Honnan származik az elemek neve?
Elõzõ rész


Az elnevezési szokások változása az idõk folyamán

Ókor
Az ókorban hét fémet és két nemfémet ismertek. Ezeknek az elemeknek a nevei a többi szóhoz hasonlóan változtak az idõk folyamán. Õseink nagy fontosságot tulajdoníthattak a csillogásnak. Az arany, ezüst, platina és ón angol neve (valamint az ólom német megfelelõje, a Blei) erre a tulajdonságra vezethetõ vissza (3. táblázat).

A középkortól a XVIII. század elejéig
A csillogáson kívül az elemek és a vegyületek más tulajdonságai is megjelentek a nevekben. Az antimon latin neve (stibium) arra a fekete jelre, nyomra utal, amelyet a stibnit nevû ásvány hagyott a papíron – vagy az arcon, a szemöldök mentén. Néhány elem (As, Bi, Zn) nevének etimológiai magyarázata bizonytalan. Ezek a nevek olyan anyagok neveibõl származnak, amelyeket azelõtt használtak, hogy a kémia tudománnyá vált volna.

Az elsõ elem, amelynek ismerjük a felfedezõjét, a foszfor. Egy német alkimista, Hennig Brand állította elõ 1670 táján, miközben a bölcsek kövét kutatta. Talán azt hitte, sikerrel járt, amikor bepárolt vizeletet tartalmazó desztillálókészüléke fényt sugárzott. Korábban is találtak már olyan ásványokat, amelyek halványt fény bocsátottak ki a sötétben. Ezek közé tartozott például a bolognai kõ (meggyújtott bárium-szulfát). A középkorban az ilyen anyagokat phos-phornak, "fényhordozónak" nevezték. A "phosphorus" névvel csak egyetlen elemet jelöltek.
 
 

7. táblázat. Színekre visszavezethetõ nevek

Név Vegyjel
Cézium Cs Caesius (latin): kékesszürke. A cézium emissziós spektrumában két kékesszürke vonal jelenik meg.
Indium In Indicum (latin): indigó. Az indium emissziós spektrumában indigókék vonalak jelennek meg. Az indigó neve a görög indikon szóból származik, és a festék indiai származására utal.
Irídium Ir Irisz (görög): szivárvány. Az irídiumvegyületek oldatai különbözõ színekben jelennek meg.
Jód I Ioeidesz (görög): ibolyaszínû. Gõzének színérõl kapta a nevét. 
Klór Cl Klorosz (görög): sárgászöld. A gáz színérõl kapta a nevét.
Króm Cr Kroma (görög): szín. A különbözõ krómvegyületek színe eltérõ.
Ródium Rh Rhodon (görög): rózsa. A ródiumsó-oldatok vörös színébõl ered a név.
Rubídium Rb Rubidius (latin): sötétvörös. A rubídium emissziós spektrumában két vörös vonal van.
Tallium Tl Tallein (görög): zöldell. A tallium emissziós spektrumában erõs zöld vonal jelenik meg.

 
 

1735–1843
A XVIII. század második felében új kémiai nómenklatúrát vezettek be. Antoine Lavoisier 1789-ben megjelent könyvének táblázata több új nevet is tartalmaz. Lavoisier úgy gondolta, hogy az oxigén minden savban megjelenik, ezért a "deflogisztikált levegõt" 1777-ben oxi-génnek ("savkeltõnek") nevezte el (8. táblázat). A nitrogént azote-nak (azoosz: élettelen) nevezte, mert az állatok elpusztultak, ha a levegõ nem tartalmazott elég oxigént. Honfitársa, Jean Antoine Chaptal 1790-ben javasolta, hogy nitrogène-nek (salétromképzõnek) nevezzék azt a gázt, amelyet ma nitrogénként ismerünk, de a franciák nem válnak meg az azote-tól. Az –N=N– csoportot tartalmazó azovegyületek is ennek a szónak az emlékét õrzik.

Az elemek neve gyakran utal a színre. 1774 és 1811 között öt elem – a klór, a jód, a króm, a ródium és az iridium – nevében jelent meg az elemnek vagy vegyületének a színe (7. táblázat).

