A mai természettudományi kiteljesedettség korszakában, a mágiától és kabalától mentes, a démonvilágtól megszabaduIt felvilágosodottság idején, fonákul hangzik egymás mellett a biblia és az alchimia. A jóra oktató, az erkölcsöt javító, az istenfélelemre tanító szent könyv, amely az elsô emberpár életén és az izraelitákon kívül a világ színpadjáról régen eltûnt népek történetét is tartalmazza, sehogyan sem illik a sokszor minden hájjal megkent, szélhámosságtól, csalástól vissza nem riadó alchimistákhoz s az ô tudományukhoz, az alchimiához. Pedig ha áttekintjük munkáikat, alig találunk olyat, amelyben egy és más bibliai vonatkozás ne lenne. Valami csodálatos módon kutatták a bibliai szeméIyek életét és keresték a bibliai eseményeket, amelyekbe görcsösen megkapaszkodtak és azután hosszú évszázadokon át csürtek-csavartak, amíg nem sikerült az egymásután következô szerzôknek a történetet úgy kinevelni, amint céljuknak legjobban megfelelt. A kesôbbi szerzô az elôdre hivatkozott, az elôd állítását magyarázta, fejtegette, bôvítette, amíg hol az egyik, hol a másik bibliai személyre rábizonyították az aranycsinálást. Ezzel a "mûvészet"[1] isteni eredetû lett.

OLYMPIODOROS, akit HONORIUS nyugatrómai császár 412-ben ATTILA udvarába követségbe küldött, egyike volt a legnevezetesebb görög származású alchimistáknak. Alexandriában élt s leírta korának történetét. Sokat foglalkozott a filozófiai alchimiával. Erre vonatkozó munkájának címe: "Az alexandriai OLYMPIODOROS filozófus véleménye Zosimusról, Hermesrôl és a többi filozófusról". Ebben a munkában, amelynek két kéziratos példánya maradt a XVI. századból, az aranycsinálás módját is megadta: "A kémia – úgy mondja – mûvészet, amelynek célja a férfiast a nôiessel egyesíteni. A férfias jelleget már az elemekben megtaláljuk, a tûzben és levegôben, amelyek felfelé törekszenek, a víz és föld nôies, mivel alásüllyedô természetû, a higany természete korcs, mert majd ezt, majd azt az irányt követi. A "nagy mûnél" (a fém átalakításánál) a férfias a nôiessel bensôleg egyesül, a vörös, az Ádám, a férfimag, az arzén a fehérrel, a tiszta, érintetlen szûzfölddel,[2] az Évával; mialatt a férfias aranyképzô kô a nôiessel, az isteni vízzel, Egyiptom és Cyprus nedvével[3] társul, megtörténik a nemzés és létesül a cinóber, az arany."[4]

A szûzföld Ádámmal kapcsolatban már egy korábbi szerzônél, FIRMICUS MATERNUS-nál[5] is (330 körül) elôfordul, aki "Mathesis" címû munkájában írja, hogy a "terra virginis" az az anyag, amelybôl Isten Ádámot teremtette. Az összefüggés még szerény és nem alchimista jellegû, mert "terra virginis" nem az a szûzföld, amit a késôbbi alchimisták értettek rajta, hanem az érintetlen, semmit sem termô, tiszta föld.

Változik akép OLYMPIODOROS-nál. Az ô leírását nehéz követni, annyi meghatározó szót vonultat egymás mellé, hogy a lényeg alig ismerhetô fel. Az elsô emberpár neve szerepel nála, de ezzel inkább a férfias és nôies jelleget, a különnemûséget domborítja ki, ami szerinte föltétlenül szükséges az arany keletkezéséhez.

