen a Cu oxidációs száma +2, ezért a S oxidációs száma +6. Molekulaszerkezeti ismeretek szükségesek számos szerves vegyület alkotó atomjai oxidációs számának megállapításához is. Csak így lehet megmondani például azt, hogy a N-atom oxidációs száma a nitro-benzolban +3 és az anilinben -3. De pl. mennyi az alkotó atomok oxidációs száma a piritben (FeS2), vagy a PH4I-ban? (Ez utóbbi esetén ne felejtsük el, hogy a P és a H elektronegativitása azonos!) Ezeknek a problémáknak a mélyebb elemzése vezet arra a következtetésre, hogy bizonyos esetekben önkényesen választhatjuk meg egy-egy atom oxidációs számát, s innen már csak egy lépés a nem konvencionális oxidációs számok (vagy nevezzük inkább névleges töltésnek) bevezetése a redoxiegyenletek rendezésébe...

A sztöchiometriai együtthatók megállapítása

A módszer 2. lépése, a redukálószer és az oxidálószer, illetve reakciótermékeik mólarányának megállapítása, nemkevésbé problematikus rész. Nézzünk erre egy példát!

KMnO4 + HCl ---> MnCl2 + KCl + Cl2 + H2O

Az oxidációs számok vizsgálata során kiderül, hogy a mangán oxidációs száma +7-rõl +2-re változott, a klór oxidációs száma pedig -1-rõl 0-ra nõtt.

redukció:
Mn+7 ---> Mn+2
5 e- felvétele

oxidáció:
Cl-1 ---> Cl0
1 e- leadása

A felvett és a leadott elektronok mennyisége akkor egyezik meg, ha az oxidációs részfolyamatot 5-tel megszorozzuk:

redukció:
1 Mn+7 ---> 1 Mn+2
5 e- felvétele

oxidáció:
5 Cl-1 ---> 5 Cl0
5 e- leadása

A részfolyamatokba beírt együtthatókat azonban nem minden esetben írhatjuk be az eredeti reakcióegyenletbe! Elõször meg kell vizsgálnunk, hogy az oxidációs és a redukciós részfolyamatokban feltüntetett különbözõ oxidációs állapotú elemek csak a jelölt részfolyamatokban vesznek-e részt. Példánkban a Mn+7, mint KMnO4, a Mn+2, mint MnCl2 és a Cl0, mint Cl2 csak a jelölt redoxiátalakulásban vesz részt, de a Cl-1, mint kloridion csak részben oxidálódik, másik része továbbra is kloridion marad. Az elõbbiekben megállapított együtthatókból tehát csak hármat írhatunk be az eredeti egyenletbe:

1 KMnO4 + HCl ---> 1 MnCl2 + KCl + 5/2 Cl2 + H2O

A további együtthatókat a láncszabály alapján kaphatjuk meg.

Néhány további példa arra, hogy az oxidációs számok megváltozása alapján hány együtthatót lehet megállapítani különbözõ redoxireakciók esetén:

1 C6H5-NO2 + 2 Fe + HCl ---> 1 C6H5-NH2 + 2 FeCl3 + H2O

3 Cu + HNO3 ---> 3 Cu(NO3)2 + 2 NO + H2O

1 FeS2 + HNO3 ---> Fe(NO3)2 + H2SO4 + 5 NO + H2O

S + NaOH ---> 2 Na2S + 1 Na2S2O3 + H2O

5 KBr + 1 KBrO3 + HCl ---> Br2 + KCl + H2O

Látható, hogy vannak olyan reakciók, amelyeknél a redoxi szempontból történõ elemzés csak két sztöchiometriai együtthatót eredményez. Az egyenletrendezés harmadik részéhez (a láncszabályhoz) azonban ez is jelentõs segítség.

A félreakciók módszere

Az oxidációs szám alapján történõ egyenletrendezés egyik változata az ún. félreakciók (vagy ion-elektron részreakciók) módszere. A redoxireakciók lényegét leginkább kihangsúlyozó egyenletrendezési eljárás (1-3). Lényege, hogy külön-külön elõállítjuk az oxidáció és a redukció rendezett egyenletét. Ezeket a részreakciókat az anyagmérleg és a töltésmérleg felhasználásával, vizes oldatok esetén vízmolekulák, hidroxidionok és hidrogénionok (oxóniumionok) felvételével nyerhetjük. Az oxidáció és a redukció rendezett egyenletét oly módon összegezzük, hogy a bennük szereplõ elektronok kiessenek. Nézzük például a

Br- + BrO3- + H+ ---> Br2

ionegyenlet rendezését a félreakciók módszerével!