A mondai, mitológiai utalások 1735 és 1830 között voltak divatban. A kobalt és a nikkel onnan kapták a nevüket, hogy a bányászok a manók vagy az ördögök közbenjárásának tulajdonították, hogy nem tudtak rezet kivonni a "rézércbõl". A tíz mitológiai nevet viselõ elem közül nyolc ebben az idõszakban nyerte el a nevét (5. táblázat).

A bolygókról négy elemet neveztek el 1782 és 1817 között (4. táblázat). Az Uránuszt 1781-ben fedezték fel, az uránt 1789-ben nevezték el. A Ceres és a Pallas kisbolygót 1801-ben és 1802-ben látták meg a csillagászok, a cériumot és a palládiumot 1803-ban fedezték fel. De eddig még egyetlen elemet sem neveztek el a Földrõl! Ezt a hiányt pótolták a tellúrral. Huszonöt év múlva fedeztek fel egy tellúrhoz hasonló elemet, és a nevét a rokonsághoz igazították: a szelén a Hold nevét viseli.

Mintegy száz évig tartott az az 1750 táján kezdõdõ szokás, hogy az elemet az ásványáról nevezzék el (6. táblázat).  Sok ásvány õsi nevét viselte, amely az idõk folyamán átalakult. Az alumínium ásványa, az alumen is régi név.
 
 

8. táblázat. Színtõl eltérõ tulajdonságokra visszavezethetõ nevek

Név Vegyjel
Antimon Sb A görög anthemonium valószínûleg az arab al itimidbõl, a szemfestésre használt Sb2S3 nevébõl ered. A latin név (stibium) értelme jel. 
Bróm Br Bromosz (görög): bûzös. A név az elem szagára utal.
Cink Zn Seng (perzsa): kõ vagy Zinke (német): tüske. A görögök a tüskés kalaminból (ZnCO3), rézbõl és szénbõl sárgaréz tárgyakat készítettek. Elõször valószínûleg a perzsák állítottak elõ cinket.
Foszfor P Phosz (görög): fény, -phero (görög): hordozó. A fehérfoszfor fényt bocsát ki a sötétben.
Hidrogén H Hidrosz (görög): víz, -gen (görög): képzõ. A hidrogén égésekor víz képzõdik.
Nitrogén N Niter (görög): salétrom, -gen (görög): képzõ. 
Oxigén O Okszisz (görög): sav, -gen (görög): képzõ. Lavoisier 1774-es elmélete szerint minden sav tartalmaz oxigént.
Ozmium Os Oszme (görög): szag. Az illékony OsO4 erõs, kellemetlen szagot áraszt.

 

1843–1886
Robert Bunsen és Gustav Kircchoff találmánya, a spektroszkópia3 segítségével 1859 és 1863 között négy elemet fedeztek fel. A spektrumokban megjelenõ új, karakterisztikus vonalakat új elemeknek feleltették meg. A kékesszürke vonalat keltõ elemet céziumnak nevezték (caesius: kékesszürke), a két sötétvörös vonalat kiváltó elem neve rubídium lett (7. táblázat). William Crookes a zöld vonallal megjelenõ elemet a "zöldell" ige görög megfelelõje (tallein) alapján talliumnak nevezte el. Ferdinand Reich és Hieronymus Richter indigókék vonalat adó elemét ma indiumként ismerjük.

A XIX. század végén új elnevezési szokás alakult ki. Az elemek a felefedezõ(k) munkahelyének helyszínérõl kapták a nevüket. Ebbe a csoportba tartozik például az európium, a gallium és a germánium. Ezt a szokást követték nem is olyan régen a kalifornium és a berkélium elnevezésekor.
 
 

9. táblázat. A felfedezõk laboratóriumának helyszínébõl származó nevek

Név Vegyjel Felfedezõ
Amerícium Am G. T. Seaborg, A. Ghiorso, S. G. Thompson et al., Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Egyesült Államok 
Berkélium Bk
Kalifornium Cf
Európium Eu E. A. Demarçay, Franciaország, Európa
Francium Fr Marguerite Perey, Franciaország
Germánium Ge C. A. Winkler, Németország
Polónium Po Marie Curie, Lengyelországban született és nevelkedett
Név Vegyjel A latin földrajzi név alapja Felfedezõ
Gallium Ga Franciaország P. M. Lecoq de Boisbaudran, Franciaország
Hafnium Hf Koppenhága D. Coster és Hevesy György, Bohr Intézet, Koppenhága, Dánia
Lutécium Lu Párizs (Lutetia Parisorum) G. Urbain, Franciaország
Rénium Re Rajna I. E. Tacke, K. F. Noddack, O. Berg, Németország
Ruténium Ru  Oroszország K. K. Klaus, Oroszország
Szkandium Sc Skandinávia L. F. Nilson, Svédország. A szkandiumot az euxenitben és a gadolinitben fedezték fel. Ezekrõl az ásványokról korábban azt gondolták, hogy csak Skandináviában találhatók.

