Az elnevezési szokások
változása az idõk folyamán
Ókor
Az ókorban hét fémet és két nemfémet
ismertek. Ezeknek az elemeknek a nevei a többi szóhoz hasonlóan
változtak az idõk folyamán. Õseink nagy fontosságot
tulajdoníthattak a csillogásnak. Az arany, ezüst, platina
és ón angol neve (valamint az ólom német megfelelõje,
a Blei) erre a tulajdonságra vezethetõ vissza (3. táblázat).
A középkortól a XVIII. század
elejéig
A csillogáson kívül az elemek és a vegyületek
más tulajdonságai is megjelentek a nevekben. Az antimon latin
neve (stibium) arra a fekete jelre, nyomra utal, amelyet a stibnit nevû
ásvány hagyott a papíron – vagy az arcon, a szemöldök
mentén. Néhány elem (As, Bi, Zn) nevének etimológiai
magyarázata bizonytalan. Ezek a nevek olyan anyagok neveibõl
származnak, amelyeket azelõtt használtak, hogy a kémia
tudománnyá vált volna.
Az elsõ elem, amelynek ismerjük a felfedezõjét,
a foszfor. Egy német alkimista, Hennig Brand állította
elõ 1670 táján, miközben a bölcsek kövét
kutatta. Talán azt hitte, sikerrel járt, amikor bepárolt
vizeletet tartalmazó desztillálókészüléke
fényt sugárzott. Korábban is találtak már
olyan ásványokat, amelyek halványt fény bocsátottak
ki a sötétben. Ezek közé tartozott például
a bolognai kõ (meggyújtott bárium-szulfát).
A középkorban az ilyen anyagokat phos-phornak, "fényhordozónak"
nevezték. A "phosphorus" névvel csak egyetlen elemet jelöltek.
7. táblázat. Színekre visszavezethetõ nevek
Név | Vegyjel | |
Cézium | Cs | Caesius (latin): kékesszürke. A cézium emissziós spektrumában két kékesszürke vonal jelenik meg. |
Indium | In | Indicum (latin): indigó. Az indium emissziós spektrumában indigókék vonalak jelennek meg. Az indigó neve a görög indikon szóból származik, és a festék indiai származására utal. |
Irídium | Ir | Irisz (görög): szivárvány. Az irídiumvegyületek oldatai különbözõ színekben jelennek meg. |
Jód | I | Ioeidesz (görög): ibolyaszínû. Gõzének színérõl kapta a nevét. |
Klór | Cl | Klorosz (görög): sárgászöld. A gáz színérõl kapta a nevét. |
Króm | Cr | Kroma (görög): szín. A különbözõ krómvegyületek színe eltérõ. |
Ródium | Rh | Rhodon (görög): rózsa. A ródiumsó-oldatok vörös színébõl ered a név. |
Rubídium | Rb | Rubidius (latin): sötétvörös. A rubídium emissziós spektrumában két vörös vonal van. |
Tallium | Tl | Tallein (görög): zöldell. A tallium emissziós spektrumában erõs zöld vonal jelenik meg. |
1735–1843
A XVIII. század második felében új kémiai
nómenklatúrát vezettek be. Antoine Lavoisier 1789-ben
megjelent könyvének táblázata
több új nevet is tartalmaz. Lavoisier úgy gondolta,
hogy az oxigén minden savban megjelenik, ezért a "deflogisztikált
levegõt" 1777-ben oxi-génnek ("savkeltõnek") nevezte
el (8. táblázat). A nitrogént azote-nak (azoosz:
élettelen) nevezte, mert az állatok elpusztultak, ha a levegõ
nem tartalmazott elég oxigént. Honfitársa, Jean Antoine
Chaptal 1790-ben javasolta, hogy nitrogène-nek (salétromképzõnek)
nevezzék azt a gázt, amelyet ma nitrogénként
ismerünk, de a franciák nem válnak meg az azote-tól.
Az –N=N– csoportot tartalmazó azovegyületek is ennek a szónak
az emlékét õrzik.
Az elemek neve gyakran utal a színre. 1774 és 1811 között öt elem – a klór, a jód, a króm, a ródium és az iridium – nevében jelent meg az elemnek vagy vegyületének a színe (7. táblázat).
A mondai, mitológiai utalások 1735 és 1830 között voltak divatban. A kobalt és a nikkel onnan kapták a nevüket, hogy a bányászok a manók vagy az ördögök közbenjárásának tulajdonították, hogy nem tudtak rezet kivonni a "rézércbõl". A tíz mitológiai nevet viselõ elem közül nyolc ebben az idõszakban nyerte el a nevét (5. táblázat).
