Bruckner Gyôzô 1900. november 1-jén született Késmárkon. Középiskolai tanulmányait a késmárki Líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán és a Szegedi Tudományegyetem Matematika és Természettudományi Karán folytatta.

1926-ban a Szegedi Tudományegyetem Szerves és Gyógyszerészi Kémiai Intézetében Széki Tibor mellett vállalt állást. Az 1927-29 közötti idõszakot Berlinben és Grazban a mikroanalitika tanulmányozására fordította.

Hazatérése után Szegeden mikroanalitikus iskolát alapított. 1938-ban tudományos munkássága és felsõoktatási tevékenysége elismeréseként nyilvános rendkívüli tanár és egyben a Szerves Kémiai Intézet igazgatója lett. 1950-ben hívták meg az ELTE Szerves Kémia Tanszékére, amelyet húsz éven át vezetett.

Legjelentõsebb tudományos eredményei a peptidkémiai kutatások területén születtek. Elvégezte a természetes poliglutaminsavak analitikus és szintetikus szerkezetvizsgálatát. Az analitikus módszereket reduktív lebontással tovább fejlesztette, ami lehetõvé tette a poliglutaminsavak szerológiai reakciója és szerkezete közötti összefüggés tanulmányozását. 1959-ben megkezdte az adrenokortikotróp hormon szintézisét. Az évekig tartó munka a humán adrenokortikoptróp hormon teljes szintézisének megvalósításához vezetett.

A kutatás mellett 1952-ben jelent meg elõször a Szerves kémia címû könyve, amely nemcsak tankönyv, hanem évek során egyre bõvülve, újabb kiadásokban a továbbképzés és kutatás egyik legmegbízhatób forrásmunkája. 1949-tõl az MTA rendes tagja. Tudományos tevékenységét mind külföldön, mind idehaza nagyra becsülték. Bizonyítja ezt a Stockholmi Kémiai Társulat Scheele-érme (1947), a két Kossuth-díj (1949 és 1955), a Munka Érdemrend (1963), a Munka Érdemrend arany fokozata (1970).

1980. március 8-án halt meg Budapesten.