 

1894–1918
Michael Faraday 1835-ben görög és latin szavakból alkotott kémiai kifejezéseket. Tõle származik például az "ion", a "katód" és az "elektrolízis" szó. A nemesgázokat késõbb Faraday módszerével nevezték el. William Ramsay és Lord Rayleigh 1894-ben egymástól függetlenül mutatta ki, hogy a levegõ a nitrogénen és az oxigénen kívül más elemet is tartalmaz. Az aer (levegõ) szóból kiindulva az "aeron" nevet javasolták. Nem mindenkinek tetszett az ötlet, mert az aeronról a bibliai Áronra asszociáltak. Elfogadták azonban a lustaságra utaló "argon" szót. A következõ néhány év során felfedezték a kriptont, a neont és a xenont is (11. táblázat). Az elemek hasonló mónon konstruált neveket kaptak. A levegõben valóban voltak rejtõzködõ (kripton), új (neon) és furcsa elemek (xenon)...

Az egymással rokon elemeket gyakran nevezték el hasonló módon. Ezt példázza a rádium, aktínium, radon és protaktínium neve. Mindegyik a "sugár" latin vagy görög megfelelõjébõl származik. (Ugyancsak "konstruált" szó a Marie Curie-tõl származó "radioaktivitás".)
 
 

10. táblázat. A földrajzi helyekre utaló ásványi és ércnevekbõl keletkezett nevek

Név Vegyjel Ásvány vagy érc Földrajzi hely
Kadmium Cd kadmeiai föld Ókori Görögország (Théba)
Erbium Er erbium-oxid Az ásványok egy Stockholm melletti faluról, Ytterbyrõl vagy magáról Stockholmról (holmium) kapták a nevüket.
Holmium Ho holmium-oxid
Terbium Tb terbium-oxid
Ytterbium Yb itterbium-oxid
Yttrium Y ittrium-oxid
Magnézium Mg "magnesia alba
(fehér "magnézium-oxid", MgCO3)
Az ókori Görögországban lévõ Magnésiáról kapták a nevüket.
Mangán Mn "magnesia nigri"
(fekete "magnézium-oxid", MnO2)
Stroncium Sr stroncianit Strontian, Skócia
Túlium Tm túlium-oxid Skandinávia régi neve Thulium volt.

 

1923–1965
A Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben igen sikeres kutatócsoport mûködött Glenn Seaborg vezetésével. Számos elemet fedeztek fel, többek között a berkéliumot, a kaliforniumot és az ameríciumot (9. táblázat).

Azokat az elemeket, amelyek egy, illetve két hellyel következnek az urán után a periódusos rendszerben, szintén a Kaliforniai Egyetemen fedezték fel, Berkeley-ben, 1940-ben. Az elemek a neptúnium és a plutónium nevet kapták, mert a Neptun és a Pluto egy, illetve két "hellyel" az Uranuszon túl kering a Naprendszerben.

Az atomfizikusok 1944-tõl nevezik el korábbi híres vegyészekrõl az elemeket. A 96-os rendszámú elem Marie és Pierre Curie emlékére lett kûrium (12. táblázat).
 