A bolygókról négy elemet neveztek el 1782 és 1817 között (4. táblázat). Az Uránuszt 1781-ben fedezték fel, az uránt 1789-ben nevezték el. A Ceres és a Pallas kisbolygót 1801-ben és 1802-ben látták meg a csillagászok, a cériumot és a palládiumot 1803-ban fedezték fel. De eddig még egyetlen elemet sem neveztek el a Földrõl! Ezt a hiányt pótolták a tellúrral. Huszonöt év múlva fedeztek fel egy tellúrhoz hasonló elemet, és a nevét a rokonsághoz igazították: a szelén a Hold nevét viseli.
Mintegy száz évig tartott az az 1750 táján
kezdõdõ szokás, hogy az elemet az ásványáról
nevezzék el (6. táblázat). Sok ásvány
õsi nevét viselte, amely az idõk folyamán átalakult.
Az alumínium ásványa, az alumen is régi név.
8. táblázat. Színtõl eltérõ tulajdonságokra visszavezethetõ nevek
Név | Vegyjel | |
Antimon | Sb | A görög anthemonium valószínûleg az arab al itimidbõl, a szemfestésre használt Sb2S3 nevébõl ered. A latin név (stibium) értelme jel. |
Bróm | Br | Bromosz (görög): bûzös. A név az elem szagára utal. |
Cink | Zn | Seng (perzsa): kõ vagy Zinke (német): tüske. A görögök a tüskés kalaminból (ZnCO3), rézbõl és szénbõl sárgaréz tárgyakat készítettek. Elõször valószínûleg a perzsák állítottak elõ cinket. |
Foszfor | P | Phosz (görög): fény, -phero (görög): hordozó. A fehérfoszfor fényt bocsát ki a sötétben. |
Hidrogén | H | Hidrosz (görög): víz, -gen (görög): képzõ. A hidrogén égésekor víz képzõdik. |
Nitrogén | N | Niter (görög): salétrom, -gen (görög): képzõ. |
Oxigén | O | Okszisz (görög): sav, -gen (görög): képzõ. Lavoisier 1774-es elmélete szerint minden sav tartalmaz oxigént. |
Ozmium | Os | Oszme (görög): szag. Az illékony OsO4 erõs, kellemetlen szagot áraszt. |
1843–1886
Robert Bunsen és Gustav Kircchoff találmánya,
a spektroszkópia3
segítségével 1859 és 1863 között
négy elemet fedeztek fel. A spektrumokban megjelenõ új,
karakterisztikus vonalakat új elemeknek feleltették meg.
A kékesszürke vonalat keltõ elemet céziumnak
nevezték (caesius: kékesszürke), a két
sötétvörös vonalat kiváltó elem neve
rubídium lett (7. táblázat). William Crookes a zöld
vonallal megjelenõ elemet a "zöldell" ige görög megfelelõje
(tallein)
alapján talliumnak nevezte el. Ferdinand Reich és Hieronymus
Richter indigókék vonalat adó elemét ma indiumként
ismerjük.
A XIX. század végén új elnevezési
szokás alakult ki. Az elemek a felefedezõ(k) munkahelyének
helyszínérõl kapták a nevüket. Ebbe a
csoportba tartozik például az európium, a gallium
és a germánium. Ezt a szokást követték
nem is olyan régen a kalifornium és a berkélium elnevezésekor.
9. táblázat. A felfedezõk laboratóriumának helyszínébõl származó nevek
Név | Vegyjel | Felfedezõ | ||
Amerícium | Am | G. T. Seaborg, A. Ghiorso, S. G. Thompson et al., Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Egyesült Államok | ||
Berkélium | Bk | |||
Kalifornium | Cf | |||
Európium | Eu | E. A. Demarçay, Franciaország, Európa | ||
Francium | Fr | Marguerite Perey, Franciaország | ||
Germánium | Ge | C. A. Winkler, Németország | ||
Polónium | Po | Marie Curie, Lengyelországban született és nevelkedett |
Név | Vegyjel | A latin földrajzi név alapja | Felfedezõ |
Gallium | Ga | Franciaország | P. M. Lecoq de Boisbaudran, Franciaország |
Hafnium | Hf | Koppenhága | D. Coster és Hevesy György, Bohr Intézet, Koppenhága, Dánia |
Lutécium | Lu | Párizs (Lutetia Parisorum) | G. Urbain, Franciaország |
Rénium | Re | Rajna | I. E. Tacke, K. F. Noddack, O. Berg, Németország |
Ruténium | Ru | Oroszország | K. K. Klaus, Oroszország |
Szkandium | Sc | Skandinávia | L. F. Nilson, Svédország. A szkandiumot az euxenitben és a gadolinitben fedezték fel. Ezekrõl az ásványokról korábban azt gondolták, hogy csak Skandináviában találhatók. |
1894–1918
Michael Faraday 1835-ben
görög és latin szavakból alkotott kémiai
kifejezéseket. Tõle származik például
az "ion", a "katód" és az "elektrolízis" szó.