Elõször az oxidációs részfolyamat egyenletét szerkesztjük meg:

1) az oxidációban résztvevõ részecskék:

Br- ---> Br2 + e-

2) az anyagmérleg alapján:

2 Br- ---> 1 Br2 + e-

3) a töltésmérleg alapján:

2 Br- = 1 Br2 + 2 e-

Ezt követõen a redukciós félreakciót írjuk fel:

1) a redukcióban résztvevõ részecskék:

BrO3- + e- ---> Br2

2) anyagmérleg a Br-ra:

2 BrO3- + e- ---> 1 Br2

3) anyagmérleg az O-re:

2 BrO3- + e- ---> 1 Br2 + 6 H2O

4) anyagmérleg a H-re:

2 BrO3- + 12 H+ + e- ---> 1 Br2 + 6 H2O

5) a töltésmérleg alapján:

2 BrO3- + 12 H+ + 10 e- = 1 Br2 + 6 H2O

A két félreakció egyenletét oly módon kell összeadni, hogy a bennük szereplõ elektronok kiessenek, tehát az oxidációs félreakció egyenletének ötszörösét kell összegezni a redukciós félreakcióval:

10 Br- = 5 Br2 + 10 e-

2 BrO3- + 12 H+ + 10 e- = Br2 + 6 H2O

A kapott egyenlet:

10 Br- + 2 BrO3- + 12 H+ = 6 Br2 + 6 H2O

illetve egyszerûsítve:

5 Br- + BrO3- + 6 H+ = 3 Br2 + 3 H2O

Elektródfolyamatok felírása

Az ion-elektron részreakciókkal való mûveletek megismerése alapvetõ fontosságú az elektródfolyamatok felírása szempontjából.

- Példaként nézzük meg a víz redukciós részfolyamatának megszerkesztését! A redukció elektronfelvételt jelent:

H2O + e- --->

A vízmolekulát alkotó H+1 és O-2 közül a H+1 tud elektront felvenni és H0-vá redukálódni;

H2O + e- ---> H2

Egy mól hidrogéngáz keletkezéséhez 2 mól elektron felvétele szükséges:

H2O + 2 e- ---> 1 H2

Ahhoz, hogy az O-re vonatkozó anyagmérleg, valamint a töltésmérleg is érvényes legyen, a jobb oldalon egy olyan, a vízben létezõ részecskét kell feltüntetni, amelyiknek negatív a töltése és oxigént is tartalmaz. Ilyen részecske a hidroxidion.

H2O + 2 e- ---> 1 H2 + OH-

A töltésmérleg alapján: H2O + 2 e- ---> 1 H2 + 2 OH-

Az O-re (és a H-re) vonatkozó anyagmérleg alapján:

2 H2O + 2 e- ---> 1 H2 + 2 OH-

- A másik példánk legyen a hidroxidion oxidációs részfolyamatának elõállítása! Az oxidáció elektronleadást jelent:

OH- ---> e-

A hidroxidiont felépítõ atomok közül az O2- tud elektront leadni és ezáltal O0-vá oxidálódni:

OH- ---> O2 + e-

Egy mól O2 mellett 4 mól elektron keletkezik:

OH- ---> 1 O2 + 4 e-

A töltésmérleg alapján ehhez 4 mól hidroxidion kell:

4 OH- ---> 1 O2 + 4 e-

Az anyagmérleg szerint a jobb oldalon még 2 mól vizet is kell szerepeltetni:

4 OH- ---> 2 H2O + 1 O2 + 4 e-

- Hasonló eljárással juthatunk a víz oxidációs részfolyamatához: Az oxidáció elektronleadást jelent, a víz oxidációja során a -2-es oxidációs számú O alakul át elemi oxigénné:

H2O ---> O2 + 4 e-

A töltésmérlegnek megfelelõen a jobb oldalon a 4 negatív töltés mellett 4 pozitív töltést is kell szerepeltetni. Ezt vízben a hidrogénionok jelentik:

H2O ---> O2 + 4 e- + 4 H+

Az anyagmérleg alapján a baloldalon 2 mól víznek kell szerepelnie:

2 H2O ---> O2 + 4 e- + 4 H+


Irodalom

1. Kolb, D.: J.Chem.Educ., 55 (1978) 326.
2. Ebbing, D.D.: General Chemistry, Houghton Mifflin Company, Boston, 1984. p. 297.
3. Dillard, C.R., Goldberg, D.E.: Kémia (Reakciók, szerkezetek, tulajdonságok), Gondolat, Budapest, 1982. 108. o.


Tovább: 2.2. Rendezés többismeretlenes egyenletrendszerrel: az algebrai módszer

Vissza a tartalomjegyzékhez

Vissza az Elôadóba