Az Országos Természettudományi Alapot Klebelsberg Kunó kultuszminiszter alapította 1926-ban. Klebelsberg felismerte, hogy az akkoriban elsôdleges ún. szellemi tudományok (jog, filozófia, teológia stb.) mellett igen fontos a természettudományok és a mûszaki tudományok fejlesztése. Az utóbbiak támogatása céljából az Alapra biztosított költségvetésbôl már az elsô évben (1925-26) egymillió aranykoronát (14,5 milliárd papírkoronát = egymillió 160 ezer pengôt) adott az egyetemek és egyéb intézmények laboratóriumi felszereléseinek kiegészítésére és korszerûsítésére, a továbbiakban pedig évente 18-20 kutató munkáját támogatta megfelelô összegekkel. Az Alap kezelésére az 1930. évi VI. tc. felállította az Országos Természettudományi Tanácsot, amelynek 80 tagját többségében egyetemi professzorok, továbbá az MTA, a minisztériumok, valamint az ösztöndíjtanácsok képviselôi alkották. Elnöke Ilosvay Lajos, halála után Tangl Károly, majd Zimmermann Ágoston volt. Az operatív munkát a Tanács ügyvezetô igazgatója: Tangl Károly, 1936-tól Mauritz Béla professzor végezte 1945-ig, a Tanács megszûnéséig. Az elnökséget 12 tagú intézôbizottság támogatta, benne olyan kiválóságokkal, mint Szent-Györgyi Albert, Szily Kálmán és Teleki Pál. A segélyre beérkezett kérvényeket a tudományáganként alakított szakbizottságok bírálták el, és ôk tettek javaslatot a segélyek elosztására. Mindezeket díjazás nélkül végezték, csupán az ügyvezetô igazgató és a mellette (napi négy órában) alkalmazott tisztviselônô részesült havi tiszteletdíjban.

Az Alap céljára a költségvetésben biztosított éves segélybôl elsôsorban az orvostudományok kutatói (45 %) részesültek, ami összefügött azzal, hogy a határtudományok (biokémia, radiológia, gyógyszervegytan stb.) kutatását is ide sorolták. A kémia és a fizika kutatása kb. azonos arányban kapott támogatást (12-15 %).

A kémiai kutatások között például Issekutz Béla, Varga József és Zemplén Géza a segélyek felhasználásával nemzetközileg is jelentôs eredményeket értek el. Az Alap elôsegítette számos fiatal, tehetséges vegyész pályafutását is. A budapesti Tudományegyetemen folyó fizikai-kémiai kutatások támogatására kiutalt összegekbôl Erdey-Grúz Tibor 1931/32-ben a reverzibilis, ill. irreverzibilis elektrolitikus fém- és hidrogénleválás feltételeinek tanulmányozására; 1934/35-ben az ezüst egykristályok növekedésének vizsgálatára; 1936/37-ben pedig az elektrolit-olvadékok szerkezetének kutatására kapott többezer pengôs segélyt. Lengyel Béla 1932/33-ban az üveg elektrokémiai vizsgálataira, késôbb pedig a cellulóz szerkezeti vizsgálataira részesült ezer-ezer pengôs segélyben (1939/40). Az Alap szinte folyamatosan támogatta Schay Gézát, aki 1932 és 1939 között minden évben kapott segélyt reakciókinetikai vizsgálataira. Az Országos Természettudományi Alapból 1926 és 1944 között a természettudományos kutatások összesen másfél millió pengôt meghaladó támogatásban részesültek, melynek közel 15 százaléka a kémiai tudományok fejlôdését szolgálta.

Vissza