A nemesgázokat késõbb Faraday módszerével
nevezték el. William Ramsay és Lord Rayleigh 1894-ben egymástól
függetlenül mutatta ki, hogy a levegõ a nitrogénen
és az oxigénen kívül más elemet is tartalmaz.
Az aer (levegõ) szóból kiindulva az "aeron"
nevet javasolták. Nem mindenkinek tetszett az ötlet, mert az
aeronról a bibliai Áronra asszociáltak. Elfogadták
azonban a lustaságra utaló "argon" szót. A következõ
néhány év során felfedezték a kriptont,
a neont és a xenont is (11. táblázat). Az elemek hasonló
mónon konstruált neveket kaptak. A levegõben valóban
voltak rejtõzködõ (kripton), új (neon) és
furcsa elemek (xenon)...
Az egymással rokon elemeket gyakran nevezték el hasonló
módon. Ezt példázza a rádium, aktínium,
radon és protaktínium neve. Mindegyik a "sugár" latin
vagy görög megfelelõjébõl származik.
(Ugyancsak "konstruált" szó a Marie Curie-tõl származó
"radioaktivitás".)
10. táblázat. A földrajzi helyekre utaló ásványi és ércnevekbõl keletkezett nevek
Név | Vegyjel | Ásvány vagy érc | Földrajzi hely |
Kadmium | Cd | kadmeiai föld | Ókori Görögország (Théba) |
Erbium | Er | erbium-oxid | Az ásványok egy Stockholm melletti faluról, Ytterbyrõl vagy magáról Stockholmról (holmium) kapták a nevüket. |
Holmium | Ho | holmium-oxid | |
Terbium | Tb | terbium-oxid | |
Ytterbium | Yb | itterbium-oxid | |
Yttrium | Y | ittrium-oxid | |
Magnézium | Mg | "magnesia alba
(fehér "magnézium-oxid", MgCO3) |
Az ókori Görögországban lévõ Magnésiáról kapták a nevüket. |
Mangán | Mn | "magnesia nigri"
(fekete "magnézium-oxid", MnO2) |
|
Stroncium | Sr | stroncianit | Strontian, Skócia |
Túlium | Tm | túlium-oxid | Skandinávia régi neve Thulium volt. |
1923–1965
A Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben igen sikeres kutatócsoport
mûködött Glenn Seaborg vezetésével. Számos
elemet fedeztek fel, többek között a berkéliumot,
a kaliforniumot és az ameríciumot (9. táblázat).
Azokat az elemeket, amelyek egy, illetve két hellyel következnek az urán után a periódusos rendszerben, szintén a Kaliforniai Egyetemen fedezték fel, Berkeley-ben, 1940-ben. Az elemek a neptúnium és a plutónium nevet kapták, mert a Neptun és a Pluto egy, illetve két "hellyel" az Uranuszon túl kering a Naprendszerben.
Az atomfizikusok 1944-tõl nevezik el korábbi híres
vegyészekrõl az elemeket. A 96-os rendszámú
elem Marie és Pierre Curie emlékére lett kûrium
(12. táblázat).
11. táblázat. Konstruált nevek
Név | Vegyjel | |
Aktínium | Ac | Aktinosz (görög): sugár. Radioaktív elem. |
Argon | Ar | A-ergon (görög): nincs munka/nincs hatás. Az argon nem reaktív elem. |
Asztácium | At | A-sztatosz (görög): nem maradó. Az asztácium radioaktív módon bomló elem. A becslések szerint csak milligrammnyi asztácium van a földkéreg 1 km-ében. |
Bizmut | Bi | Vagy: Wiese (német): mezõ, muten
(német): folyamodni (az ásványi források kiaknázásának
jogáért).