1735-ben megjelenik Homburgban (vor der Höhe) GEORG VON WELLING[6] munkája, amelyben az elsô emberpár más megvilágításba kerül. A német alchimista így ír: "Hogy kén idézi elô a vörös színt, ahhoz bizonyíték nem szükséges, hogy Ádám vöröset jelent, azt mindenki tudja, aki a héber nyelvben kissé járatos, ennélfogva adamah vörös, illetôleg kénes föld és ebbôl a földbôl vette Isten a port (aphar) és ebbôl formálta az embert (Ádám). Vegyük el az aphar szóból az a betûket s tegyünk helyébe i-t és o-t, így az apharból ophir lesz. Mily drága volt az ophiri arany, azt Jób könyvében és más helyeken olvashatjuk (Jób XXII. 24.): "és Ophir tartományból való vízben termett tiszta aranyat, mint a követ".[7] Nem tévedünk, hogy itt az ophir héberül aleph-fel és cholem-mel is írható,[8] mert a héberben a betû ide-oda rakosgatása nem szokatlan, csak az embernek e misztikában gyakoroltnak kell lenni, mely esetben megértjük azt is, mi volt a pharvajim arany,[9] mielôtt arany lett. Vegyük el az utolsó szótagot, vajim; s tegyünk a-t p elé, úgy kapjuk sahaph aphar: aranypor-t. Amibôl látható, mily drága és sokatérô volt az ember az Éden-kertben, mielôtt az ördög cselszövése által Erez-zé,[10] vagy szárazfölddé lett volna, ami különben más módon, mint rothadás vagy megsemmisülés és újra tökéletesedés által be nem következett volna, ugyanis ezzel az ô korábbi elromolhatatlansága, aphar vagy aranypor volta tûnik elô és látható."

WELLING szövege éppen olyan burkolt, nehezen érthetô, mint OLYMPIODOROS-é. E tekintetben küIönbség közöttük nincsen. Átalakult azonban a felfogás.

OLYMPIODOROS az Ádám és Éva neveket csak fogalmak burkolására használta fel, WELLING az elsô emberpárt már aranyból valónak tekinti. 1300 esztendô volt szükséges e gondolat kifejlôdésére. Az út OLYMPIODOROS-tól WELLING-ig hosszú, nagy a száma azoknak az alchimistáknak, akik az idôk folyamán közöttük éltek és faragták az elsô emberpárt aranyig. Így változott át az abc cbá-vá.

Mikor ezt az okoskodást olvassuk, akaratlanul is a mai magyar történettudósunk, HORVÁTH ISTVÁN jut eszünkbe, aki túlfûtött magyarságában az Ádám szóban magyar szót keresett, mintegy bizonyságául annak, hogy az Úr Isten is magyarul beszélt.

"A mûvészet mesterei" tehát "mûvészetük" eredetét ÁDÁM-tól vezették le. Hogy ÁDÁM miként jutott hozzá, arra könnyen válaszoltak, evett a mindentudás fájából s ezzel megismerte azt a csodálatos anyagot, amelyet késôbb "bölcsek kövének" neveztek. A fa gyümölcse, amelynek élvezete halálbüntetés mellett tiltva volt, okossá tette. ÁDÁM azután tovább mûvelte a tltkos mesterséget és átmentette utódai számára, akik életüket hosszabbították meg sok száz évvel.

Erôsen bizonyítja a mûvészet ÁDÁM-tól való eredetét PETER AMELUNG stendhali orvos 1607-ben megjelent munkájában.[11] Ezzel szemben egy másik, GASPAR KIRCHMAIER,[12] bár megengedi, hogy ÁDÁM ismerte a bölcsek kövét, mégis azt hiszi, hogy elôször a vasat és a többi nemtelen fémet kellett felismernie. A sorozatot folytatni lehetne, de az a néhány adat is elegendô annak megvilágításához, hogy miként lett a bûnözô ÁDÁM adeptus.

Kétségtelen az, hogy a bizonyítás hamis alapon áll. Nem igaz, hogy kén idézi eIô a vörös színt, nem áll, hogy aphar ophirral egyenlô, és nem áII a sok betûátrakosgatás. De igaz, hogy a bizonyítás korának természettudományi ismeretein nyugszik. A kén abban az idôben már elem volt a higannyal és sóval együtt, jóllehet nem a mai ként és higanyt értették alatta. A testek ezekbôl épültek fel. Az pedig általánosan elterjedt, hogy a kén, mivel sárga, nagyobb mennyiségben tartalmazza a "bölcsek kövé"-nek anyagát, amellyel a tingálás – a fémek átfestése – elvégezhetô.