 

11. táblázat. Konstruált nevek

Név Vegyjel
Aktínium Ac Aktinosz (görög): sugár. Radioaktív elem.
Argon Ar A-ergon (görög): nincs munka/nincs hatás. Az argon nem reaktív elem.
Asztácium At A-sztatosz (görög): nem maradó. Az asztácium radioaktív módon bomló elem. A becslések szerint csak milligrammnyi asztácium van a földkéreg 1 km-ében. 
Bizmut Bi Vagy: Wiese (német): mezõ, muten (német): folyamodni (az ásványi források kiaknázásának jogáért).
Vagy: weisse Masse (német): fehér tömeg. A kifejezést Agricola bisemutumra latinosította (1530).
Diszprózium Dy Diszprozitosz (görög): nehéz elérni. Ezt a lantanidát nehezen állították elõ.
Kripton Kr Kriptosz (görög): rejtett. A folyékony levegõben a nitrogén, az oxigén és az argon desztillálása után még rejtõzködött egy elem (Kr). 
Lantán La Lanthanein (görög): elbújtatott. A cerit nevû ásványban a cérium felfedezése (1803) után is megbújt egy elem. A lantánt 1839-ben fedezték fel.
Lítium Li Lithosz (görög): kõ. A lítiumot az ásványi világ vegyületeiben fedezték fel. Azt hitték, hogy – a nátriummal és a káliummal ellentétben – a lítium csak az ásványokban fordul elõ.
Neodímium Nd Neosz (görög): új, didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevébõl. Az új lantanida tulajdonságai hasonlóak a lantán (ikerpárja) tulajdonságaihoz.
Neon Ne Neosz (görög): új, az -on végzõdés az argon analógiájára csatlakozott a szóhoz. Ezt a nemesgázt is a cseppfolyósított levegõben fedezték fel a kripton és az argon után.
Prazeodímium Pr Prazeiosz (görög): hagymazöld,  didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevébõl. A prazeodímium tulajdonságai nagyon hasonlítanak "ikerpárja", a neodímium tulajdonságaihoz. Sóinak színe zöld.
Protaktínium Pa Protosz (görög): elõzõ, elsõ. A radioaktív bomlási sorban a protaktínium megelõzi az aktíniumot. 
Rádium Ra Radius (latin): sugár. A rádium radioaktív fém.
Radon Rn Radius (latin): sugár. Az -on végzõdés nemesgázt jelöl. A radon a rádiumból keletkezik  radioaktív bomlás során.
Technécium Tc Technétosz (görög): mesterséges. Az elsõ mesterséges elem. Radioaktív molibdén deutériumbombázásával állították elõ.
Xenon Xe Xenosz (görög): idegen. Az -on végzõdés nemesgázt jelöl. A kripton, neon, xenon sor utoljára, 1898-ban felfedezett tagja.

1965–
A dubnai kutatócsoport 1965-ben jelentette be, hogy elõállította a 104-es elem egyik izotópját. A Berkeley-ben dolgozó amerikai csoport nem tudta alátámasztani a felfedezést, de bejelentette, hogy elõállította az elem újabb izotópjait. A dubnai csoport 1967-ben, az amerikai 1970-ben jelentette be a 105-ös elem felfedezését. Mindkét csoport javasolt két-két nevet. Híres tudósok emlékére a 104-est kurcsatóviumnak és rutherfordiumnak, a 105-öst nielsbohriumnak és hahniumnak nevezték el. (A IUPAC 1997-es döntése alapján a 104-es elem rutherfordium, a 105-ös dubnium lett. Seaborg emlékét a 106. elem õrzi.)
 
 

12. táblázat. Személynevekbõl alkotott nevek

Név Vegyjel
Kûrium Cm Marie Curie (1867–1934) és Pierre Curie (1859–1906). 1903-ban fizikai Nobel-díjat kaptak, Marie Curie-t 1911-ben kémiai Nobel-díjjal is kitüntették.
Einsteinium Es Albert Einstein (1879–1955). Német származású amerikai fizikus. 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Fermium Fm Enrico Fermi (1901–1954). Olasz származású amerikai atomfizikus. 1938-ban fizikai Nobel-díjat kapott.
Lawrencium Lr Ernest O. Lawrence  (1901–1958). A ciklotron amerikai feltalálója. 1939-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Mendelevium Md Dimitrij Ivanovics Mengyelejev (1834–1907). A periódusos rendszer atyja.
Nobelium No Részben a svéd Alfred Nobel (1833–1896) és az általa alapított, 1901-tõl odaítélt Nobel-díj, részben a stockholmi Nobel Intézet tiszteletére nevezték el (az elemet elõször a Nobel Intézetben állították elõ).
Rutherfordium Rf Ernest Rutherford (1871–1937). Új-zélandi származású tudós, 1908-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.