Vagy: weisse Masse (német): fehér tömeg. A kifejezést Agricola bisemutumra latinosította (1530). |
Diszprózium | Dy | Diszprozitosz (görög): nehéz elérni. Ezt a lantanidát nehezen állították elõ. |
Kripton | Kr | Kriptosz (görög): rejtett. A folyékony levegõben a nitrogén, az oxigén és az argon desztillálása után még rejtõzködött egy elem (Kr). |
Lantán | La | Lanthanein (görög): elbújtatott. A cerit nevû ásványban a cérium felfedezése (1803) után is megbújt egy elem. A lantánt 1839-ben fedezték fel. |
Lítium | Li | Lithosz (görög): kõ. A lítiumot az ásványi világ vegyületeiben fedezték fel. Azt hitték, hogy – a nátriummal és a káliummal ellentétben – a lítium csak az ásványokban fordul elõ. |
Neodímium | Nd | Neosz (görög): új, didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevébõl. Az új lantanida tulajdonságai hasonlóak a lantán (ikerpárja) tulajdonságaihoz. |
Neon | Ne | Neosz (görög): új, az -on végzõdés az argon analógiájára csatlakozott a szóhoz. Ezt a nemesgázt is a cseppfolyósított levegõben fedezték fel a kripton és az argon után. |
Prazeodímium | Pr | Prazeiosz (görög): hagymazöld, didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevébõl. A prazeodímium tulajdonságai nagyon hasonlítanak "ikerpárja", a neodímium tulajdonságaihoz. Sóinak színe zöld. |
Protaktínium | Pa | Protosz (görög): elõzõ, elsõ. A radioaktív bomlási sorban a protaktínium megelõzi az aktíniumot. |
Rádium | Ra | Radius (latin): sugár. A rádium radioaktív fém. |
Radon | Rn | Radius (latin): sugár. Az -on végzõdés nemesgázt jelöl. A radon a rádiumból keletkezik radioaktív bomlás során. |
Technécium | Tc | Technétosz (görög): mesterséges. Az elsõ mesterséges elem. Radioaktív molibdén deutériumbombázásával állították elõ. |
Xenon | Xe | Xenosz (görög): idegen. Az -on végzõdés nemesgázt jelöl. A kripton, neon, xenon sor utoljára, 1898-ban felfedezett tagja. |
1965–
A dubnai kutatócsoport 1965-ben jelentette be, hogy elõállította
a 104-es elem egyik izotópját. A Berkeley-ben dolgozó
amerikai csoport nem tudta alátámasztani a felfedezést,
de bejelentette, hogy elõállította az elem újabb
izotópjait. A dubnai csoport 1967-ben, az amerikai 1970-ben jelentette
be a 105-ös elem felfedezését. Mindkét csoport
javasolt két-két nevet. Híres tudósok emlékére
a 104-est kurcsatóviumnak és rutherfordiumnak, a 105-öst
nielsbohriumnak és hahniumnak nevezték el. (A IUPAC 1997-es
döntése alapján a 104-es elem rutherfordium, a 105-ös
dubnium lett. Seaborg emlékét a 106. elem õrzi.)
12. táblázat. Személynevekbõl alkotott nevek
Név | Vegyjel | |
Kûrium | Cm | Marie Curie (1867–1934) és Pierre Curie (1859–1906). 1903-ban fizikai Nobel-díjat kaptak, Marie Curie-t 1911-ben kémiai Nobel-díjjal is kitüntették. |
Einsteinium | Es | Albert Einstein (1879–1955). Német származású amerikai fizikus. 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott. |
Fermium | Fm | Enrico Fermi (1901–1954). Olasz származású amerikai atomfizikus. 1938-ban fizikai Nobel-díjat kapott. |
Lawrencium | Lr | Ernest O. Lawrence (1901–1958). A ciklotron amerikai feltalálója. 1939-ben fizikai Nobel-díjat kapott. |
Mendelevium | Md | Dimitrij Ivanovics Mengyelejev (1834–1907). A periódusos rendszer atyja. |
Nobelium | No | Részben a svéd Alfred Nobel (1833–1896) és az általa alapított, 1901-tõl odaítélt Nobel-díj, részben a stockholmi Nobel Intézet tiszteletére nevezték el (az elemet elõször a Nobel Intézetben állították elõ). |
Rutherfordium | Rf | Ernest Rutherford (1871–1937). Új-zélandi származású tudós, 1908-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. |
Az elemek elnevezésének szabályai
XVIII. és XIX. század
Mindig a felfedezõ joga volt, hogy nevet javasoljon az új
elemnek. Néhány mai név azonban eltér a XVIII–XIX.
században felmerülõ változatoktól. A brómot
például Antoine-Jérome Balard vonta ki természetes
sós vízbõl 1828-ban. Azt javasolta, hogy az elemet
a sós víz latin neve alapján muride-nak nevezzék
el. A híres francia kémikusokból álló
bizottság elfogadta a felfedezés tényét, de
a nevet megváltoztatta, mert a klórt már régóta
radical
muriatique-nak hívták.7 Az új név
a brome lett.
