A kanonok fegyverhordozójának meséje
Geoffrey Chaucer
(1340?1400)
Kormos István fordítása
(Chaucer: Canterbury mesék, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959)
Arnoldus de Villa Nova maga a "Rosarium"-ban igy ír vala, ahogy itt idéztetik az ige : Az ember fia nem megy semmire a kénesôvel, ha kénköve nincsen. Aki elôször mondta ezt pediglen, Hermes Trismegistus, a bölcsek atyja; ô azt mondja, hogy a sárkány hatalma csak akkor pusztul el, mikor vele egyszerre hull le testvére feje. A sárkány itt maga a kénesô, testvérén meg kénkövet érte ô, a Sol s a Luna szülte ezeket. Ezért ügyeld igen beszédemet : e tudományban akkor törd magad, ha könnyümód az eszedbe ragad a bölcsek szava és a szándoka, másként leszen a neved : ostoba. Mert e mesterség mondotta vala bizisten, a titkok titka maga. |
Platonnak egy tanitványa imé, e szókkal állott mestere elé amint a bölcs megirta könyviben , kérdvén a mestert, méghozzá igyen : A titkos kô nevét mondd meg nekem Felel Platon ahelyt ott könnyeden : Titanosz ama titkos kô neve. Mi? Magnézia mondja mestere. Ez szól amaz, és Platonra tekint ignotum per ignotius megint. Mondd, jó uram, mert értésére vágyom ! Csinált viz ez felel továbbra Pláton az alapja pediglen négy elem. A képletét áruld el, mesterem ! kérincsel a tanitvány, s még nagyon ! Nem szól a mester nem, nem akarom. Megesküdött a bölcsek mindahánya, hogy nem leszen titkunknak árulása, se szóban, és könyvbe irva se lesz ; mert Krisztusnak ez módfelett becses, s hogy felfedessék, ô van ellene, kivéve ha isteni szelleme ennek világot gyújt, de nem amannak, nos, ez a veleje az én szavamnak. Azt mondom én : ha már a Mennylakó kívánja, hogy ki nem kotyogható e kô titka, hát akkor nincs vita ; nem tudja meg soha ember fia. Az Istennel ujjat ne húzzatok, mert ellene annyit megmondhatok hiába ám minden mesterkedés, s kotyvasztgatásra hét élet kevés. Szóm berekesztem ; más folytassa innen ; nagy nyavalyánkban el ne hagyjon Isten ! |
Vissza az alkímiai sorozat tartalomjegyzékéhez |
Elôzô rész |