Széki Tibor 1879. április 18-án született Kolozsvárott, gyógyszerész családból. Szülõvárosában szerezte meg gyógyszerész diplomáját. 1902-ben doktorált gyógyszerészetbõl és kémiából. A kolozsvári egyetemen Fabinyi Rudolf tanszékén kapott tanársegédi állást, aki hamar felismerte a fiatal Széki tehetségét és, hogy szerves kémiai ismereteit tovább fejleszthesse, Berlinben küldte, ahol a világhírû Karl Liebermann mellett dolgozott.

Hazatérése után Fabinyi asszisztenseként dolgozott, és ettõl kezdve számíthatjuk a szerves kémiai kutatómunka megindulását Magyarországon. 1905-ben jelent meg elsõ közös közleményük a „Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft” c. kiadványban, melyet még számos cikk követett. Széki Tibor sikeres kutatói és oktatói tevékenységét jelzi, hogy „A benzolgyûrûs vegyületek kémiája” c. munkájáért 1907-ben magántanári képesítést kapott, 1917-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki.

Az I. világháború után – mivel a kolozsvári Ferenc József egyetem mûködése szünetelt – a magyar kormány Szegedet jelölte ki az új egyetem székhelyéül. Fabinyi Rudolf 1920-ban bekövetkezett halála után Széki Tibort hívták meg az egyetem kémiai elõadói állására. 1923-tól az I. sz. Vegytani Intézet vezetõje lett. Szegeden rendkívül egyszerû körülmények között kezdett el dolgozni. Fõ feladatának tekintette, hogy megszerezze azokat a berendezéseket, amelyek a modern laboratóriumi munkavégzéshez elengedhetetlenül fontosak voltak. Az elsõ években heti 12–14 órás kurzusokat tartott a vegyész és gyógyszerész hallgatók számára. Speciális szerves kémiai elõadásain világos képet adott a vegyész és a gyógyszerész hallgatók számára az elméleti alapokról, a kémiai szerkezetkutatásról és saját modelljei segítségével sztereokémiai problémákat ismertetett.

Tudományos téren jelentõs munkát végzett a népi gyógyászatban széleskörûen használt, csípõs ízû kapotnyak (Asapeum Europeum) egyik hatóanyaga, az azaron kémiai átalakításával kapcsolatban. 1934-ben az MTA levelezõ tagjává választották. Oktatási és kutatási tevékenységének elismeréseképpen 1935-ben meghívták Budapestre, a Pázmány Péter Tudo- mányegyetem I. sz. Kémiai Intézete igazgatójának, a nyugalomba vonult Winkler Lajos utódjául. 1939-ben, a kari átszervezés után, a Szerves és Gyógyszerészeti Kémiai Intézet vezetõje lett.

Pályafutása alatt 42 publikációja és 1941-ben „Gyógyszerészeti Kémia” címmel egyetemi tankönyve jelent meg. Irányításával több mint 40 doktori dolgozatot állítottak össze és védtek meg munkatársai. Széki Tibor aktívan részt vett a tudományos közéletben is. Már 1907-ben az akkor alapított Magyar Chemikusok Lapja egyik felelõs szerkesztõje. Szegedi évei alatt 1926–27-ben dékán, 1933–34-ben pedig az egyetem rektora volt. 1938–43-ban a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökhelyettese, majd 1947-ig elnöke volt.

1949-ben vonult nyugállományba. 1950. december 4-én hunyt el Budapesten.