A tea - örökzöld növény

A tea (Thea sinensis) természetes körülmények között örökzöld cserje vagy kis termetü fa karcsú, piramis alakú koronával, amelynek magassága kivételesen akár a 10 m-t is elérheti. Ezzel az alakkal csak a magtermesztésre nevelt állományokban találkozhatunk, mert a tealevél nyeréséhez a növényeket rendszeresen nyesik, alakítják. Ilyenkor 0,5-1,5 m magas, lapos, gömbös alakúak. Jellemzô, hogy gyökérrendszerében az oldalágak sekélyen gyökereznek, számuk nem nagy, fôgyökerük viszont a 8 m mélységet is elérheti és igen sok tápanyagot raktároz fôleg keményítô formájában. Leveleik szórt állásúak, bôrnemûek, ellipszis vagy hosszúkás ellipszis alakúak. A kifejlett levél 8-7 cm hosszú, 3,5-4 cm széles, fiatal állapotban kissé szôrös. A levéllemez sötétzöld, fonáka világoszöld színû, széle egyenlôtlenül fogazott és igen rövid nyelû. A kb. 3 cm átmérôjû virágok a levelek hónaljában magányosan nônek, ritkábban 2-4 nô együtt. A virágokat bimbó alakban 5-7 csészelevél takarja. Ezek kerekdedek, eltérô nagyságúak és a termésen is megtalálhatók. A párta 5-9 fehér, sárgás vagy rózsaszín árnyalatú sziromlevélbôl áll. A tea virágjának sok (20-200) porzója van, amelyek két körben helyezkednek el, s a külsôk összenôttek a sziromlevelekkel. Termése többnyire háromrekeszû, fásodó falú tok; minden rekeszben egy-egy nagy, gömbölyû, halványbarna mag van. A 10-13 mm átmérôjû magvak csírázó képességüket általában csak rövid ideig (2-3 hónap) ôrzik meg. A tea hazájában általában augusztustól késô ôszig virágzik és termését októbertôl decemberig érleli meg.

A legújabb fejlôdéstörténeti növényrendszer a teacserjét a Teavirágúak rendjébe (Theales), a Teafélék családjába (Theaceae) és a Teanemzetségbe (Thea) sorolja. A nemzetségnek ma száz faja ismert; közülük nálunk is megtalálható az üvegházakban a kamélia (Thea japonica), ez a Délkelet-Ázsiából származó, nagy fehér vagy rózsaszín virágú örökzöld cserje.

Hogyan termesztik a teát?

A teacserje termesztési területein a termesztés és a feldolgozás eljárásai igan sokrétûek. Teaültetvény magról vagy hajtásdugványokkal teIepíthetô. A maggal történô telepítés elsô fázisaként a magokat 3-30 napig melegen tartott, nedves zsákrétegek között elôcsíráztatják. A maghéj felrepedése jelzi a csírázás megindulását. A csírázó magvakat megfelelôen elôkészített ágyásokba ültetik. A magoncokat ebben az iskolában fél-másfél éves korukig gondozzák, ami rendszeres öntözést és megfelelô árnyékolást jelent. A megerôsödött csemeték azután a teaültetvényen végleges helyükre kerülnek, ahol egy ideig még árnyékolásra szorulnak.

A hajtásdugványokkal történô szaporítás is igen gondos munkát igényel. Az így szaporított teacserjét fél-egyéves korában ültethetik a végleges helyére.

Az ültetvényekbe kihelyezett növénykék formálása a soron következô feladat. Sorozatos nyeséssel, vagy másutt az ágak vízszintes helyzetbe rögzítésével kialakítják az ún. szedési felületet. Közben a teacserje trágyázást és gondos gyomtalanítást is igényel. Az így elôkészített ültetvényrôl az elsô számottevô termés a harmadik évben takarítható be.

A teaszedés legelterjedtebb módja, hogy a fiatal hajtásról a csúcsrügy alatti két-három fiatal levelet lecsípik. A növény folyamatos fejlôdése esetén a szedés 5-15 naponként megismételhetô.

Tartalom | Következô