 

Az elemek elnevezésének szabályai

XVIII. és XIX. század
Mindig a felfedezõ joga volt, hogy nevet javasoljon az új elemnek. Néhány mai név azonban eltér a XVIII–XIX. században felmerülõ változatoktól. A brómot például Antoine-Jérome Balard vonta ki természetes sós vízbõl 1828-ban. Azt javasolta, hogy az elemet a sós víz latin neve alapján muride-nak nevezzék el. A híres francia kémikusokból álló bizottság elfogadta a felfedezés tényét, de a nevet megváltoztatta, mert a klórt már régóta radical muriatique-nak hívták.7 Az új név a brome lett.

A javasolt nevek többségét a vegyészek megtartottták. Az 41-es rendszámú elem azonban kivétel. Charles Hatchett 1802-ben új elemet fedezett fel a British Museum egyik ásványában, amely ötven évvel korábban érkezhetett az Egyesült Államokból. Az elemet "columbium"-nak nevezte el Amerika és felfedezõje tiszteletére. A következõ évben a svéd Anders Ekeberg egy tantálásvány elemzése közben új elemet fedezett fel. Az elemet nióbiumnak nevezte el, mert hasonlított a tantálhoz. (Niobe Tantalosz lánya volt.) A nióbium név el is terjedt Európában, de Amerikában a columbiumot fogadták el. Hatchett elemérõl késõbb derült ki, hogy azonos a nióbiummal.

IUPAC-szabályok
A IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) 1921-ben megalakította a szervetlen kémiai nevezéktani bizottságot (Commission on the Nomenclature of Inorganic Chemistry, CNIC), amely ugyan dolgozott ki szabályokat, de az új elemek neveinek megalkotásához nem adott útmutatást. Az 1957-es új szabályok9 már tartalmaztak elnevezési irányelveket, de arról nem rendelkeztek, hogy a névadáskor milyen szóból kell kiindulni. Az 1970-es kiadás10 sem lépett tovább. A gyakorlat szerint a felfedezõ tesz javaslatot az elem nevére, de végül a bizottság adja a nevet.

Ha egy elemnek több nevét is használják, ugyancsak a nevezéktani bizottság dönt a megfelelõbb javára. A választás nem a felfedezés elsõbbségén múlik. A CNIC 1949-ben a nióbium/columbium vitát a nióbium javára döntötte el.

Az orosz és a skandináv tankönyvekben a 104-es elem neve kurcsatóvium (Ku), míg az amerikai és angol tankönyvekben rutherfordium (Rf) volt. 1997-ben a IUPAC a rutherfordium javára döntött. A CNIC 1976-ban határozott úgy, hogy a 103. elemtõl szisztematikus elnevezést vezet be a félreértések elkerülése érdekében. A 104-es elem szisztematikus neve unnilkvadium (un: 1, nil: 0, quad: 4, az -ium fémre utal), a 105-ös elem neve unnilpentium.11 (Az eddigi legnagyobb rendszámú elem a 118-as ununoktium.)

A cikkben áttekintettük az elemek neveinek etimológiáját. A történeti és nyelvészeti kitekintés reményeink szerint fokozza a diákok kémiai iránti érdeklõdését.


Irodalom
1. Ball, D. W. J. Chem. Educ., 1985, 62, 787–788.
2. Crosland, M. P. Historical Studies in the Language of Chemistry; Dover: New York, 1978.
3. Weeks, M. E. Discovery of the Elements, 7th ed.; rev. by Leicester, H. M.; Journal of Chemical Education: Easton, PA, 1968.
4. Jenaen, K. A. Dansk kemi, 1985, 5, 149–157.
5. Weast, R. C. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 60th ed.; CRC: Boca Raton, FL, 1983; B3–B27.
6. Bevan, S. C.; Gregg, S. J.; Rosseinsky, A. Concise Etymological Dictionary of Chemistry; Applied Science: London, 1976.
7. Rancke-Madaen, E. Grundstoffernes Opdagelseshistorie ("History of the Discovery of the Chemical Elements"); Gad: Copenhagen, 1984.
8. Lavoisier, A. L. Traité Elementaire de Chimie; Paris 1789.
9. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules; Butterworths: London 1959.
10. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules, 2nd ed.; Butterworths: London, 1971.
11. Scott, W. A. H. Educ. Chem. 1983, 4, 5.


Vissza a Teázóba http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/