Glögg Glögg Eredetileg a glögg egyszerû forralt bor volt; kevés alkoholt tartalmazott. Az 1880-as évekbôl származik Gustava Björklund receptje, amely így szól: végy egy üveg vörösbort, keverd össze fele annyi vízzel, tégy bele három összetört szegfûszeget, néhány darab fahéjt, egy kevés cukrot, és tálalás elôtt fôzd egy kicsit.
A glögg az idôk folyamán erôsebbé vált. Ennek az lehet az egyik oka, hogy áttértek az ízesebb karamellre, amely úgy készült, hogy a glögg fölé egy szitát tettek, erre szórták a cukrot, a glögg gôzet meggyújtották, és a többit az égô alkoholra bízták.
Ehhez azonban az kellett, hogy a glögg alkoholtartalma legalább 20 térfogatszázalék (40 fok) körül legyen. Mivel a párologtatás és az égés durván a felére csökkenti az alkoholtartalmat, a karamellizálást pazarlásnak tartották, és az újabb receptek el is hagyják.
A karamellizálás alatt egyébként ízes, sötétbarna, nagy molekulatömegû polimerek keletkeznek. Ezeket az anyagokat – ha a glöggbe nem is – ételszínezésre, például szójaszósz-utánzatokhoz és sötét színû sörökhöz máig felhasználják.
A svédek azonban nemcsak az ital alkoholtartalmát növelték, hanem több fûszert is adtak hozzá. A mai glöggnek már nem sok köze van a forralt borhoz.
Többféle glögg receptjét is megtalálhatjuk a Hálón, de a "karácsonyi kémikusoknak" a következôt ajánlják Svédországból:
Refluxátassunk legalább 2 óráig 4 l vörösbort és 1 l 96%-os alkoholt 25–25 g szegfûszeggel, fahéjjal, durvára ôrölt szerecsendióval, szárított narancshéjjal, hogy a fûszereket extraháljuk. A forró folyadékot öntsük át egy 5 literes fôzôpohárba, tegyünk fölé rozsdamentes hálót (NE rézhálót!), és szórjunk 3–400 g kockacukrot a hálóra. Gyújtsuk meg az alkoholgôzöket, hagyjuk, hogy a lángok megolvasszák, karamellizálják a cukrot, és a keletkezô anyag lecsöpögjön az alkoholos oldatba.
Szûrjük le a folyadékot, adjunk hozzá 25 ml "tinctura aromaticá"-t, 250 g hámozott mandulát és ugyanennyi mazsolát, melegítsük fel, de már ne forraljuk. Forrón tálaljuk.