A javasolt nevek többségét a vegyészek megtartottták. Az 41-es rendszámú elem azonban kivétel. Charles Hatchett 1802-ben új elemet fedezett fel a British Museum egyik ásványában, amely ötven évvel korábban érkezhetett az Egyesült Államokból. Az elemet "columbium"-nak nevezte el Amerika és felfedezõje tiszteletére. A következõ évben a svéd Anders Ekeberg egy tantálásvány elemzése közben új elemet fedezett fel. Az elemet nióbiumnak nevezte el, mert hasonlított a tantálhoz. (Niobe Tantalosz lánya volt.) A nióbium név el is terjedt Európában, de Amerikában a columbiumot fogadták el. Hatchett elemérõl késõbb derült ki, hogy azonos a nióbiummal.
IUPAC-szabályok
A IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) 1921-ben
megalakította a szervetlen kémiai nevezéktani bizottságot
(Commission on the Nomenclature of Inorganic Chemistry, CNIC), amely ugyan
dolgozott ki szabályokat, de az új elemek neveinek megalkotásához
nem adott útmutatást. Az 1957-es új szabályok9
már tartalmaztak elnevezési irányelveket, de arról
nem rendelkeztek, hogy a névadáskor milyen szóból
kell kiindulni. Az 1970-es kiadás10 sem lépett
tovább. A gyakorlat szerint a felfedezõ tesz javaslatot az
elem nevére, de végül a bizottság adja a nevet.
Ha egy elemnek több nevét is használják, ugyancsak a nevezéktani bizottság dönt a megfelelõbb javára. A választás nem a felfedezés elsõbbségén múlik. A CNIC 1949-ben a nióbium/columbium vitát a nióbium javára döntötte el.
Az orosz és a skandináv tankönyvekben a 104-es elem neve kurcsatóvium (Ku), míg az amerikai és angol tankönyvekben rutherfordium (Rf) volt. 1997-ben a IUPAC a rutherfordium javára döntött. A CNIC 1976-ban határozott úgy, hogy a 103. elemtõl szisztematikus elnevezést vezet be a félreértések elkerülése érdekében. A 104-es elem szisztematikus neve unnilkvadium (un: 1, nil: 0, quad: 4, az -ium fémre utal), a 105-ös elem neve unnilpentium.11 (Az eddigi legnagyobb rendszámú elem a 118-as ununoktium.)
A cikkben áttekintettük az elemek neveinek etimológiáját.
A történeti és nyelvészeti kitekintés
reményeink szerint fokozza a diákok kémiai iránti
érdeklõdését.
Irodalom
1. Ball, D. W. J. Chem. Educ., 1985, 62, 787–788.
2. Crosland, M. P. Historical Studies in the Language of Chemistry;
Dover: New York, 1978.
3. Weeks, M. E. Discovery of the Elements, 7th ed.; rev. by
Leicester, H. M.; Journal of Chemical Education: Easton, PA, 1968.
4. Jenaen, K. A. Dansk kemi, 1985, 5, 149–157.
5. Weast, R. C. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 60th
ed.; CRC: Boca Raton, FL, 1983; B3–B27.
6. Bevan, S. C.; Gregg, S. J.; Rosseinsky, A. Concise Etymological
Dictionary of Chemistry; Applied Science: London, 1976.
7. Rancke-Madaen, E. Grundstoffernes Opdagelseshistorie ("History
of the Discovery of the Chemical Elements"); Gad: Copenhagen, 1984.
8. Lavoisier, A. L. Traité Elementaire de Chimie; Paris
1789.
9. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature
of Inorganic Chemistry, Definitive Rules; Butterworths: London 1959.
10. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature
of Inorganic Chemistry, Definitive Rules, 2nd ed.; Butterworths: London,
1971.
11. Scott, W. A. H. Educ. Chem. 1983, 4, 5.
Vissza a Teázóba | http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/ |