A templom köveinek geológiája
A szürke homokkõ
A szürke homokkô elsôsorban faragványok anyagaként fordul elô gyakran (144), de bizonyos épületrészek kvádereit is ebból a kôfajtából faragták; csakúgy, mint a nyugati kapuépítmény oromzatának két apostolszobrát, a B3-as és J11-es szobrot (151152).
142a-c. Szürke homokkô
vékonycsiszolati képe egy polarizátorral (a),
keresztezett polarizátorok között (b), valamint
keresztezett polarizátorok és gipsz segédlemez között
(c). A J11-es apostolszoborból vett minta 75-szörös
nagyításban. (Horváth Zoltán András,
1996)
143. Szürke homokkô pásztázó
elektronmikroszkópos felvétele.
A J11-es apostolszoborból vett minta 1100-szoros
nagyításban (SZIKKTI Kft.)
A homogén, egyenletes szövetû, nem túl kemény, következésképp könnyen faragható anyag a templomon elôforduló legérzékenyebb kôféleség ezért különösen sajnálatos, hogy éppen az e kôfajtából készült két szobor került a vízköpõk alá. Színe alapvetôen szürke, de helyenként sárgás vagy rózsaszínes elszínezôdést mutat (145).
A kôzet ásványos összetételében
a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát,
valamint a filloszilikátok mennyisége kicsivel haladja meg
az 50%-ot. A kôzet többi részét a törmelékes
ásványszemcséket összecementáló
kalcit alkotja.
 |
 |
| 144. Szürke
homokkô. A Bl-es fülke záradéka.
(Tóth Mária, 1993) |
145. Szürke homokkô
sárga réteggel. A
B2-es fülke bal oldali alsó köve (jáki kôtár LAHU50483) (Horváth Zoltán András, 1996) |
Megjelenésében e kôzet "unalmas", nemigen vannak sajátos, esetleg a lelôhelyére utaló jellegzetességei. A vizsgálatra kivett kôzetminta ôsmaradványt nem tartalmaz.
Hasonló kôzetfajtát eddigi ismereteink szerint Jákhoz legközelebb a Tapolcai-medencében bányásznak: itt vannak pannoniai korú homokkô-elôfordulások. E kôbányákat azonban tudtunkkal csak a kuruckor után nyitották meg.
Legújabban Andreas Rohatsch a borsmonostori
(ma: Klostermarienberg, Ausztria) cisztercita kolostortemplom egyik, a
jáki szürke homokkôhöz nagyon hasonló kôanyagának
származási helyéül Répcesarud (ma: Frankenau,
Ausztria), Locsmánd (ma: Lutzmannsburg, Ausztria), Gyirót
(ma: Kroatisch Geresdorf, Ausztria), Csepreg és Kiszsidány
környékét jelölte meg (XIV).6
E lelôhelyek Jákhoz is közel fekszenek, de ellenôrizni
kell, hogy a geológiai elôforduláshoz tartozik-e a
középkorban használt kôfejtô. A feltételezhetô
bányahely felkutatása a mai osztrák-magyar határ
közelében további vizsgálódást,
esetleg hosszabb terepmunkát is igényel.
A bazalttufa
 |
| 148. Bazalttufa kváderek
a sekrestye délnyugati sarkán (Mezey Alice, 1996) |
A kôzet barnás vagy sárgásabb szövetében rétegesen helyezkednek el a bazaltszemcsék, melyeknek átmérôje néhány millimétertôl néhány centiméterig terjed.
A kôzet ásványos összetételében az augit nevû piroxénfajta, az olivin és a plagioklász játsszák a legfontosabb szerepet, de klorit és analcim is elôfordul benne.
A kôanyag eredetét illetôen
Kertész Pál a Balaton-felvidéki elôfordulásból
való származást valószínûsítette,7
de a lehetséges bányahelyek közül nem zárható
ki a Jákhoz sokkal közelebb fekvô Celldömölk
melletti Ság hegy vagy a németújvári hegy (ma:
Güssing, Ausztria) sem (XIV).
146a-b. Bazalttufa vékonycsiszolati
képe egy polarizátorral (a), valamint
keresztezett
polarizátorok és gipsz segédlemez között
(b) 75-szörös
nagyításban (Horváth
Zoltán András, 1996)
147a-b. Bazalttufa pásztázó
elektronmikroszkópos felvétele
330-szoros (a) és
1100-szoros (b) nagyításban (SZIKKTI Kft.)
A csatári kõ
Az úgynevezett csatári kô nagy tömbjeibôl készült a Szent György- és Szent Jakab-templom valamennyi alapfala legalábbis az eddigi régészeti feltárások tanulságá szerint. A felmenô falak látható felületein azonban csak kis szilánkjait használták ékelésre és néhol nagyobb fugák kitöltéséhez, összedolgozásához. Nagyobb szerepe van vélhetôleg a kváderhéjak közötti falmag töltôanyagai között, ezt azonban eddig csak néhány helyen volt alkalmunk látni.
