Tóth Mária
Színmaradványok és patina a nyugati kapun

---

Elõzõ rész

A kôtári faragványok festése

Egyszínû rózsaszín meszelés látható a nyugati kapu minden olyan 13. századi faragványán, amely ma a jáki kôtárban van. A kapubéllet indadíszes belsô rétegéhez tartozó faragványokon az egyébként egységesen rózsaszín festésen az indák bemélyedô ereit fekete vonallal emelték ki (166–168). A festékréteg alatt alapozásra utaló nyomok nem figyelhetôk meg. Sok faragványon maga a festékanyag sem jelenik meg összefüggô rétegként, egykori létére csupán a kôfelület okkersárga elszínezôdése utal, ezt ugyanis az eltûnt festékréteg beszívódása okozta. Ugyanezt a festést a kapuban maradt középkori faragványokon ma már sehol nem tudtuk megfigyelni; viszont egykor más épületrészekhez tartozott kôtári faragványokon sem látható.
 

166–168. A nyugati kapuból származó kôtári faragványok festésmaradványokkal (jáki kôtár balról jobbra: LAHU–50–98; LAHU–50–100 és LAHU–50–116) (Lapidarium, Ják) (Mezey Alice, 1995)

Mivel e faragványokat a templom nagy restaurálásakor cserélték újakra, a festésnek a századfordulónál korábban kellett történnie. A festékréteg azonban már sérült és csorba formákra, erôsen kopott kôfelületekre is rákerült, így biztosan nem a kapu építésének korában, hanem történetének valamelyik késõbbi szakaszában hordták fel.

A meszelésbôl vett minták röntgendiffraktogramjából (XXII) megállapítható, hogy a festékréteg fô fázisa a kalcit. Mellette kvarc, agyagásványok és gipsz mutathatók ki. Az elemanalizis eredményei szerint a minta felszíni rétegei ólomnyomokat tartalmaznak (165).

XXII. A nyugati kapuból származó kôtári faragvány (LAHU–50–98) festékrétegének röntgendiffraktogramjai (CuKa; 45 kV; 35 mA). Sem a vörös, sem a fekete anyagból vett mintában nem mutatható ki kristályos fázishoz köthetô mennyiségben színpigment

165. Kôtári faragvány (LAHU–50–98) festék- pigmentes felületének visszaszórt elektronképe. A fehér foltok ólomtar- talmú fázisok (MTA GKL)

A rózsaszín árnyalat tehát ólom-oxid tartalmú pigmentektôl származik. A rózsaszín festésre felvitt fekete vonalak anyagában szervetlen festékre utaló elemdúsulást nem sikerült kimutatnunk. A fekete festék anyagát tehát még nem azonosítottuk; esetleg korom lehet. A pigmenteket meszes kötésben hordták fel a felületre – ezt mutatja a nagy kalcittartalom és az, hogy itt kazeinre utaló foszfort és oxalátokat sem találtunk. A festés felületét vékony gipszhártya fedi, amely a festék karbonátos kötôanyagának mállástermékeként keletkezett. E gipszhártya és a por halványította el a színek megjelenését annyira, hogy a faragványok tisztítása elôtt festésüket nem is láttuk.
Szembetûnô a kôtári faragványokból és a Madonna-szobor fülkéjérôl vett mintákban található színpigment-maradványok elemösszetételének rokonsága.
 

A szobrok vizsgálata

A szobrok kiemelése után derült ki, hogy hátoldalukon a kôanyag ép állapotú, felületén finom részletek és apró szerszámnyomok is megmaradtak. A hátoldalakon szabad szemmel semmilyen festés nem figyelhetô meg. Így megtudtuk, hogy a szobrok eredeti színezése – ha volt ilyen – a látható felületekre korlátozódott.

Mindegyik szobor beépítési vonalon kívül esô felületeit megvizsgáltuk, keresve az esetleges színmaradványokat. A legtöbb mintát a Krisztus-szoborról vettük (169), de vizsgálati eredményeink általános érvényûnek tekinthetôk.

A szobrok mállási kérge világosabb azokon a helyeken, ahol a természetes tisztulási folyamat intenzívebb volt, s a feketéig sötétedô színû a védettebb felületrészeken. A kéreg anyagösszetétele azonban egységes, és megegyezik a kapu századfordulós patinájának átalakult, elgipszesedett maradványaként meghatározott anyag összetételével: vas-oxidban dús és kazeinre utaló oxalátnyomokat tartalmaz. A szobrokat tehát ugyanúgy patinázták a századfordulós restauráláskor, mint a kapu egyéb kôfelületeit.

169. A Krisztus-szobor fejé- nek részlete (OMvH - Hack Róbert, 1996)

A szobrok mállási kérgének alsó rétegeiben sem találtunk a patináétól eltérô elemösszetételre utaló nyomokat.

~~~~~

Sajnos az egykori színpigmentek maradványai és kötôanyagaik bomlástermékei, melyeket vizsgálataink a jáki nyugati kapuról vett mintákban kimutattak, nem nyújtanak módot a kapu korábbi festéseinek elvi rekonstrukciójához. Abban azonban bízhatunk, hogy a nyugati kapun talált pigmentmaradványok, a többi épületrészen jobban megmaradt festések és festésmaradványok még elvégzendô vizsgálatának eredményeivel összevetve, elhelyezhetôk lesznek egy relatív korskálán.

Tovább folytatjuk tehát a jáki templom egykori festéseinek vizsgálatát. Pigmentanalízist végzünk olyan kôfelületekr[l vett mintákon, amelyeken szemmel jól látható festésmaradványok vannak, mint például a déli kapun, a templom belsö terének falain, freskóin és a belsô térbôl kikerült kôtári faragványokon, valamint a Szent Jakab-kápolna kapuján. Összehasonl`tó vizsgálati anyagot gyûjtünk és dolgozunk fel környékbeli, közel egykorú emlékek festett kôfelületeirôl is. Vizsgáljuk például a vasaljai templom egykori kapujának köveit és a pornói monostornak a szombathelyi Savaria Múzeumba került festett kôfaragványait. A vizsgálati eredmények összehasonlító elemzésétôl remélhetjük, hogy a mainál sokkal többet tudunk majd meg a jáki templom egykori festéseirôl, s ismereteinkbôl talán folyamatos történet is összeállítható lesz a munkák végére. Ehhez azonban jobban meg kell ismernünk a szûkebb és tágabb környék középkori és késôbbi épületfestési szokásait és anyagait is.