Forró kövek

Azurit

Egyes ásványokat a viselkedésük alapján neveztek el. A zeolitok például olyan ásványok, amelyek hevítés hatására  felfúvódnak. Eközben vizet is veszítenek, és könnnyû, porózus anyagokká válnak. Nevüket 1756-ban adta A. F. Cronstedt, egy svéd ásványtudós, aki megfigyelte, hogy a sztilbit nevû ásvány erõs hevítés hatására habzásnak, gõzölgésnek indul. A zeolit "forrásban lévõ kõ"-ként fordítható (a görög zeo ige jelentése: forrni). A hang- és hõszigeteléshez használt vermikulitok szintén furcsán viselkednek hevítés hatására. Ezek a víztartalmú szilikátok magas hõmérsékleten pikkelyekké és kukacszerû fonalakká alakulnak át; a latin vermiculus kifejezés fordítása: féreg. A pirit jelentése tûzkõ. Az érc neve a görög pir (tûz) szóból ered. Kezdetben minden olyan ásványt piritnek neveztek, amely ütés hatására felszikrázott. A név késõbb a vas-pirit (vas-szulfid) és a réz-pirit (réz-vas-szulfid) kifejezésekben élt tovább.

A barit nagy sûrûségû ásványi anyag; a görög barisz jelentése nehéz. A baritot (bárium-szulfátot) nagy sûrûsége miatt  fúróiszapokban használják. (A fémbárium sûrûsége kicsi.) A lítium neve a görög litheosz, "köves" szóból származik, mert az oxidját kõzetekben fedezték fel, nem növényi hamuban, mint a másik két alkálifémét, a káliumét és a nátriumét.

A szfalerit (cink-szulfid) a cink legfontosabb érce, mégis gyakran összekeverték egy ólomérccel. Mivel az ólom fontosabb volt a cinknél, ezt a nemkívánatos ásványt a görög szphalerosz, "hamis" szó alapján nevezték el. Az apatit neve is hasonló eredetû: a görög apate, "becsapás" szóra vezethetõ vissza, mert régebben gyakran összetévesztették a berillel.

Helyek és emberek
Sok ásványt a lelõhelyérõl vagy a felfedezõjérõl neveztek el. A bauxit például a franciaországi Les Baux-ról kapta a nevét 1847-ben. A bornit vegyes réz–vas-szulfid;  Born Ignácról, egy XVIII. századi német ásványtudósról nevezték el. A bornitnak több neve is van: a "lóhús érc" a friss törési felület vöröses színére utal, a "pávaérc" pedig arra, hogy ez a felület gyorsan elhomályosul és szivárványossá válik. (Az ásvány régi magyar neve tarkarézkovand.) A karnallit von Carnallról, a crookesit (a talliumtartalmú réz-szelenid) William Crookesról, a tallium felfedezõjérõl kapta a nevét. Alig van olyan XVIII. és XIX. századi vegyész vagy ásványtudós, akirõl ne neveztek volna el ásványt. A scheelit, a proustit, a wurtzit, a wollastonit csak néhány példa a sok közül. Az Elba szigetén talált két ritka ásványt polluxitnak és castoritnak nevezték el a mitológiai ikerpárról, Castorról és Polluxról. A polluxit késõbb pollucit lett (ma a cézium egyik fontos ásványa), a lítiumtartalmú castorit pedig petalit néven vált ismertté: könnyû hasadása miatt nevezték el a görög petalon, "lap, lemez" szavakból kiindulva.

Tulajdonságok

Nefrit

Néhány ásvány a külsejérõl vagy az összetételérõl kapta a nevét. Az alumínium elektrolízisekor használt természetes alumínium-fluorid, a kriolit jégszerû kristályokat képez: a görög kriosz, jég szóból ered a neve. A halit kõsó; neve a görög halsz, "só" szóra vezethetõ vissza. Az antracit neve szintén görög szóból származik; az anthrax szenet jelent. A vörösesbarna hematit névadója a görög haima, "vér" szó. A mészkõ egyik formája a calcit; neve a mész latin megfelelõjébõl, a calxból származik. A monacit ritkaföldfémeket tartalmazó, igen ritka ásvány. Neve is erre a tulajdonságra utal: a görög monazein jelentése "magában álló".

Csak néhány példát ragadtunk ki a beszédes nevek gazdag gyûjteményébõl, s talán az Olvasó is utánanéz a nefrit, a pirofillit vagy az azurit jelentésének