Schuster János Pécsett született, 1777. május 4-én. A pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet. Már hallgatóként a Kémiai-botanikai Tanszéken Winterl Jakab tanársegédje lett. Részt vett Winterl híressé vált kísérleteiben is. Kétszer nagyobb külföldi tanulmányutat tett. Eközben a világ legjobb kémikusaival ismerkedett meg, a híres Gehlen kutatómunkájába is bevonta.

1808-ban megpályázta a kolozsvári akadémia „Kémiai-metallurgiai” Tanszékét, ahova ki is nevezték. Szinte egyidejûleg a pesti egyetem természetrajzi tanszékére is kapott kinevezést, így Pesten maradt. Rövidesen el kellett látnia a Winterl betegségével, majd halálával megüresedett kémiai és botanikai tanszéket is. 1811-tõl kezdve a kémia professzora lett.

Nagy szorgalommal figyelte a tudomány legújabb eredményeit, õ maga azonban semmit sem alkotott. Minden iránt érdeklõdött, tanítványa, Bugát Pál, „élõ encyclopaediának, járó-kelõ könyvtárnak” nevezte. Tanítványait, elsõsorban a gyógyszerész-hallgatókat pontos kísérletezésre és a szakkifejezések pontos használatára szoktatta.

Legmaradandóbb munkáját annak a csoportnak szellemi vezetõjeként végezte, amely 1828-ban a magyar nyelvújítás szellemében, a kémiai nemzetközi szakkifejezések helyett magyarokat teremtett. A helyes logikával készült, de erõltetett hangzású „vegytani mûnyelv”-et elõször a gyógyszerész-hallgatók alkalmazták, kis átalakítással azonban egy fél évszázadon át általános használatban volt.

Amikor 1838. május 19-én meghalt, hatalmas tömeg gyászolta. Emlékére nagy értékû alapítványt hoztak létre, amivel természettudományi kutatómunkákat díjaztak.

Vissza a tartalomjegyzékhez