Szathmáry László 1880. június 10-én született Budapesten. A budapesti Mûegyetemen 1905-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Pályáját a Mûegyetem Chemia (késõbbi Általános Chemia) tanszékén Ilosvay tanársegédjeként kezdte. A szerves kémia -- akkor a kémiának még Magyarországon kevéssé mûvelt ága -- iránti érdeklõdése vezette a berlini, majd a müncheni egyetemre. 1908-1909-ben ösztöndíjasként dolgozott Witt, Ullmann, Adolf Baeyer, Schütz és Soxhlet professzorok mellett. 1909-ben külföldi útját megszakítva hazatért és mûszaki doktorátust szerzett. 1910 elején folytatta tanulmányútját a Badeni Anilin és Szódagyár (BASF) ludwigshafeni üzemében. Festési eljárásokról szerzett ismereteit Majna-Frankfurtban, a Rajnamenti Beibrichben és Zittauban bõvítette.

Visszatérve a Mûegyetemen 1912-tõl adjunktus, majd 1915-tõl 1940-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémia tanára volt. Negyed századon át kémiát, technológiát, és áruismeretet tanított, vezette a kémia és áruismereti gyakorlatokat, emellett a kémiai szertár és árugyûjtemény õre volt. Tanulmányútja során szerzett tapasztalatait is felhasználva elõször 1921-ben írt kísérleti tankönyvet az Áruismeret címû tantárgy számára, amely 1923-ban végleges tankönyvként is kiadásra került. Késõbb Vásony Lajos társszerzõvel számos polgári iskolai tankönyvük jelent meg, amelyek két évtizedig voltak nélkülözhetetlenek.

Tankönyvírói munkássága mellett több száz publikációja jelent meg, amelyek jelentõs része tudomány- és kémiatörténeti tárgyú. 1903-ban a Pécsi Közlönyben megjelent, „Báróczy mint alkémista” c. munkáját követõen éveken át folytatott adatgyûjtést hazai és külföldi könyvtárakban, kézirattárakban és rendkívül értékes technikatörténeti szakkönyvtárat gyûjtött össze. „A magyar alkémisták” c. munkája nyomtatásban 1928-ban jelent meg a Természettudományi Társaság kiadásában. Az MTA megbízásából összeállított „A magyarországi kémia története” c. munkája kéziratban maradt az utókor számára.

Oktató és tudománytörténészi munkássága mellett tagja, majd vezetõségi tagja volt a Kis Akadémia elnevezésû, tudományos kérdésekkel foglalkozó baráti társaságnak. „A gyufa története a XIX. sz. végéig” c. munkája 1935-ben jelent meg a Kis Akadémia kiadványainak sorozatában.

Miskolcon 1944. december 5-én bekövetkezett halála vetett véget alkotó munkásságának.