Oláh György nevével elôször a Zemplén Géza, a hazai tudományos szerves kémia megalapítója c. könyvem anyagának gyûjtésekor találkoztam. Ugyanis Zemplén tanszéki munkatársaival 1921 és 1955 között számos új eljárást dolgozott ki, melyek szabadalmi védelemben részesültek. Közöttük volt Bognár Rezsôvel és Oláh Györggyel közös módszere a lanataglükozid-C elôállítására, mellyel a meglévô svájci eljárásnál sokkal egyszerûbb módon jutnak a kívánt eredményhez. De Zemplén új eljárást munkált ki Mester Lászlóval és Oláh Györggyel magban fluorozott aromás karbonsavszármazékok, valamint digitoxin elôállítására is. Mivel az 1971-ben megjelent könyv teljesen elfogyott, még a könyvtárakban sem igen található, 25 év múlva az MTA Kémiai Tudományok Osztálya úgy határozott, hogy Zemplén Géza életrajza A múlt magyar tudósai könyvsorozatban újra kerüljön kiadásra. Az 1994-ben kapott megbízásra a könyv anyagát átdolgoztam, részben rövidítettem, részben bôvítettem az újabb kutatások eredményeivel. Az utóbbiak közé tartozik a Nobel-díjas Oláh György professzor emlékezése, mellyel gazdagította a Zemplén ipari szabadalmairól szóló részt.

Ehhez 1994 decemberében levélben kerestem meg a Los Angelesben dolgozó tudóst, aki pár héttel elôtte kapta meg az 1994. évi kémiai Nobel-díjat. Alig telt el a karácsony, amikor nagy örömömre megérkezett Oláh György angolul írt válasza. Az értékes levelet azután magyar fordításban közöltem a Zemplén Gézáról megjelent kötetben.

Rövidesen alkalmam valt Oláh György válaszát személyesen is megköszönni. A Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége meghívására Magyarországra jött az 1994-ben Nobel-díjjal kitüntetett Oláh György és Harsányi János professzor. 1995. május 5-én a MTESZ székházban számoltak be az útról, mely a Nobel-díjhoz vezetett. Mindketten hangsúlyozták itthoni tanulmányaik fontosságát, a magyar iskolák általános mûveltséget adó kiválóságát. Oláh György hangja különösen felmelegedett, amikor magyarságáról beszélt : "... Családommal együtt új hazára leltem, s miközben büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, amerikai lettem... Magyar származású amerikai vagyak, ahogy itt mondják, két világból a legjobb az enyém."

Három nap múlva a Mûegyetem Baráti Körérnek rendkívüli klubnapján - tiszteleti taggá fogadása alkalmával - ismét meghallgattam élvezetes, öniróniával átszôtt beszámolóját életútjáról, pályáján szerzett tapasztalatairól. A kérdések során azt kérdeztem tôle, hogyan lehetett, hogy a kiváló szellemi és fizikai erôben lévô, magas termetû Oláh György gimnáziumi bizonyítványában a tiszta jeles tárgyak között egyetlen elégséges (3-as) jegy volt - testgyakorlásból. Mosolygva mesélte, hogy a testnevelô tanára délutánonként különtornát tartott, és ezekre nem járt el, helyette olvasással töltötte idejét. Egyébként sportolt, a Mûegyetemen például az 1950-es évek elején rendezett házi labdarúgó bajnokságon a gyôztes Zemplén tanszék csapatának kapusaként védett.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy tudománytörténészként az addig személyesen megismert kiváló kémikusok után Oláh György professzorral is találkozhattam.