A Heller Ágnes elôadásában, illetve dolgozatában foglaltak alapvetôen fontos kérdéseket vetnek fel, de válaszainak egy része vitára késztet. A leglényegesebb az a hallgatólagos, sôt olykor nyílt (természet)tudomány-ellenesség, mely egyaránt jellemzô egyes tudományszociológiai iskolák követôire, a politikai zöldmozgalmak képviselôire és a "hivatalos" tudomány mellôzöttjeire (ufológusok, asztrológusok, távgyógyítók stb.). Nagyon fontos, hogy a megfontolásokban lényeges különbséget kell tennünk a humántudományok és a természettudományok között. A zavar egyik forrása, hogy az angol science általában csak a természettudományokra vonatkozik, de sokszor elmarad a megkülönböztetés. Ennek egyik oka, hogy sokak szerint nincs is lényeges különbség a humán- és a természettudományok között. Azt hiszem, hogy Heller Ágnes is így véli, ezért ezután olyan kategóriákat alkalmaz a természettudományokra, melyek csak az ideológiákra, vallásokra, vagy - esetleg - (egyes) humántudományokra érvényesek.

A természettudományok legfontosabb jellemzôje az univerzalitás. A természettudományi megállapítások függetlenek a tudósok vallásától, politikai meggyôzôdésétôl, nemzeti hovatartozásától, bôrszínétôl stb. Nincs katolikus fizika, protestáns kémia, zsidó biológia, mohamedán matematika. Amikor magyar kémiáról vagy francia fizikáról beszélünk, akkor pusztán azt kívánjuk kifejezni, hogy az adott területen az adott nemzetiségû vagy származású kutatók milyen eredményeket értek el. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tudományos alkotások létrehozásában, a tudományos megállapításokhoz vezetô folyamatban ne játszanának lényeges szerepet ezek és más szubjektív tényezôk, de a végeredményben ezeknek az olykor igen fontos, sokszor pozitív szerepet játszó elemeknek ki kell esniök. Persze nyomban felmerül, hogy mi a végeredményük a természettudományi vizsgálódásoknak. A természettudományi megismerés során ismereteink változnak, fejlôdnek és mélyülnek. Egyes megállapítások éppenséggel hibásnak bizonyulnak, másoknak pedig az érvénye korlátozódik. A már említett tudományszociológiai irányzatok két vonatkozásban is más, meggyôzôdésem szerint teljesen hibás véleményt fogalmaznak meg. Egyrészt tagadják, hogy a természettudományok során kialakult újabb megállapítások fejlôdést jelentenének, másrészt pedig kétségbe vonják, hogy egyáltalán van objektív igazság, az újabb ismereteket pusztán társadalmi konstrukciónak tartják. Ezek a megismerési módok alapvetô különbségének fel-, illetve el nem ismerésébôl következnek. A társadalmi konstrukció kérdése csak akkor merül fel, amikor a problémának ideológiai vetületei vannak. Jellemzô példák: A hitleri Németországban néhány jelentôs fizikus, mint Lénárd Fülöp és Johannes Stark, a dogmatikus "zsidó" fizikával, elsôsorban az einsteini relativitáselmélettel szemben hirdette meg a "német" fizikát. A Szovjetunióban (hibás) ideológiai és nacionalista megfontolások alapján került sor a hírhedt genetikai és rezonancia vitákra. A fundamentalista szekták hívei ma is hevesen küzdenek a biológiai fejlôdéselmélet ellen, és a kreacionizmusnak az egyébként általánosan elfogadott fejlôdéselméletekkel azonos óraszámban való oktatását kívánják. A már említett szubjektív elemek szerepe és súlya a mûvészetekben és a humántudományos megközelítésekben hasonlíthatatlanul nagyobb, és nemcsak a megismerési, alkotói folyamat során, hanem a végeredményben is jelentkezik. Az egyetemesség jelentése ezeken a területeken teljesen más, mint a természettudományok vonatkozásában.

A fejlôdés természetszerûen teljesen mást jelent a természettudományok, a mûvészetek és a humán tudományok esetében. A mai értelemben vett kémia megeremtôinek, Lavoisier-nek, Boyle-nak, Berzeliusnak és másoknak a munkáit ma csak a kémia kezdeteinek történetével foglalkozóknak kell olvasniok, míg a kétezer évvel korábban élt Platón és Arisztotelész mûveit ismernie kell minden mai filozófusnak is. A mai mûvészeti alkotások nem szebbek, mint a régiek, csak mások.

A vallási és a természettudományos megközelítés között nincs átfedés, míg a mûvészetek, a filozófia és az etika sok tekintetben érintkezik egymással. Ez a felfogás összhangban van Max Weber megállapításával, melyre Heller Ágnes utal. A tudománytól tehát nem szabad elvárni, hogy olyan kérdésekre adjon választ, amelyeket fel sem tesz.

Úgy vélem, hogy a hit nem játszik szerepet a tudományos megállapítások elfogadásában. Amit Heller ebben a vonatkozásban hitnek nevez, az lényegében bizalom abban, hogy az adott állítás megalapozott kísérleti adatokon és elméleti megfontolásokon alapul. Természetesen senkinek sincsen módjában minden egyes állítást ellenôrizni, de erre nincs is szükség: a természettudományi területeken közölt téves állításokról, netán csalásokról hamar kiderül téves vagy csalárd voltuk. A tudományos megállapítások legfôbb erôssége belsô koherenciájuk és a megállapítások ellenôrizhetôsége.

Érdekes, hogy amilyen bizalmatlan Heller Ágnes a tudománnyal szemben, olyan toleráns a nyilvánvalóan képtelenségeket állítók iránt. Mit kezdjünk a következô megállapításával: "Ha például egy asszony kézrátétellel vagy talpmasszázzsal gyógyít és de facto sokan gyógyulnak meg attól, amit csinál, tehát ha nem irracionális a gyógyulást keresônek hozzá fordulni, akkor ez az asszony valamit tud." Az alapkérdés az, hogy ebben a mondatban mit is jelent a "de facto"! Mindenesetre ezt a fajta "tudást" nem kellene összekeverni a tapasztalati, de nem tudományos tudással. Ellentétben Heller Ágnes egyik megállapításával, miszerint "a tapasztalati tudás lehet a tudomány forrása és talaja, de nem mindig az", teljesen egyértelmû számomra, hogy - közvetve vagy közvetlenül - kizárólag a tapasztalatokon alapulhat igazi tudomány.

"A tudományban éppen úgy hinni kell, mint a vallásban" írja Heller Ágnes. Nem. A tudományban nem kell hinni, a tudományban bízni lehet, mert mindenki számára bizonyított a tudomány értéke. Azt, hogy a természettudományok valós értékekhez vezetnek, életünk minden pillanata bizonyítja. A számítógépek, a televízió és a rádió, a repülôgép, az ûrkutatás eredményei, a számos, mára szinte ismeretlen betegség teljes leküzdése stb., mind a modern természettudományok eredményein alapulnak. Egyes tudományszociológusok szerint ezek az eredmények csak technológiai jellegûek és lényegében nincsen közük a mai természettudományhoz. Ez mélységes tévedés. Ezek az említett és nem említett eredmények kizárólag azért voltak elérhetôk, mert fejlôdôtt és elmélyült a természetet szabályozó törvényekrôl alkotott ismeretünk.

A hegyi beszéd szavai erre is érvényesek: "Gyümölcsérôl ismeritek meg a fát". Ezt kell mindig szem elôtt tartanunk, akkor nem leszünk a hiszékenység vámszedôi, a hamis próféták áldozataivá.