Dr. Koltay Albert
Milliók itala, a tea
(Természet Világa 1978. évi 2. szám, részletek)
A tea - örökzöld növény
A
tea (Thea sinensis) természetes körülmények között
örökzöld cserje vagy kis termetü fa karcsú,
piramis alakú koronával, amelynek magassága kivételesen
akár a 10 m-t is elérheti. Ezzel az alakkal csak a magtermesztésre
nevelt állományokban találkozhatunk, mert a tealevél
nyeréséhez a növényeket rendszeresen nyesik,
alakítják. Ilyenkor 0,5-1,5 m magas, lapos, gömbös
alakúak. Jellemzô, hogy gyökérrendszerében
az oldalágak sekélyen gyökereznek, számuk nem
nagy, fôgyökerük viszont a 8 m mélységet
is elérheti és igen sok tápanyagot raktároz
fôleg keményítô formájában. Leveleik
szórt állásúak, bôrnemûek, ellipszis
vagy hosszúkás ellipszis alakúak. A kifejlett levél
8-7 cm hosszú, 3,5-4 cm széles, fiatal állapotban
kissé szôrös. A levéllemez sötétzöld,
fonáka világoszöld színû, széle
egyenlôtlenül fogazott és igen rövid nyelû.
A kb. 3 cm átmérôjû virágok a levelek
hónaljában magányosan nônek, ritkábban
2-4 nô együtt. A virágokat bimbó alakban 5-7 csészelevél
takarja. Ezek kerekdedek, eltérô nagyságúak
és a termésen is megtalálhatók. A párta
5-9 fehér, sárgás vagy rózsaszín árnyalatú
sziromlevélbôl áll. A tea virágjának
sok (20-200) porzója van, amelyek két körben helyezkednek
el, s a külsôk összenôttek a sziromlevelekkel. Termése
többnyire háromrekeszû, fásodó falú
tok; minden rekeszben egy-egy nagy, gömbölyû, halványbarna
mag van. A 10-13 mm átmérôjû magvak csírázó
képességüket általában csak rövid
ideig (2-3 hónap) ôrzik meg. A tea hazájában
általában augusztustól késô ôszig
virágzik és termését októbertôl
decemberig érleli meg.
A legújabb fejlôdéstörténeti növényrendszer a teacserjét a Teavirágúak rendjébe (Theales), a Teafélék családjába (Theaceae) és a Teanemzetségbe (Thea) sorolja. A nemzetségnek ma száz faja ismert; közülük nálunk is megtalálható az üvegházakban a kamélia (Thea japonica), ez a Délkelet-Ázsiából származó, nagy fehér vagy rózsaszín virágú örökzöld cserje.
Hogyan termesztik a teát?
A teacserje termesztési területein a termesztés és a feldolgozás eljárásai igan sokrétûek. Teaültetvény magról vagy hajtásdugványokkal teIepíthetô. A maggal történô telepítés elsô fázisaként a magokat 3-30 napig melegen tartott, nedves zsákrétegek között elôcsíráztatják. A maghéj felrepedése jelzi a csírázás megindulását. A csírázó magvakat megfelelôen elôkészített ágyásokba ültetik. A magoncokat ebben az iskolában fél-másfél éves korukig gondozzák, ami rendszeres öntözést és megfelelô árnyékolást jelent. A megerôsödött csemeték azután a teaültetvényen végleges helyükre kerülnek, ahol egy ideig még árnyékolásra szorulnak.
A hajtásdugványokkal történô szaporítás is igen gondos munkát igényel. Az így szaporított teacserjét fél-egyéves korában ültethetik a végleges helyére.
Az ültetvényekbe kihelyezett növénykék formálása a soron következô feladat. Sorozatos nyeséssel, vagy másutt az ágak vízszintes helyzetbe rögzítésével kialakítják az ún. szedési felületet. Közben a teacserje trágyázást és gondos gyomtalanítást is igényel. Az így elôkészített ültetvényrôl az elsô számottevô termés a harmadik évben takarítható be.
A teaszedés legelterjedtebb módja, hogy a fiatal hajtásról a csúcsrügy alatti két-három fiatal levelet lecsípik. A növény folyamatos fejlôdése esetén a szedés 5-15 naponként megismételhetô.