A kôzet csillám-, földpát- és kvarcsávokból épül fel. Kôzettani szempontból kevéssé érdekes, a felmenô falakban kis jelentôségû kôfajta, ezért analitikai vizsgálatára nem került sor.
Az Alpok lábánál elterülô
Szombathelyhez közeli hegyek között sok helyütt elôfordul
az a metamorf kôzetekbôl álló rétegsor,
amelybôl a csatári kô is kikerült.8
Helyben használatos nevét a Felsôcsatáron ma
is mûködô felszíni kôfejtôrõl
kapta (XIV).
Az édesvízi mészkô
Az édesvízi vagy forrásvízi mészkô a századfordulós felújítás során került a templom anyagai közé. Fôként lábazati elemek és párkánydarabok készültek belôle, valamint a templombelsô padlóburkoló lapjai. A nyugati kapun a kapuoromzat zárópárkányát, valamint a kapubéllet a rajtuk álló oszlopok lábazatával egybefaragott oroszlánjait (149) készítették ebbôl a kôfajtából.
149. Édesvízi mészkô.
A déli kapuoroszlán és a vele egybefaragott
oszloplábazat (Mezey Alice, 1996)
Világosbarna színû, tömör kôfajta. Kôzetfizikai tulajdonságai alapján a templom egyik legellenállóbb kôfajtájának számít. A belôle készült oroszlánfigurák hátát a rajtuk gyakran lovagoló gyermek látogatók egészen kifényesítették. Ez a felfényesedés csak a nagyon tömör kôfajták tulajdonsága. Alapjában véve e kôfajta az eredeti kôválasztéktól idegen a századfordulós helyreállításkor nyilván tartóssága miatt esett rá a választás.
A kôzet Papp Ferenc szerint pleisztocén
korú, s így valamelyik gerecsei lelôhelyrôl származik.
Ezzel egybevág az az egykorú feljegyzés, miszerint
a Süttõhöz tartozó haraszti bányából
is szállítottak követ Jákra a századfordulón
(XIV).9
A márvány
A templom falaiba elszórtan néhány nagy márványtömböt is beépítettek a középkorban. A márványanyagból mintavétel eddig nem történt, megjelenésébôl alpi eredetre lehet következtetni.
A ma is a jáki épület falaiban található márványtömböket a római Savaria romjaiból szállították Jákra a 13. században. Errôl tanúskodik a karzatra vezetô csigalépcsôbe beépített, hasonló anyagú, savariai eredetû feliratos sírkô, valamint a szombathelyi Savaria Múzeum római lapidáriumában kiállított több, Jákról származó fehérmárvány-faragvány. Szombathely német neve (Stein-am-Anger) is arra utal, hogy a késôbbiekben a környék építkezéseihez kõbányának használták a római város maradványait.
Hasonló márványból készült a nyugati kapu kôtárban ôrzött eredeti, töredékesen ránk maradt timpanondombormûve. Az igényes feladatra kiválasztott kôtömb eredetileg talán szintén római faragvány volt, bár ennek ma semmilyen látható nyomát nem mutatja.
Az eddigiekben elsôsorban a nyugati homlokzat és kapu kôanyagainak és állapotának vizsgálatára volt lehetôség. A munkát a templom újabb részeinek beállványozása után tovább folytatjuk. Már most látható, hogy a folytatás során bôvülni fog a templom építéséhez felhasznált kôtípusok listája, s reményeink szerint végül eljutunk a templom teljes kôkataszterének kidolgozásához. A sikeres befejezéshez azonban még idô- és költségigényes vizsgálatokra, összehasonlító, analógiakeresô terepbejárásokra van szükség. A jáki templom történeti, mûvészettörténeti jelentôsége miatt azonban nem sajnálhatjuk a fáradságot annak érdekében, hogy a feldolgozás példaértékû legyen.
JEGYZETEK
6 Andreas Rohatsch, "Baugesteine der mittelalterlichen Klosterkirche von Klostermarienberg", in: 800 Jahre Zisterzienser im Pannonischen Raum, kiállítási katalógus, Klostermarienberg 1996, 172, Nr 2.
7 Pál Kertész, "History of Building Stone Exploration in Hungary till 1945", in: G. Csíki-Gy. Vitális (eds.), History of Mineral Exploration in Hungary until 1945, Budapest 1989, 97-101, fig. 1.
8 Tóthné Makk Ágnes (szerk.), Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L33XI. Zalaegerszeg, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest 1976.
9 Lásd az 5. jegyzetet.