Nendtvich Károly 1811. december 31-én Pécsett született gyógyszerész családba. A pesti orvostudományi karon végezte orvosi tanulmányait, amelyek befejezése után a kémiai tanszéken maradt tanársegédként. Schuster professzor halála után eredménytelenül pályázta meg a professzorságot. Tevékeny részese volt a korabeli reformmozgalmaknak.

A Természettudományi Társulat alapítói közé tartozott, tagja volt az iparegyletnek, s egyik vezetõ alakja volt az akkoriban erõltetett kémiai nyelvmagyarosító mozgalomnak. 1845-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta.

Amikor 1846-ban megalakult a mai mûegyetem jogelõdje, a József Ipartanoda, annak kémiai tanszékére nevezték ki professzornak. Mielõtt tisztét elfoglalta volna, egyéves németországi tanulmányútra ment. Amikor az 1848-as forradalom eredményeképpen bevezették a magyar nyelvû oktatást, a magyarul nem tudó Sangaletti professzor lemondott, helyére Nendtvich került.

1848. április 4-én tartotta Nendtvich az elsõ kémiai elõadást hazánkban magyar nyelven. A szabadságharc bukása után elmozdították, de nem akadályozták meg, hogy visszatérjen ipartanodai állásába. Itt volt kémia professzor azután is, hogy az ipartanodát egyetemi rangra emelték. 1882-ben nyugalomba vonult.

Nendtvich tudományos mûködése elsõsorban az analitikai kémia területére esett. Értékes munkát fejtett ki az ország természeti kincseinek, elsõsorban ásványvizeinek és kõszeneinek megismerésében.

1892. július 6-án hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez