E szólás eredetével kapcsolatban a legtöbb ember Török Bálint elfogatásának Arany János költeményébôl ismert történetére gondol:

Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé;
Török Bálint tétova tekintget:
"Körülfogott a jancsár bennünket!"

Szirmay Antal 1804-ben és 1807-ben megjelent, korában igen népszerû történeti anekdota- és szólásmondás-gyûjteménye ugyanis valóságos élô hagyománnyá tette a következô mendemondát: A török fogságba akar ejteni egy nagyhatalmú magyar urat. Színlelt barátsággal ebédre hívja, s mikor a magyar úr rosszat sejtve távozni készül, azzal marasztalja, hogy "hátra van még a fekete leves". Erre elôteremnek a török katonák, megkötözik, és fogságba vetik a tôrbe csalt vendéget. Szirmay könyve Thököly Imre Nagyváradon történt elfogatásához (1684), Arany verse Török Bálint fogságba eséséhez (1541), a régebbi erdélyi köztudat pedig Majláth István vajda rabságba vetéséhez kapcsolja ezt az anekdotát. Történelmi kútfôkben azonban semmi nyoma sincs annak, hogy szólásunk valóban ilyenféle históriai eseménnyel volna kapcsolatban. Thököly elfogatásához már csak azért sem fûzôdhet a szólás keletkezése - noha a történeti anekdota legrégibb forrása, Szirmay mûve ehhez kapcsolja -, mert szólásunkra már Thököly fogságba esése idôpontjánál huszonhárom évvel régebbrôl, 1661-bôl is van adatunk. Forgách Ádám írja 1661. október 7-én Pozsonyból: "Az minthogy én legkevesebb adósságnak tartom az Poratka-pénzt, az várasnak hátra van az fekete leves".

Az újabb nyelvtudomáríyi kutatás kiderítette, hogy a szólás a régi magyar szakácsmesterség nyelvébôl származik. A fekete leves sohasem jelentett fekete kávét, amint azt Arany verse nyomán sokan gondolják, hanem régebben azt a rendszerint az étkezés végén feltálalt fekete színû mártásfélét értették rajta, mely fekete színét a beletört fôtt vértôl kapta. Régi szakácskönyveink tanúsága szerint elegendô vér híján olykor borba áztatott pirított kenyér vagy szitán áttört, fôtt szilvabél festette feketére ezt a levet.

A fekete levest emlegetô szólásnak egyrészt azért alakulhatott ki az a közismert jelentése, hogy 'még csak ezután következik a dolog kellemetlen része', mert a lé és a régi nyelvben ezzel azonos értelmû leves szavunknak más, átvitt értelmû kapcsolatban is 'kellemetlenség, baj' jelentése fejlôdött (vö. megissza a levét, nyakleves stb.). Másrészt pedig az is feltehetô, hogy mint sok más átvitt értelmû kifejezésnek, ennek is a gyakori gúnyos használat következtében alakult ki mai értelme. A gyönyörûséges mákvirág, a jó pipa, a jó cég és a jó firma eredetileg éppúgy dicsérô értelmûek voltak, mint ahogy a hátra van még a fekete leves eredeti jelentésében éppen nem fenyegetést, hanem biztató ígéretet jelentett. A kiejtés módja, a hanglejtés azonban épp az ellenkezôjére változtathatja a szavak és kifejezések jelentését. Ha mármost állandósul, széles körben általánossá válik valamely szó vagy szókapcsolat gúnyos használata, lassanként teljesen háttérbe szorulhat az eredeti jelentés. Nem egy példa van azonban arra is, hogy a régi vonatkozás sem megy teljesen feledésbe. Az a kifejezés például, hogy hátra van még a dolognak a java, jelentheti azt is, hogy ezután következik a dolog jobbik része, de gúnyos hanglejtéssel mondva azt értjük rajta, hogy hátra van a dolognak a rossza, a neheze. Mennyivel könnyebben végbemehet az ellenkezô értelembe való átcsapás olyan esetben, amikor az illetô szóval vagy kifejezéssel jelölt dolog tárgyilag elavul, mint ahogy feledésbe merült a fekete Ieves tárgyi jelentése is, és csak a gúnyos használat következtében rátapadt rosszalló értelem marad meg!

Így alakulhatott ki egy eredetileg semmi rossz értelemmel nem bíró kifejezésbôl a mai fenyegetô jellegû vagy legalábbis valami bajt, kellemetlenséget sejtetô és utólag egy történelmi anekdota, mendemonda forrásává vált kifejezés, a hátra van még a fekete leves.

Vissza