Kitaibel Pál Sopron megyei Nagymartonban jómódú parasztszülõk gyermekeként született 1857. február 3-án. Sopronban és Gyõrben töltött iskolaévek után családja elõször papi, majd jogászi pálya felé irányította, hajlamát követve lépett át a pesti orvoskarra és 28 éves korában lett orvosdoktor.

Már hallgatóként a kémia és botanika tanszéken Winterl professzor asszisztense, az egyetemi botanikus kert irányítója lett. Emellett a tanszék kémiai laboratóriumában dolgozott. 1794-ben megállapította, hogy egyes börzsönyi ércekben egy addig ismeretlen félfém található. Ez késõbb a Müller Ferenc által felfedezett tellúrral bizonyult azonosnak. Minthogy azonban Kitaibel megelõzte Klaproth erre vonatkozó bejelentését, a tellúr felfedezõi között õt is számon kell tartanunk.

1802-ben professzori kinevezést kapott. Elõadásokat azonban nem tartott, ehelyett emberfeletti nehézségeket vállalva hatalmas utazásokat tett az ország különbözõ vidékein, összegyûjtötte és leírta növényeit, kõzeteit, megvizsgálta ásványvizeit. Mintegy 150 ásványvíz analízisének leírása nemcsak hozzáértését és fáradhatatlanságát, hanem azt is mutatja, hogy tudott és mert önálló utakon is járni. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. Sajnos nagyon keveset tett közzé, s Kitaibel teljes kémiai munkássága csak jóval késõbb, kéziratainak feldolgozása során derült ki. Így tudtuk meg, hogy õ állított elõ elõször klórmeszet és a sárgavérlúgsót alkotó savat is ô állította elô elsôként.

Munkás élete 1817. december 13-án ért véget.

Vissza a tartalomjegyzékhez