A biblia szavai szerint ÁDÁM unokája KÁIN fia, TUBALKÁIN volt. "Ô tanítá az ércbôl és vasból való mívnek mesterségét" (I. Mózes 4, 22.). E bibliai szavakhoz az aranycsinálók a következô megjegyzést fûzték. A vaskohászathoz sok kémiai ismeret szükséges, s ezt az unoka mástól, mint nagyapjától, nem tanulhatta. TUBALKÁIN idejében a vasércbányászat még ismeretlen és így a vasat más ércbôl, mint mocsárércbôl nem állíthatta elô. Ebbôl olvasztotta ki, mert a mocsárérc vasércet is, szenet is tartalmaz.

Mindezt aIchimista mondja, de szerényen megjegyzi, hogy TUBALKÁIN még így is inkább talpraesett kovács, mint kémikus volt. "Az ô korában, másfélezer esztendôvel (sic!) a világ teremtése után, a bölcsek kövének alig lehetett szerepe, aranyat nem tingáltak vele, csak az élet meghosszabbítására használtatott." Csak jóval késôbb könyörültek meg a mennyei lények az emberek tudatlanságán. Ekkor szálltak földre emberi alakot öltött szellemek és ismertették meg velük az aranyat. "Ezt az aranyat használták fel Éva lányai – mondja ÉNOCH próféta – ékszerek készítésére és ez rontotta meg ôket[13].

JOHANNES CASSIANOS, a Kr. u. IV. században élt író, KHÁM-ot is az alchimisták közé sorolta. KHÁM NOÉ fia, akit atyja megátkozott, mert.vele szemben tiszteletlenül viselkedett. KHÁM-nak azonban más vétek is nyomta lelkét. Lopott. KHÁM hagyta ránk örökül a mágiát, amit vízözönkor NOÉ tudta és beleegyezése nélkül átmentett az utókornak, olykép, hogy a titkot különbözô fémlemezekre véste és elásta. CASSIANOS elbészéli még, hogy NOÉ, aki a mágikus könyveket ÁDÁM-tól örökölte, a bárka félreesô sarkában tartotta. KHÁM felfedezte azokat és ÉNOCH mágikus irataival együtt ellopta. Késôbb fiának MISR-nek ajándékozta, aki azután MISRAIM-ba (Egyiptom) vitte,[14] mikor Sineaból eltávozott. Misraim egyik ôsi neve Egyiptomnak,[15] a legôsibb "Terra Chám".

CASSIANOS szavait a késôbbi alchimisták nemcsak elfogadták, hanem ki is bôvítették. Így ráfogták, hogy az eleusiai bányák közelében lakott s a bányászok alchimiai mûveletekkel ismertették meg.

Ezzel kapcsolatban G. HOFFMANN híres kieli orientalista megjegyzi, hogy Kr. u. 200 évvel Egyiptomban kézirat forgott kézen, melynek címe: "Khám jóslata", tartalma pedig misztikus.

Tény, hogy TUBALKÁIN és KÁIN története érdekes leírás, de semmivel se több.

Következô rész

Jegyzetek

1. Az aranycsinálók mosterségüket mûvészetnek, tudománynak nevezték.

2. Szûzföld. Burkoló név: szûz urinja.

3. Egyiptom és Cyprus nedve = rézolvadék.

4. BERTHELOT: Collection des anciens alchemistes grecs. II. 96.

5. FIRMICUS: Mathesis: I. 65.

6. WELLING: Opus mago-caballisticum. 227. l.

7. Az idézet KÁROLI GÁSPÁR Szent Bibliájából szó szerint.

8. Héber betûk neve.

9. phar = apha = por, föld; vajim = majim = víz; phar vajim = víz homokja, víz fövenye.

10. Éden, Erez: héber szók. Éden = szép, fenséges; erez = földterület, paradicsom.

11. "Tractatus de Alchymiae sive chemicae artis inventione et progressione obscuratione et instauratione, dignitate, necessitate et utilitate. Leipzig."

12. "Dissertation de metallorum metamorphosi (Wittenberg. 1693)."

13. Beytrag zur Geschichte de höhern Chemie oder Goldmacherkunde. 1785. 3. l.

14. LADENBURGS: Handwörterbuch der Chemie. 517.

15. MORHOF: Polyhistor. 1716. I. 46.